Music challenge 2023 pt.3 - TXT - Sugar Rush Ride
Akár a pille. Lucy oly könnyedséggel suhant át a ház kongó, sötét folyosóin. Hangtalanul, le a szakadéknak tetsző lépcsőn, egészen a nappali közepén lévő kávézó asztalig. Viszont őt nem az asztal érdekelte, nem is a rideg, éjszaka démonok lakta nappali. Dehogyis! Őt csakis egy valami foglalkoztatta. Valami, ami még az ördög csatlósainál is nagyobb tekintéllyel bírt - a cukros tálka.
Diadalittas, kissé hiányos fogakat felfedő mosollyal ragadta meg a tányér cukorka hegyének legtetején pihenő karamellát. Az édesség szinte ragyogott a nyugtalanító sötétben. Fenséges volt, ahogyan maga alá taszította az összes többi nyalánkságot és félelmetesebbnél félelmetesebb pokolfajzatot. Meg persze az íze miatt is.
Lucy kiengedett egy halk gyermeki kacajt, majd örvendezve visszaindult a menedékébe. Az volt a terve, hogy majd a szobája kevésbé ijesztő falai között, a takarója védelmező burka alatt fogja elfogyasztani kedvenc édességét. Ám gondolatban ez sokkal egyszerűbbnek bizonyult, mint kivitelezni a valóságban. A lépcsőn felfelé egyik kezében erősen szorította a karamellát, a másikkal pedig a falat támasztotta, hogy semmiképp se essen el. Mit ért volna akkor az eddigi harc a cukorkáért, ha végül hamarabb búcsúzik a világtól, minthogy megízlelje a cél mézes zamatát?
Lucy túl alacsonyra emelte az apró lábát, ami felakadt a lepcső óriásnak tetsző utolsó fokában. Ideje sem volt reagálni, pofával a felső szint padlójára zuhant. Kótyagosan tért magához, látása ködös volt, ahogy lüktető fejéhez nyomta tenyerét. Kiszúrta a méterekkel odébb gurult karamellát és egy kis galacsint. A fehér bogyónak tetsző valami közel volt hozzá. Anélkül, hogy felállt volna, az ismeretlen felé nyúlt. Elborzadt, amikor észrevette a véres inakat és rájött, hogy a bogyó az ő saját tejfoga. A fog hangtalanul koppant a kárpitozott folyosón, Lucy arcát elöntötte a rettenet. Várta a végtelen fájdalom döféseit arcának jobbján, az azonban nem jött, sikított, de a hangja is elmaradt. Mindent elnyelt a magasba mélyedő sötétség.
A karamella valami démoni csoda folytán megmozdult, és egyre távolabb került. Lucynak a tejfoga elvesztése már fényév távolságra volt, egyedül az számított, hogy utolérje a karamellát. Négykézláb iramodott a ragacsos nyalánkság után, keze-lába fürgén követte egymást. A karamella szárnyra kapott a folyosón, egészen a végéig meg sem állt, a padlóhoz közeli éjszakai fények sejtető homályba vonták mozgását, az árnyéka súlyosan nehezedett Lucy törékeny vállaira. Lucy a mozdulatlan finomság után nyúlt, amit mintha cérnán rángattak volna a picurnyi fénybe vont szobájába.
Elfelejtett levegőt venni.
A saját szobája volt, mégis, az ágya előtt heverő kedvenc édessége most egyáltalán nem bizonyult elég bátorság forrásnak. Hátranézett, felmérte a közte és a szülei hálója közötti távolságot - a folyosó a megszokottnál is hosszabbra nyúlt, az éjszakai fény a falak aljában vészjóslóan pislákolni kezdett.
Nagyot nyelt.
Kimért mozgásra bírta súlyos végtagjait. Remegett. Apró mancsai lassan követték egymást, térde a szőnyeget súrolta. Azt kívánta bárcsak az összes karamellát megette volna még napközben, amikor a mumusok legalább annyira rettegnek, mint ő most, ahogy négykézláb próbálja megszerezni a menekülő édességét.
Csak pár centi. Gondolta, ahogy az ágya elejéhez ért és kinyújtotta kezét a cukorka felé. Neszelést halott, aztán pedig a legszörnyűbb dolgot, amit az ember a saját ágya alól hallhat:
- Lucy.
Ledermedt.
A mozgás immár lehetetlen volt. Forró folyadék csúszott végig a lábain, a szag csípte az orrát.
A lidérces hang újra megszólalt:
- Gyere kicsit közelebb.
