A szél süvít, a golyó rohan, a világ tombol. A Föld ordít, mindenhol rideg.
Kivéve alattam.
A talaj higgadtan melegedik, miközben törökülésben, mozdulatlanul igyekszem csitítani a lelkem hangos világát - legalább bennem legyen béke. Kezeim a térdemen pihennek, mély levegő be az orromon: egy… két… há…; nagy levegő ki az ajkamon: egy.. két… há…
Nem figyelek a külvilágra, legalábbis igyekszem nem figyelni. Feldúlt, indulatos léptek zaja ölel körbe, harcoló érzelmek sokasága lejt végzetes táncot körülöttem, a táncparkettre pörgetik az ártatlan gyermeket, a tehetetlen szépkorút. Mindezt a saját igaztalan dicsőségükért. Én mégis meghallom a csendet, az elmém megtörhetetlenül a némaságra koncentrál. Hiába a fegyverek durranó hangja és az ég villámokat jósló dörgése, hisz a lelkemben néma szél utazik.
A szívem komótosan dolgozik, verése ritmikus dobszóként zenél, miközben a vér ráérősen sétál az ereimben. A mellkasom harmonikusan emelkedik fel és le, összhangba kerül a lélegzetemmel. Az izmaim ellazulnak, az arcom teljesen kisimul, a szemeim elnehezednek, ahogy a nyugalom kényelmesen szétárad a testemben. Semmivé lesz a gyászos múlt, a fojtó jelen és a kísértő jövő. Minden fesztelenül egy helyben áll.
Jobb kezem útra kel, céltudatosan szaladnak fel ujjaim a mellettem pihenő fegyver fém felületére, majd rohannak tovább a bőr markolatig. Légzésem továbbra sem változik. Senki sem látja - úgy hiszem, senki sem látja -, de az is lehet, hogy nem akarják látni. Mindössze másodpercek telnek el, ahogy a torkolat megcsókolja a halántékom és meghúzom a ravaszt.
Megnyugszom.
Hali!^^
VálaszTörlésAzta.. Elolvastam, és percekig csak meredtem magam elé, hogy ehhez mégis mit lehetne hozzáfűzni, hisz ez így kerek. Szóval ha kissé össze-vissza lesz, bocsánat!
Elfantáziáltam, hogy vajon egy ilyen helyzet tényleg lehet ennyire nyugodt? Vagy csak az ember éli meg ennyire nyugodtan magában.
Egyszerűen csodálom, milyen szóhasználattal írtad ezt meg. Olyan színes és sokrétű megszemélyesítéseket illetve hasonlatokat használtál, elképesztően tetszett! Bámulatos volt, mennyire átérezhető volt a két ellentét: Világ és a belső béke.
Viszont a második bekezdéssel elgondolkodtattál. A hangos léptekről, gyermekekről, saját dicsőségről, a világ tombolásáról egy kivégzés vagy hasonló barbár tett jutott eszembe. Ezzel is, illetve a "normál" táncos környezettel teljesen érthető és helyénvaló, szóval most elbizonytalanítottál picit hogy vajon a te fejedben melyik koncepció él. Bár lehet ez csak felőlem egy túlgondolt "mire gondolt a költő?" kérdés hupsz :'D Illetve akár sajnos a mostani háborús helyzetre is teljesen ráillhet.
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szziaaaaa,
TörlésTényleg? Ahh, de örülök neki, hogy tetszett, hogy ezeket írtad, ugyanis nagyon igyekeztem annak ellenére, hogy rövid, de mégis valami maradandót és ütőset alkotni.
Igazából az én fejemben az volt, hogy egy háborús területen van a szereplőnk, viszont a háború az attól függetlenül, hogy történik körülötte, a szereplőnk mentális problémáit és a múltban szerzett traumáit is reprezentálja. Viszont a szereplőnk eldöntötte, hogy többé nem szenved és öngyilkos lesz, ez adja neki a belső megnyugvást, de a problémái még ugyanúgy körül veszik.
Erre gondoltam én, de igazából mind a kettő helyes, meg akármi amit éreztek olvasás közben helyes.
Köszönöm a kommentet :3
Szia^^
VálaszTörlésAmellett, hogy nagyon felkavaró írás, őszintén szólva engem is összezavartál picitXDD Először teljesen úgy tűnt, mintha valami háborúba vinnének harcolni ártatlan embereket, aztán meg jött az öngyilkosság... Bár lehet, hogy csak én vagyok szűk látókörűXD De ha jobban belegondolok, talán arról volt szó, hogy körülötte minden úgy történt a világban, mint egy átlagos napon, amíg ő maga teljesen nyugodtnak érezte magát.
