Music challenge 4.0 pt.5 - NCT 127 - Limitless
A tükör jól végezve munkáját tárja elém nyúzott, barna tekintetem, hosszú rasztahajam nem a megszokott rendezett rendetlenségben áll, hanem tényleg összevissza van, fekete ingem hívogatóan simul izmos, mélybarna, szinte már étcsokira hajazó testemre, ám ez sem segít a vasalatlan helyzetén. A tükör tényleg csak azt teszi, amire rendeltetett, magam helyett én mégis őt utálom, hiszen már megint ezt kell látnom.
Irritáltan a vastag, telt ajkaimba harapok, ahogy elküldöm a céget egy hideg, fagyos tájra, amiért már megint éjszakákba nyúló meetingeken kellett részt vennem, aztán elhagyom a mosdót, hogy a cuccaim összeszedve végre távozzak az irodának becézett börtönből.
A város irodaházakkal teli része ilyenkor általában már csendes, csak a zebrák lámpáinak sípolása, pár ritkán elhaladó autó zaja, az utcalámpák sárgás fénye tölti meg a teret. Minden magányos és fáradt. De a busz szerencsére közlekedik, így amikor megpillantom a megállóba éppen beállót, rohanni kezdek. A fene se akar hat percet várni a következőre.
Fél óra ablakon kibambulás után megpillantom a célállomásom, és már berögzült mozdulattal jelzem, hogy én itt bizony le fogok szállni. A megálló utáni első kereszteződésnél megindulok jobbra, hogy gyorsan letudjam a sajttorta vásárlást, ha már az az idióta haverom képtelen volt normálisat hozni a múltkor. Két lépés után azonban meggondolom magam, mégis a bal irányba fordítom lábfejem, végre péntek van, csak haza akarok érni, majd holnap, egy kiadós alvás után leugrok a boltba.
Gyors lépteim zaja kísér, szemem előtt egyre csak a puha ágyam látványa lebeg, ahogy hazafelé igyekszem a kihalt utcákon. Elmémet elborítja egy érzés, mintha a világvége után lennék, egy dimenzióban, ahol a hangok túlságosan távolról érkeznek, ahol mintha nem is én lennék én, mintha minden megszűnt volna rajtam kívül.
A hátramaradt útszakaszon két helyen is átkelhetek a zebrán, de amint az első lehetőségnél meglátom a zöldre villanó lámpát, a második opciót már meg sem fontolom. Hosszan szedem a lábaim, ahogy ráfordulok a csíkos felületre, nem foglalkozva a környezetemmel. A furgonnal, ami túl gyorsan és túlságosan szabálytalanul jelenik meg, sem az autóval, ami megpróbálja hárítani az elkerülhetetlent.
Hirtelen minden impulzus egyszerre éri el az elmém, a tudat, hogy meg fogok halni, megtorpanásra késztet. Az autós belém és a furgonba csapódik, messzire taszítva masszív testemet, aztán az aszfalt rideg, kíméletlen felületére vetődöm.
Hát ennyi lenne?
A semmiből, mintha egy szivárvány robbanna fel, az áttetsző oxigén a világ összes színében kezd pompázni, a magasba emel, simogat, szép szavakat suttog, megtölt melegséggel. Biztosít, hogy immár jó helyen vagyok, most már nem kell félnem.
A színek elkezdenek átalakulni - egy otthon rajzolódik ki előttem. Óriási ablakok, amin a fény ártatlanul szökik be, megvilágítva a kedvenc fa bútoraimat, a rajtuk lévő szerelmes emlékeinket ölelő képkereteket, a kis tárgyakat, amit a világ különböző pontjairól szereztünk. Átformálódnak a szőnyeggé, amit utálok, de az ő anyukája adta, így maradnia kellett, hiába ellenkeztem. Kirajzolódik belőlük a növénytengerrel borított zongora, amin megannyi történetet játszottam már el neki. Aztán a színekből végül megjelenik a franciaágy, és ő is, ahogy a karjaimban fáradtan pislogva magához tér, majd még jobban a meztelen mellkasomba bújik, egyenesen a szívembe.
