Music challenge 2023 pt.1 - Imagine Dragons - Sharks
Edamame minden erejével igyekezett egyre közelebb és közelebb jutni az álmaihoz, viszont a jobb, pálcika karjára erősített vágyzsák - bármennyire is igyekezett megtölteni támogatással - egyre csak földhöz kötötte. Pedig a Garbanzo barátai hányszor próbálták jobb kedvre deríteni és támogatni őt! Idővel egyértelmű lett, hogy nem a környezetével van a baj, hanem saját magával. Nem volt elég magába vetett hite, Garbanzoék legalábbis ezt mondták.
Szomorúan állt a hatalmas folyó előtt amit át kellett szelnie, hogyha el akarta érni az álmait, márpedig ő nagyon is el akarta, de képes lesz erre? Vékony fekete karjai csüggedten lógtak kerekded zöld testének oldalán - hiszen olyan nehéz a zsákja, hogyha túl mély a száguldó folyó, akkor neki annyi. Kétségekkel megtelt gomb szemével a folyó felszínén rohanó fodrokat figyelte, az éles köveket, amik baljósan díszítették a kék vizet.
- Neked miért ilyen nehéz a vágyzsákod?
Edamame nagyot rezzent a vékony hang hallatán, azonnal oda kapta a tekintetét, egy nyúlánk Csíra próbálta megemelni a barna, kissé szakadt zsákját, természetesen sikertelenül. Mégse adta fel, nyögdécselve próbálta megmozdítani a súlyos tarisznyát.
- Te egy Csíra vagy! - Edamame védelmezően a zsákja elé ugrott, eltorlaszolva Csíra hozzáférését.
- És? A te vágyzsákod pedig nehéz! - vágott vissza kinyújtott nyelvvel.
Edamame erre azonnal észrevette Csíra levegőben lebegő vágyzsákját, akár egy gyönyörű lufi, úgy lebegett a szélben. Elszégyellte magát, még ez a Csíra is, aki nem is igazán bab, ez a Csíra is könnyűszerrel át fog jutni a folyón, hiszen szimplán csak átrepül felette. Irigykedett.
- Tele van kétellyel és visszatartással - magyarázta meg a súly okát, abban reménykedve, hogy talán segítségre talál a langaléta babban.
- De hát a barátaid nem tettek bele támogatást? - Csíra álla hosszú utat tett meg a földig, az ő barátai mindent megtettek, hogy támogassák, hogy a vágyzsákja minél légiesebb legyen, el se tudta képzelni, hogy valakinek ennyire nehéz lehet. - Majd én segítek átcipleni a puttonyt a folyón! Sőt, eljutunk a vízeséshez és kiürítjük, üresen is könnyebb, mint teli bizonytalansággal.
Edamame fenntartással fogadta Csíra segítségét, de mégha ő nem is igazán bab, talán jobb lenne elfogadnia, a helyzete már nem igazán lehet rosszabb. Félszegen bólintott, mire az újonnan szerzett ismerős idegen megragadta a zsinórt, ami a karjára volt erősítve és belelépett a sebes folyóba.
Amint a vágyzsák a vízbe ért azonnal merülni kezdett, Edamamét elkapta a pánik, de Csíra gyorsan megmentette a helyzetet, ahogy alá helyezte törékeny karjait, így fenntartva a víz tetején. Edamame szintén így tett, ketten úsztatták a zsákot a hullámok végtelen ösvényén, ami a vízeséshez vezetett.
Néha fennakadtak egy két sziklában, sebeket és vágásokat szereztek az éles, csúszós felületektől, de egyiken se álltak meg. Csíra eltökéltsége, a tűz, ami gomb szemeiben égett lángra lobbantotta Edamame szívét. Elhitte, hogy bármire képes, hogy nincs lehetetlen Babföldön, hogy végre eléri a vágyait és álmait - amíg Csíra vele volt, addig semmi sem állhatott az útjába.
Végül elérték a vízesést. Edamame boldog sóhajt hallatott, ragyogó arccal bámult az előttük heverő narancsos messzeségbe, Csíra bíztató karja a vállán pihent. Együtt minden könnyebb és szebb volt.
- Most pedig itt az idő, hogy kibontsd a vágyzsákod, és megszabadulj mindentől, ami visszatart.
