A pince egyetlen, cipősdoboz méretű ablaka előtt állva merülök el a sötét felhővel félig eltakart, vészjóslóan ragyogó Hold kifürkészhetetlen valójában. A kedvenceim a szinte fénytelen, sejtető éjszakák, amik alatt az ember könnyebben láthatatlanná tud válni, amikor a fekete felhőknek hála még a csillagok sem milliónyi ítélkező szempárként borítják be az eget, figyelve minden hitvány lépésem.
A Hold viszont kitartó. Tiszteletreméltóan a legsötétebb éjjeleket is bevilágítja, éppen annyira, hogy a tetteink ne vesszenek el a végtelen feketeségben, csalfa reményt adva a haldokló lelkeknek, hogy még egy ilyen pincéből is, mint a miénk, van kiút. Hadd áruljam el: nincs.
Éhes szemeimmel követem a beáradó, kékes-szürkés nyalábokat, amik a pince közepén alig észrevehetően himbálózó női domborulatokon ragyognak tovább. Megállapodok a plafonról összekötözött csuklóval lelógatott meztelen testen, feje erőtlenül bukik előre, Aisha ránt rajta egyet, ahogy kitépi a gumit az összefogott, szőke hajból, ami virágszirmok rengetegeként hullik az egyedi vonásokkal ajándékozott arc köré. Bűntársam megindul, a csupasz lábfeje alatt csörög az egész helyiséget beborító műanyag fólia, megkerüli az áldozatunkat, aztán megáll előtte, várva, hogy csatlakozzam hozzá.
Egy utolsó pillantást vetek az égi szemtanúnkra, majd egy enyhe biccentés után a lányok felé veszem a lépteim. Félúton elidőzök a kerek asztalra kihelyezett eszközökön, és mielőtt továbbmennék, megragadom a nemesacélból részletesen kidolgozott kés markolatát.
- N-ne. - A nő erőtlen próbálkozása értelmetlen neszként vész el a pattanásig feszült csendben, mire elégedett, féloldalas mosoly éled fel arcomon. - Ké… kérl...
Aisha kíméletlen ujjaival közrefogja a zsákmányunk állát, magára irányítva kilátástalan tekintetét.
- Kedvesem, engedd el - közli hidegen, miközben végigsimít fehér bőrén, amit hamarosan fenséges, éltető nedű fog beborítani. A legszebb dolgokért kell a legnagyobb áldozatokat hozni.
Aisha fedetlen testének gondolata, ahogy a vér rózsákkal ellepett ágyként terül el alatta, miközben arra vár, hogy birtokba vegyem minden egyes lélegzetvételével együtt, míg fentről a nyers halál emlékeztet minket az örömök múlandóságáról - az őrületbe kerget. Érzem, a testem minden porcikája fellobban az édes képzelgés hatására. Nem várhatok tovább.
Határozott mozdulattal nyitom fel a védtelen hölgy torkát, a vörös folyadék oázist varázsol az átlátszó fóliák rengetegébe. Két ujjam a nyakából szivárgó vérbe áztatom, majd végighúzom Aisha vastag, feketére festett ajkain, ezzel megédesítve az elkövetkezendő percek heves csókjait. Követelőzve, mohón kapok szája után, a fémes íz páratlan zamatot kölcsönöz bódító nyelve játékának.
Hezitálás nélkül kezdem el lefejteni az alakjára öntött fekete bőrruhát, míg ő odalent a kisördög elszabadításán dolgozik. Nem habozunk egy pillanatra sem, mint két vadállat, akik elejtették a prédát, mégis többre vágynak; az életre, ami oly könnyedén, zúgó gyorsasággal száll tova; az egész világra, ami már a kezdetekkor szörnyű kárhozatra ítéltetett.
Az utolsó ruhadarabok is a sarokban landolnak, mielőtt az ázott padlóra térdelnénk. Háttal elfektetem Aisha pőre testét, formás lábait a derekam köré fonja, míg én egy erős, hirtelen mozdulattal húzom még közelebb csípőjét az ágyékomhoz, miközben elmerülök legbecsesebb részének szeretetteljes ölelésében.
Mélyebbre jutok, amint Aisha felül, és zabolátlanul az ajkaimra tapad. Elindul lefelé, tébolyító csókokat hagyva a nyakam és a kulcscsontom vonalán, vértől ragadós kezével a hátamon vándorol, miközben fel-le mozgása egy másodpercre sem szűnik meg.
A meleg vér minden mozdulatunkkal csattog alattunk. Akár a víz az elektromosságot, úgy vezeti a buja szerelmünket, az érzéki feszültséget a lelkeink között. Mint mindig, ismét újfajta életet lehel a kapcsolatunkba.
Megragadom, majd durván hátrarántom a fekete hajzuhatagot, mire Aisha kéjesen nyög egyet. A csábító tekintetét pásztázom, ami sötétbe borult a mámor ködétől. Csatába hívom puha párnáit, rettenthetetlenül állja a csapásaim, míg egy jól irányzott harapással győzelmet aratok. Behajtom a nyereményem, ahogy végig harapdálom az arcától a melléig vezető ínycsiklandozó út állomásain, fogaimmal megjelölve minden egyes értékes részét. A hegyes körmeivel végigszánt a hátamon, mialatt átadja magát a fájdalom és a gyönyör kettős, kifürkészhetetlen érzésének.
A szeretkezés egy tiltott, mennyei szintre lép, az érzelmeink, a vonzódás, minden kétszer akkora intenzitással szabadul fel, ha az embert a halál árnyéka fedi be. Így vagyunk igazán hálásak a forró csókokért, az izzadó, nedves bőrünk folyamatos súrlódásáért, ami azt ordítja „Ez az élet! Élünk!”. Így értékeljük határtalanul az elsuttogott szerelmes szavakat, amiket soha többé nem kaphatunk vissza, ahogy a kiontott életeket sem.
Sokan léteztek értünk, hogy táplálják a szerelmünk gyilkos tüzét, hogy hozzájáruljanak a csodához, amikor két egymásnak teremtett lélek eggyé válik a kiontott vér védelmező karjaiban.
Aisha elfekszik a padlón, sima lábának belső ívén végighúzom perzselő nyelvemet, majd a nyakam köré fonom, biztosítva utamat legérzékenyebb pontjához. Két tenyerét a mellkasomnak nyomja, érzem a még langyos, ragacsos vért a bőrünk között, aztán a kellemetlen hideget, ahogy kezeit lecsúsztatja a hasamra, ezzel hosszú, vörösen csillogó csíkot hagyva felsőtestemen. Hátraszegem a fejem, lökök egy utolsót, szemeim a felettünk lógó halott tekintetbe vésem - egy mély morgás kíséretében orkánként zúdul végig rajtam a teljes kielégülés.
Az éjszakát átszelő remegő sikítás és a bőrömbe vésődő körmök biztosítanak arról, hogy Aisha ismét együtt élte meg velem a borzongató halált.
---------------------------------------------------------
Nem bírom ki, hogy ne promótáljam a szívem egyik legértékesebb rózsaszálját, úgyhooooogy
KAI - MMMH