A sírás fékezhetetlenül ömlött az arcán, ahogy a végtagjai akarata ellenére mozdultak.
- Cukorsokk!
Hallatszott a vihogó sikoly, ahogy a hatalmas karmok elnyelték Lucyt egy örökké tartó kalandra.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Hát amugy a vegevel nem vagyok annyira elegedett, mert angolul volt a fejemben hogy úgy ragadjak el Lucyt, hogy sugar rush ride! És úgy lett volna vege, hogy the claws took her for the wildest ride of her life vagy valami ilyesmi. De magyarul nem tudtam úgy leforditani, hogy passzoljon a hullamvasutas referenciahoz xD no mindegy it is what it is.
Elso alkalom amugy, hogy úgy erzem, hogy igazan horror temaban irtam, plusz mostansag elegge torom a magyart, ugyhogy elnezest ha a fogalmazas nehol kicsit docogos. Remelhetoleg hamarosan visszarazodom.
Koszonom, hogy olvastatok és remelem azert egy kicsit hatborzongato lett hahahahahahah
Szia!^^
VálaszTörlésEz nekem baromira tetszett! Én egyáltalán nem éreztem, hogy törnéd a magyart, olyan részletgazdag leírásokat alkalmaztál, teljesen előttem volt minden apró mozzanat. Annyira gyermekded volt az eleje, ahogy oson ki az asztalhoz egy kicsi nyalánkságért és a kacaj kiemelése kifejezetten tetszett. Nagyon jól ötvözted a gyermeki lelket és a horrort szerintem. Itt főképp ilyen apróságokra gondolok, hogy meg kellett volna ennie nap közben az összes édességet, a sötéttől való félelem vagy az ágy alatti szörny. Egyébként én teljesen el tudnék képzelni egy olyan csavart, hogy ez az egész csak a fejében játszódott le :D de úgy gondolom, ez így is zseniális lett. A hangulata nagyon magával ragadott, nem tudom, láttad e a Harry Pottert, a harmadik részben, az Azkabani fogolyban van egy olyan rész, ahol Harry a Tekergők térképével egy sötét folyosón hasonló feszült pillanatot él át (nem akarok spoilerezni hihi :D), na én teljesen abba a helyzetbe képzelt Lucyt is.
Két hiba tűnt fel az egyik az "...felakadt a lepcső óriásnak tetsző utolsó fokában." ott az ékezet szökött el, illetve "Azt kívánta bárcsak az összes karamellát megette volna még napközben, ..." ott a kívánta után maradt el egy vessző.
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben!^^
Szia! ^^
VálaszTörlésÉn sem éreztem döcögősnek, de kellően hátborzongató volt, már ott attól tartottam, hogy leesik a gyerek és kitöri a nyakát, aztán amikor kitörte a fogát az még rosszabb volt, ha ezzel fogok álmodni akkor nagyszerű lesz, visszatérő rémálmaimban mindig kitörik a fogam XD
Pont amikor ott tartottam, hogy hall valamit a saját ágya alól kettőspont, a macskám pont tüsszögött egyet, mondom azanyámat azért kicsit megijedtem, bár na nem nehéz engem megijeszteni XD
Egyszerre volt baljós és valahol nekem humoros is az egész, mint a Casper volt régen, aranyos volt de mivel szellemes kicsit para is. Az biztos, hogy ha gyerekkoromban mesélnek nekem a cukorszörnyről, lehet, hogy nem lennék ennyire édesszájú. XD
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben! ^^
Szia!^^
VálaszTörlésÉn sem éreztem egyáltalán döcögősnek, nagyon vittek magukkal a leírások és a történet is. Az alapötlet nagyon tetszett, nekem az elején inkább volt olyan érzésem, hogy ez inkább egy humoros novella, de aztán Lucy kitörte a fogát és ez rögtön elillant xdd szerintem tényleg az volt különösen hátborzongató benne, hogy az ágy alól jött a szörny, amivel engem a mai napig ki lehet kergetni a világból xd ha lekapcsolom este a villanyt még mindig futok az ágyamig nehogy elkapjon az ágyam alatti szörny xdd szóval tényleg hátborzongató volt, de közben kicsit vicces is, ahogy elképzeltem hogy ez tényleg egy karamelláért történik xd én ha visszagondolok milyen voltam kisgyerekként, szerintem már ott sírtam volna mikor kitörik a fogam, nem hogy mikor elkap a szörny xd
Egyébként szerintem így is nagyon jó lett a vége, de jaj hát az nagyon idegesítő tud lenni ha nem magyarul jut először eszembe valami, és nem találok tökéletes fordítást xd
Nagyon könnyed novellát sikerült írnod, nagyon élveztem olvasni, várom a következő novellád is!^^
Szia^^
VálaszTörlésMegerősíteném, hogy én sem éreztem döcögősnek, persze neked maga az írás folyamata ettől még lehetett az, de olvasni tök jó volt, szóval ez ne tántorítson el az írástól^^
Jesszus, én magam vagyok szerintem Lucy felnőtt változata! Legalábbis amikor totál kómás vagyok a kialvatlanságtól, ölni tudnék az édességért, mert meg vagyok róla győződve, hogy attól jobban fogom magam érezni.