Edamame mély levegőt vett, nagyot nyelt, majd elkezdte kibontogatni a puttonya száján tekergő zsineget. Először csak feketeséget látott, majd rengeteg követ, amik sorjában estek kifelé a zsákból és zuhantak a mélybe meglovagolva a folyó könnyeit.
Csíra a kezébe vett egy követ, majd sikítva a vízbe hajította, mintha a legördögibb dolgot érintette volna egész Babföldön.
- Ezeket a köveket mind Csicseriborsóktól kaptad! - ordította rettenettel megtelve.
Edamame elfelejtett lélegezni. Hogy micsoda?! Csicsreiborsók?! Borsók?!
- Nem! - tiltakozott a fejét rázva, sokkos állapotban az álnokságtól befeketedett köveket nézte, ahogy egyesével sodródnak kifelé a vágyzsákjából. Tényleg a köpönyegforgató alamuszi borsók lettek volna? - De hát az én barátaim garbanzó babok nem csicseriborsók!
- A csicseriborsók kétszínűek! Elhitetik veled, hogy garbanzó babok, de igazából csak aljas borsók! Mindezt azért, hogy lehúzzanak, mert nem tudják elfogadni, hogyha másnak is sikere van.
Edamame rájött, hogy mindene megvolt, ami az álmai eléréséhez kellett, kivéve egyet: egy igaz barátot.
○
◯
- Haneul! - Az idős nő pánikkal a hangjában rohant a felfújható medencében játszadozó kislánya felé, aki nem zavartatta magát, egyre csak meghajlította a medence szélét, így a víz megállás nélkül ömlött ki az oldalán. - Édesem, könyörgöm ne engedd ki a medencéből az összes vizet!
- De a babok most értek a vízeséshez! - igazolta rosszalkodását Hanuel, majd izgatottan kiabálva folytatta történetét. - Edamame mo-
- Milo! - kiáltotta a nő, ahogy észrevette, hogy a medence szélében kiengedett víz már rég sárrá alakult, amiben a fehér kutyájuk Milo, boldogan fürdőzött. Amint odaért a kislányához meglepetten észlelte, hogy apró ujjai egy edemame babot és egy babcsírát szorongatnak. Elnevette magát, ahogy észrevette a medence melletti kisasztalon lévő nasis tányért. Haneul képzelete tényleg határtalan volt.
- Mit csinált Edamame?
Haneul hangos mesélésbe kezdett.
Szia^^
VálaszTörlésHú, de rég írtam már kommentet! Szerintem abba ugyanúgy vissza kell rázódni, mint az írásba, úgyhogy bocsi, ha csapongó leszek:-)
Nekem nagyon tetszett ez a koncepció! Bár be kell vallanom, a cím láttán azt hittem, véletlenül maradt le egy ékezet az a-rólXD De miután elkezdtem olvasni, mondom, azta, ez mekkora jó cím már! Amúgy szuper, hogy így el tudsz rugaszkodni a klisés dolgoktól írás közben. Eszembe jutott a gabonapelyhes novellád is, ami szintén nagyon szórakoztató volt. Engem sosem száll meg ehhez hasonló jópofa ötlet.
A „vágyzsák” kifejezés baromira tetszik. És már az első bekezdés mély mondanivalót tartalmazott, még ha babokkal is volt prezentálva. Nagyon ötletes, hogy egyrészt könnyed a történet a szereplők miatt, ugyanakkor olyan témát boncolgat, ami elég fajsúlyos. Nekem vicces volt elképzelni, ahogy Edamame és Csíra beszélgettek, pedig olyan dolgokról esett szó, amik bármilyen emberi társalgásban előfordulhatnak. Ez a kettőség engem igazán megfogott.
Nagyon tetszett, hogy Edamame vágyzsákja kétellyel és visszatartással volt tele, ettől volt olyan nehéz, mert tényleg mennyivel könnyebb egy olyan valaki élete, aki a szeretteitől támogatást kap, konkrétan nem tesznek terhet a vállára. És mivel Edamame ilyen közegből jött, rögtön megbélyegezte Csírát, holott ő barátságosan állt hozzá.
Örültem, hogy végül Edamame megbízott Csírában, és hogy együtt sikerült átkelniük a folyón. Hiszen minden könnyebb, ha valakinek nem egyedül kell szembe néznie vele.