Egyébként én ugyanígy tudom elképzelni valaki utolsó pillanatát, aki saját kezűleg vet véget az életének. Ott már nincs hezitálás, és nem hirtelen felindulásból teszi meg, mert azok általában nem akarnak valójában meghalni, inkább figyelem felkeltésből cselekszenek, akik nagy feneket kerítenek a dolognak. Ez a nyugalom nagyon jól prezentált minden érzést. Tetszett, ahogy semmivé lett a múlt, jelen és jövő, csak ő volt ott egy befagyott pillanatban.
Ahh, és engem még az érintett meg tök mélyen, amikor azt gondolta, hogy senki sem látja, vagy inkább senki nem akarja látni... Ez annyira igaz az összes öngyilkos esetében szerintem. Mert én nem tudom elhinni, hogy nincs mellettük legalább egy valaki, aki felfigyelne az árulkodó jelekre, és valódi segítséget tudna nyújtani. Persze ez egy baromira összetett kérdés, amit naphosszat lehetne boncolgatni, mert olyanok is vannak, akik kifelé azt mutatják, hogy velük minden rendben, belül meg haldokolnak... Huh, durva téma ez, az már egyszer biztos!
Irigylem, hogy egy egypercesbe ennyire bele tudsz adni mindent, és hogy ilyen változatos szókinccsel prezentálod mindezt. Ezenkívül akár vicces, akár mélyenszántó sorokról legyen szó, mindkét műfajban imádok olvasni tőled:-)
Nagyon várom a következőt!<3
Sziaaaa,
TörlésElnézését a zavarodottságért, de megértem miért van ez, írás közben is már tudtam, hogy összezavaró lesz. Szóval a karakter egy rendes háborúban van, ami ugye mindenkit elér, gyerekeket időseket is, attól függetlenül, hogy katonák-e vagy sem. És a szereplőnk már ezzt a háborút sem bírta, így inkább öngyilkos lett. Viszont a háború a traumáit és a mentális problémáit is reprezentálja. Ő maga viszont mindennek ellenére azért volt ennyire nyugodt, mert már eldöntötte, hogy öngyilkos lesz, ami legbelül megnyugtatta.
Igen, nekem is nehéz elhinni, hogy az emberek nem veszik észre. Remélem, hogyha valaha is ilyen helyzetbe kerülök, akkor nekem sikerül majd észrevennem a barátaimon. A lakótársam manapság nagyon önpusztító és mindig próbálok rá odafigyelni
Igyekeztem nagyon durván odafigyelni, hogy változatos legyen pont ezért mert ilyen kis rövidke lett. Tényleg azon voltam, hogy gyors és erős legyen, mint maga az öngyilkosság. Ezért nem is húztam a fegyver elsütését sem, mert ez mind nagyon gyorsan történik, pár pillanat.
Örülök neki, hogy mind a kettő témát élvezed tőlem ugyanis nem hiszem, hogy tudnék dönteni a kettő között. Imádok ilyet is meg oylat is írni.
Köszönöm, hogy írtál :3 ♥
Nagyon nehéz témát választottál, de olyan szépen volt megfogalmazva, nagyon kis kompakt volt így az egész, teljesen átjött minden érzés. Nagyon jól bántál a szavakkal, valahogy tényleg azt éreztem, hogy minden a helyén van. És nagyon rip is, nem is tudom mit írhatnek erről, hogy valaki akkor, amikor a világ legnagyobb tombolasat a szívében kellene éreznie, mégis ezt érzi, nyugalmat. Ez már tényleg az a fázisa lehet az emberi létnek, amikor tudatosan eldöntötte, hogy neki ez lesz a legjobb és ettől békére lel. Rip.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
VálaszTörlésTetszett, hogy ilyen röviden ilyen szép megfogalmazásban írtál erről a borzasztó témáról. Eredetileg nekem is egy háborús ötletem volt, de olyan bonyolultnak éreztem, hogy inkább elvetettem, de annak is kb ilyen lett volna a vége rip, úgyhogy tök jó, hogy lett egy ilyen novella végül, jól illik a dalra. Tetszett a szóhasználatod, különösen az ellentétes értelmű szavak egy mondatok belül, azokat mindig szeretem. Hatásos volt és gyors, pont mint a valóságban.
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő novellád!^^