Music challenge 2023 pt.1 - Imagine Dragons - Sharks
Edamame minden erejével igyekezett egyre közelebb és közelebb jutni az álmaihoz, viszont a jobb, pálcika karjára erősített vágyzsák - bármennyire is igyekezett megtölteni támogatással - egyre csak földhöz kötötte. Pedig a Garbanzo barátai hányszor próbálták jobb kedvre deríteni és támogatni őt! Idővel egyértelmű lett, hogy nem a környezetével van a baj, hanem saját magával. Nem volt elég magába vetett hite, Garbanzoék legalábbis ezt mondták.
Szomorúan állt a hatalmas folyó előtt amit át kellett szelnie, hogyha el akarta érni az álmait, márpedig ő nagyon is el akarta, de képes lesz erre? Vékony fekete karjai csüggedten lógtak kerekded zöld testének oldalán - hiszen olyan nehéz a zsákja, hogyha túl mély a száguldó folyó, akkor neki annyi. Kétségekkel megtelt gomb szemével a folyó felszínén rohanó fodrokat figyelte, az éles köveket, amik baljósan díszítették a kék vizet.
- Neked miért ilyen nehéz a vágyzsákod?
Edamame nagyot rezzent a vékony hang hallatán, azonnal oda kapta a tekintetét, egy nyúlánk Csíra próbálta megemelni a barna, kissé szakadt zsákját, természetesen sikertelenül. Mégse adta fel, nyögdécselve próbálta megmozdítani a súlyos tarisznyát.
- Te egy Csíra vagy! - Edamame védelmezően a zsákja elé ugrott, eltorlaszolva Csíra hozzáférését.
- És? A te vágyzsákod pedig nehéz! - vágott vissza kinyújtott nyelvvel.
Edamame erre azonnal észrevette Csíra levegőben lebegő vágyzsákját, akár egy gyönyörű lufi, úgy lebegett a szélben. Elszégyellte magát, még ez a Csíra is, aki nem is igazán bab, ez a Csíra is könnyűszerrel át fog jutni a folyón, hiszen szimplán csak átrepül felette. Irigykedett.
- Tele van kétellyel és visszatartással - magyarázta meg a súly okát, abban reménykedve, hogy talán segítségre talál a langaléta babban.
- De hát a barátaid nem tettek bele támogatást? - Csíra álla hosszú utat tett meg a földig, az ő barátai mindent megtettek, hogy támogassák, hogy a vágyzsákja minél légiesebb legyen, el se tudta képzelni, hogy valakinek ennyire nehéz lehet. - Majd én segítek átcipleni a puttonyt a folyón! Sőt, eljutunk a vízeséshez és kiürítjük, üresen is könnyebb, mint teli bizonytalansággal.
Edamame fenntartással fogadta Csíra segítségét, de mégha ő nem is igazán bab, talán jobb lenne elfogadnia, a helyzete már nem igazán lehet rosszabb. Félszegen bólintott, mire az újonnan szerzett ismerős idegen megragadta a zsinórt, ami a karjára volt erősítve és belelépett a sebes folyóba.
Amint a vágyzsák a vízbe ért azonnal merülni kezdett, Edamamét elkapta a pánik, de Csíra gyorsan megmentette a helyzetet, ahogy alá helyezte törékeny karjait, így fenntartva a víz tetején. Edamame szintén így tett, ketten úsztatták a zsákot a hullámok végtelen ösvényén, ami a vízeséshez vezetett.
Néha fennakadtak egy két sziklában, sebeket és vágásokat szereztek az éles, csúszós felületektől, de egyiken se álltak meg. Csíra eltökéltsége, a tűz, ami gomb szemeiben égett lángra lobbantotta Edamame szívét. Elhitte, hogy bármire képes, hogy nincs lehetetlen Babföldön, hogy végre eléri a vágyait és álmait - amíg Csíra vele volt, addig semmi sem állhatott az útjába.
Végül elérték a vízesést. Edamame boldog sóhajt hallatott, ragyogó arccal bámult az előttük heverő narancsos messzeségbe, Csíra bíztató karja a vállán pihent. Együtt minden könnyebb és szebb volt.
- Most pedig itt az idő, hogy kibontsd a vágyzsákod, és megszabadulj mindentől, ami visszatart.
Edamame mély levegőt vett, nagyot nyelt, majd elkezdte kibontogatni a puttonya száján tekergő zsineget. Először csak feketeséget látott, majd rengeteg követ, amik sorjában estek kifelé a zsákból és zuhantak a mélybe meglovagolva a folyó könnyeit.
Csíra a kezébe vett egy követ, majd sikítva a vízbe hajította, mintha a legördögibb dolgot érintette volna egész Babföldön.
- Ezeket a köveket mind Csicseriborsóktól kaptad! - ordította rettenettel megtelve.
Edamame elfelejtett lélegezni. Hogy micsoda?! Csicsreiborsók?! Borsók?!
- Nem! - tiltakozott a fejét rázva, sokkos állapotban az álnokságtól befeketedett köveket nézte, ahogy egyesével sodródnak kifelé a vágyzsákjából. Tényleg a köpönyegforgató alamuszi borsók lettek volna? - De hát az én barátaim garbanzó babok nem csicseriborsók!
- A csicseriborsók kétszínűek! Elhitetik veled, hogy garbanzó babok, de igazából csak aljas borsók! Mindezt azért, hogy lehúzzanak, mert nem tudják elfogadni, hogyha másnak is sikere van.
Edamame rájött, hogy mindene megvolt, ami az álmai eléréséhez kellett, kivéve egyet: egy igaz barátot.
○
◯
- Haneul! - Az idős nő pánikkal a hangjában rohant a felfújható medencében játszadozó kislánya felé, aki nem zavartatta magát, egyre csak meghajlította a medence szélét, így a víz megállás nélkül ömlött ki az oldalán. - Édesem, könyörgöm ne engedd ki a medencéből az összes vizet!
- De a babok most értek a vízeséshez! - igazolta rosszalkodását Hanuel, majd izgatottan kiabálva folytatta történetét. - Edamame mo-
- Milo! - kiáltotta a nő, ahogy észrevette, hogy a medence szélében kiengedett víz már rég sárrá alakult, amiben a fehér kutyájuk Milo, boldogan fürdőzött. Amint odaért a kislányához meglepetten észlelte, hogy apró ujjai egy edemame babot és egy babcsírát szorongatnak. Elnevette magát, ahogy észrevette a medence melletti kisasztalon lévő nasis tányért. Haneul képzelete tényleg határtalan volt.
- Mit csinált Edamame?
Haneul hangos mesélésbe kezdett.