- Jó reggelt, Taeyong - suttogom lágyan dörmögve a nap első szavait, a nevet, amit még sose hallottam, mégis a mindent jelenti.
Csontos ujjaimmal az említett karját cirógatom, ismert testemhez képest a bőröm falfehér, mégsem ijeszt meg. Furcsa, de ez is én vagyok. Ahogy a magasabb hangom is, és a szavaim, amik más nyelven csengenek, mégis értem minden betűjét.
Taeyong felém emeli angyali arcát, nem ismerem, de mégis tudom, ki ő. A lelke már egyszer felejthetetlen táncot járt az enyémmel. Érzem, hogy szeretem, hogy szerelmes vagyok, úgy, mint még soha, hogy a karjaiban vagyok ott, ahol lennem kell, nem számít se tér, sem idő. A világot, ahol vagyok, ő tölti ki - a szerelme, a szívének dobbanása, érintésének selyme körülölel. Megfullaszt, mégis életben tart. A pillanatok a végtelenségbe nyúlnak, a végtelenség pedig pillanatokká lesz.
Már semmin sem gondolkodom többé, átadom magam az örökkévalóságnak.
Kissé vékony, de formás ajkával, ami ugyanúgy az enyém, mint az övé, szelíden megpecsétel. Határtalanul szerelmesen ízlelgetni kezd, én pedig hagyom, hogy mindenem megkóstolja, miközben igyekszem még intenzívebbé varázsolni számára az élményt.
- Nem akarok elmenni, Jaehyun-ah - nyöszörgi, majd egy puszit hint a még forró számra. - Utálom, hogy hátra kell hagynom a családom azért, hogy veled szabadon töltsem meg kis szeretet-csomagokkal a sajátunkat.
Rögtön felfogom, hogy miről beszél. Szöulban nem házasodhatunk össze, nem lehet gyerekünk. Itt minden, amire vágyunk, csak a semmibe vész, minden közös álmunk olyan, amit még a legszebb pizsamánkban, a legszebb ágyneműk között sem álmodhatunk.
- Spanyolország csodálatos lesz, és ami a legfontosabb, hogy ott leszünk egymásnak. Először csak ketten, aztán hárman, aztán akár még többen is - biztosítom, miközben sötétszőkére festett, kissé szemébe hulló tincseibe túrok. De őt nem csak ez aggasztja, így folytatom, miután kezemet az arcára vezetem. - Ráadásul a családod imádni fogja a tengert és a meleg, napsütéses délutánokat, amikor meglátogatnak.
◯
○
Csupasz lábam elmerül az alattunk korlátok nélkül elterülő, kékszín tengerben, a hullámok néha-néha hozzásodorják Taeyong lábfejéhez, ami csak még több boldogsággal tölt meg. Combjaimmal fogom közre testét, miközben a lehorgonyzott vitorláshajónk hátulján ülünk, gyönyörködve a mallorcai naplementében, ami mintha csak a mi szerelmünkkel festette volna meg az eget. A nap vöröslő, intenzív izzása, ahogy átkúszik gyengéd barack és cseresznyevirág színébe, hogy aztán a hűsítő kékség oltalmába merüljön, elvarázsol.
De nem eléggé ahhoz, hogy elvonja a figyelmem az ölemben lévő férjemről, aki ezer fénnyel csillogó, káprázattal teli tekintetét továbbra is az előre nyújtott kezét ékesítő karikagyűrűjén tartja. Úgy figyeli a pár órája felhúzott ékszert, mintha csak képzelgés lenne, mintha abban a pillanatban, ahogy leveszi róla a csillagszem pillantását, már el is tűnne a semmibe, magával víve mindazt a határtalan érzelemet, amit képvisel. Azonban ez már örökké a miénk marad. Életeken át.