Nagyon tetszett, ahogy leírtad a karamella megszerzését. Bár tudom, hogy horrornak számít, mégis nevetnem kellett rajta, mert olyan humorosan volt megfogalmazva. És basszus, ahogy Vivi írta, hogy szokott fog kitöréssel álmodni, hát én is! És azt hogy utálom! Annyira élethűen érzem, ahogy a véres cafatok lógnak még a számban... Full undorító! Viszont aztán nagy megkönnyebbülés, amikor felébredve végigtapogatom a fogsoromat a nyelvemmel, és mindet a helyén találomXDDD
Na, az már para volt, amikor a karamella életre kelt, és egyre messzebb került Lucytól. Az meg pláne, amikor megszólalt a lidérces hang! Szinte hallottam a fülemben azt a gúnyos sikolyt, olyan jól elevenítetted meg a jelenetet. Szegény falánk kislány ezerszer megbánta szerintem, hogy ilyesmire vetemedettXD
Érdekes volt olvasni, mert egyszerre volt ijesztő, ugyanakkor vicces, és ilyet ritkán olvas az ember; én személy szerint nem is nagyon találkoztam még ilyennel, ezért nagyon felüdítő volt. Ismét alkottál egy olyan mirtilleset, ami tök egyedi, és csak hozzád párosítható. Mint pl. a gabonapelyhes novella vagy az adame babos. Szerintem neked nagyon tud szárnyalni a fantáziád, és nagyon különleges dolgok születnek ebből a szárnyalásból.
Köszönöm, hogy olvashattam, rendkívül szórakoztatóra sikeredett ez is^^
Szia! ^^
VálaszTörlésHűha, ezt olvasva realizáltam, hogy tőled is de régen olvastam!
Nagyon szimpatikus módon volt az egész horrorisztikus és humoros is. Benne volt a gyermeki világ, a gyermeki gondolatok, ami csak még jobban hozzátett az egészhez. Hát szegény Lucy, pedig csak karamellát akart!
Mondjuk ilyenkor én csak örülök annak, hogy nem vagyok édes szájú, mert igazából egyenesen inkább kerülöm az édességet, minthogy még küzdjek is azért, hogy megszerezzem. Persze sokszor van, hogy eszek édeset, de erősen a sós nasikat kedvelem. Ezért mondjuk nekem nem is jutott eszembe, hogy én mennyire örülnék egy karamellának, főleg ha így becserkészném, ahogy Lucy tette.
Hát amikor kitört a foga... Szegényem, hát az nem egy jó dolog. Én bele se akarok gondolni, hogy kitörjön az enyém, annyi macerával jár, és még fáj is! És el kell menni vele a fogorvoshoz. (Hát én azoktól úgy félek, mintha valami démoni lények lennének szegények, pedig igazából csak segítenének egy csomót...) Lehet, hogy azért nem is akarok a fogtörésbe belegondolni mélyebben, mert a húgomnak letört az felső első kettőből vagy a 2/3 része, és jaj, nagyon sok mindennel jár, és sajni nem is minden fogorvos tudja rendesen megcsinálni. Szegény már a negyediknél ült, és csinálták újra, mire rendesen nézett ki, és olyan anyagból lett csinálva, amire lehet fogszabályzót is tenni.
A lidérces hang az ágy alól, jaj, ezeket még a filmekben is utálom, és igazából teljesen Az és Pennywise vibe-ja volt, ahogy Georgie-t hívogatja, csak őt a csatornához.
Nekem sem volt döcögős, és szerintem ezen nem is igazán kellett volna aggódnod. Nagyon örülök, hogy megírtad ezt a történetet, mert hiába volt ijesztő, nekem kifejezetten tetszett. Rég olvastam már horrort, vagy thrillert, és jól esett újra ebbe a világba is betekinteni, még ha csak rövid időre is.
Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon jó volt tőled is újra olvasni valamit! Várom, hogy mit hozol a következő körökre! ^^