A csicseriborsós és garbanzó babos párhuzam is találó volt, hiszen ha valaki el akarja érni a célját, képes úgy beállítani magát, mintha ő lenne a legtökéletesebb, aztán egy idő után persze lehull az álarc, mert a végtelenségig senki sem tud színlelni.
Szerintem a rövidke befejező jelenet is a helyén volt. Mondjuk, a címből gondolhattam volna, hogy ezt az egészet valaki eljátssza, de általában előbb olvasok, és csak utána kezdek el gondolkodni a történtekenXD Szóval nekem kifejezetten jól jött ez a „magyarázat” a végéről. És amúgy milyen klassz már, hogy a kislány babokkal játszott, nem pedig mindenféle csillivilli játékkal. Még bábfigurákra sem volt szükség. Remélem, neki is lett egy igaz barátja, és a következő alkalommal már együtt játszottak valami hasonlót:-)
Örülök, hogy olvashattam, ismét egy élmény volt^^
Szia!
VálaszTörlésElőször, amikor elolvastam, azt volt a reakcióm, hogy WTF XD
De csak azért, mert nem gondoltam volna, hogy babokkal meg borsókkal valaha is fogok olvasni valamit recepten kívül. Hogy fogok ezek után borsólevest enni??
Már elsőre is megláttam benne azokat, amitől ez több egy kis vicces sztorinál, de másodjára jobban tudtam ezekre figyelni.
Tök jó ötlet volt a babok, borsók márkáját használni hozzá névnek, így jobban be tudtam azonosítani, ki milyen lehet, rendesen megvolt az arcuk, az arckifejezésük, láttam magam előtt a kis Csírát meg Edamamet, ahogy küzdenek a vízzel.
Nekem is tetszett a vágyzsák kifejezés, meg ami mögötte volt jelentés. Bár fiktív volt és az étellel játszottál, a mondanivaló is volt benne. Ez volt az egyik olyan, ami nagyon jellemző az emberre: „Mindezt azért, hogy lehúzzanak, mert nem tudják elfogadni, hogyha másnak is sikere van.” Még az is megragadta a figyelmem, hogy mennyire életszerűen írtad, amikor megjelent Csíra, aki segíteni akart neki, egyből ítélkezett és kételkedett, így is magát nagyobbra tartotta, hogy neki volt tele kővel a zsákja. Ez olyan más szemében a szálkát, magáéban a gerendát se dolog volt.
A másik meg a kis bab rádöbbenése volt: „Edamame rájött, hogy mindene megvolt, ami az álmai eléréséhez kellett, kivéve egyet: egy igaz barátot.” – ez szerintem a valóságban is így van, hogy lehet valaki akármennyire nagyratörő, gazdag, sikeres, semmire se megy vele, ha nincs egy igaz barátja, akivel mindent megoszthat.
Cuki volt a vége, hogy a kislány így játszott velük, a befejezése a mesének ugyan nem lett meg, de az én értelmezésemben Edamame és Csíra barátok lettek. :3
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő novelládat! ^^
Halihó!
VálaszTörlésNem csak te szórakoztál rajta: óra közben el se tudták képzelni a többiek, mint kuncogok egymagamban xD
De ez baromira tetszett! Megvolt végig benne ez a kettősség: egy elég komoly témát babokkal bemutatni:'D zseniális
Tetszett, hogy az egész szépen lassan bontakozott ki. Az első bekezdés elmélkedősen indul, majd szépen kiderülnek a szereplők, a probléma majd felbukkant a kislány is.
Egyébként tényleg nagyon fontos, hogy támogassák az embert. Lehet bármennyire is kitartó és céltudatos, anélkül, hogy valaki ne támogassa, nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen véghez vinni bármit is.
A címet nem igazán értettem először, majd a második bekezdésnél megvilágosodtam:'D
És tényleg ilyen egy gyerek. Akár két babbal is órák hosszat el tudnak játszani külön személységekkel felruházva őket. Egyébként nekem is volt tervben hasonló gyermeki novella, de még nem találtam rá alkamat, de most meghoztad a kedvem^^
A vágyzsák kifejezés nekem is tetszett, viszont szerintem picit túlhasználtad, és elveszett a varázsa, aztán ez lehet csak az én hülyeségem.
Illetve itt, hogy "Hogy micsoda?! Csicsreiborsók?! Borsók?!" ott van egy elírás c:
Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon várom már a következő novellád! ^^
Szia!^^
VálaszTörlésHát engem nagyon megfogott ez a novellád, annyira szórakoztató és egyben mély mondanivalójú is, igazából végig azon gondolkodtam hogy jutott ilyen eszedbe xdd szerintem zseniális, ahogy egy babnak a kis kalandjait olvassuk, egyébként nekem sem esett le, hogy egy kisgyerek játsza ezt a babokkal, én tényleg elképzeltem hogy most a bab a főszereplőnk és kész xd
Csatlakozok az előttem szólókhoz, hogy nagyon jó volt a vágyzsák kifejezés. Nagyon örültem, hogy végül a Csíra ennyire pozitív szerepet kapott és sikerült megmutatnia Edamamenek, hogy nem is a barátai igazán, akiket azoknak hisz.
Nekem az egésznek ilyen nagyon mese feelingje volt, végig az volt az érzésem mint mondjuk az oviban, hogy tök aranyos történeteket olvasunk és hallgatunk, de azért mégis sokkal több minden van mögötte.
Összességében nekem nagyon tetszett, nagyon jó hangulata volt a novellának, szeretnék még ilyeneket olvasni majd a jövőben is :D
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben!^^
Szia!
VálaszTörlésHát ez fantasztikus volt, nekem nagyon tetszett! :) Egyszerre mosolyogtam egy jót és bólogattam bőszen, amilyen bölcsességeket olvastam. Annyira jól megfogtad az egészet és nagyon kreatívan tálaltad. Nagyon szépen fogalmaztál, érződött, hogy te is élvezted írni. "zuhantak a mélybe meglovagolva a folyó könnyeit" - ez nagyon tetszett. Szabályosan izgultam, hogy mi fog kisülni az egészből. Tényleg nagyon tetszett, akár még gyerekeknek is felolvasnám ezt, biztosan megértenék ők is. Milyen jól ki lehetne ezt tárgyalni velük! (Most megszólalt belőlem a tanár xd) Egyébként a vége is tetszett, hogy kiderült, ezt csak egy kislány játszotta és belegondoltam, hogy én is milyen jól elvoltam a ceruzákkal, meg az ecsetekkel is, simán elképzeltem mindent és olyat jót játszottam :D Most nem kötekedésként, de még a medencés jelent nélkül is megállta volna a helyét a történet, mert kerek is volt, ott volt a csattanó a végén, ami ki is mond igazságot és el is gondolkoztat - de igazából még olvastam volna tovább is, hogy mi fog történni. Légyszi, dobj egy part 2-t :D
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
VálaszTörlésWow, nem hittem volna, hogy valaha fogok babokkal olvasni bármit is. Köszönöm az élményt c:
Érdekes volt pont babokkal bemutatni, és őszinte leszek részemről szükség volt némi kutatásra, hogy milyen a garbanzó bab, de ezt be tudom annak, hogy nem vagyok tájékozott ebben a témában.
Tetszett az is, ahogy a kis Csíra segít neki, és hogy barátok lesznek, aztán az is, hogy a csicseriborsó egy kis kétszínű alak volt.
A végén a medencés jelenet csak még jobban megfűszerezte, jót mosolyogtam rajta. Aranyos volt, és ilyenkor van az, hogy megindul bennem az a kérdéssor, hogy szeretnék-e gyereket. Mert erre a válasz minden más helyzetben egy nem lenne, de amikor ilyen hihetetlenül aranyos pillanatok vannak... Azért elgondolkozom azon, hogy meginghatok ebben az elhatározásban ^^
Tök elgondolkodtató volt a babos része, tetszett, hogy a gyermekies komolyságnak egy rövidke, megmosolyogtató jelenet vetett véget.
Én kicsiként nem babokkal játszottam ugyan, inkább mindenféle bogyóval, virágokkal, és különböző fák, bokrok leveleivel. Azt hiszem, hogy kikergettem vele a szüleim a világból, mert hát... Előző héten találtunk egy szanaszét száradt virágot a régi gyerekjátékok között, és a reakció egy ilyen "oh no" fej volt. Well, érthető :,D
Mindenesetre jó volt olvasni. Köszönöm a lehetőséget, elnézést a csúszásért! Várlak a következő körben is!