- Szerinted, hogyha a tenger aranyhídjára lépnénk, akkor elérnénk a Mennyországba? - kérdezem elmélázva, miközben végigzongorázom a kinyújtott karját, majd ujjaim az övéi közé fonom, így már nem csak a sajátját, hanem mellette az én gyűrűmet is csodálhatja. Csatlakozom hozzá.
- Minek akarnál eljutni a Mennyországba, amikor itt sokkal jobb? - Taeyong nem viccel, a hangja lejtése tudtomra adja, hogy tényleg így gondolja, még a szíve legeslegmélyén is.
Rájövök, hogy igaza van, mindegy milyen hidat, utat, virágösvényt követek, amíg ő kísér, addig az se számít, merre tart. Vele akár futóhomokba is léphetnék, azt se bánnám.
◯
○
Aiden fürdőnadrágba bújtatott, karamell testén megcsillan a fény, ahogy az udvaron lévő trambulinban egyre magasabbra és magasabbra ugrik. Éjfekete, szörnyen nehezen kezelhető haját a pici Sienna segítségével feje tetején befontam, majd egy hajgumival összefogtam a maradékot, hogy ne zavarja játék közben.
Figyelem, ahogy Taeyong megjelenik a slaggal, aztán vízicsatát indít a fiúnk ellen - olyan, mintha szivárvány esőt zúdítana rá a magasból. A hirtelen hideg érzésre Aiden meglepett sikítása, aztán pedig óriási mosolya és öröme tölti meg az udvarunkat. Nem sokkal később az ugráló felülete megtelik vízzel, Taeyong pedig nem bírja megállni, sőt, biztos vagyok benne, hogy nem is akarja, hogy bemenjen ő is. Minden egyes ugrásuk után megannyi csepp emelkedik a levegőbe, azt a hatást keltve, mintha milliónyi kis színkavalkádban játszanának.
- Apu! - rohan oda hozzám Sienna, hosszú szőke haja lobogva repül utána. - Apa eláztatta Barbie haját - kék szemei kérlelően kémlelik az enyémet, látom rajta, hogy minden reményét belém vetette.
Gyengéden fejtem le kis ujjait a babáról, miközben átfésülöm a műhajat, majd a napsugarak alá fektetem.
- Így ni, a nap egykettőre megszárítja - biztosítom, ahogy játékosan pufi arcába csípek, mire felfújja magát, de aztán, akárcsak én, ő is szélesen elmosolyodik. - Gyere ide, nézzük addig apát és a bátyád, vajon ki ugrik magasabbra.
Kitárom a karjaim, mire fejét a nyakhajlatomba fúrva, hezitálás nélkül olvad bele. Nem sokáig marad így, pár pillanattal később megfordul ölemben, figyelmét a trambulinban szórakozó srácokra irányítja.
- Szerinted, ha elég magasra ugranak, akkor felpottyanak a Mennyországba? - oldalra hajtja a fejét, ahogy elgondolkodik ártatlan kérdésén, míg én jót szórakozom a sajátos kifejezésén.
- Miért akarnának felpottyanni, amikor itt sokkal jobb? - Taeyong szavai keringenek a fejemben és az esküvőnk napja.
- Ó, tényleg? - fordul hátra kíváncsi tekintettel, mire bőszen bólogatni kezdek.
- Eláruljak valamit? - veszem hallkabbra hangom, hogy felkeltsem az érdeklődését, ami sikerül is, így a füléhez hajolok, mire nevetve megborzong a csikis érzéstől. - Ahol a szeretteiddel vagy egészségesen, ott sokkal jobb, mint a Mennyországban - osztom meg vele a titkom, játékosan elhúzva a sokkal szócskát.
Felcsillannak a szemei.
- Akkor nekem is befonod a hajam? - kérdezi ártatlanul, mire jólesően felnevetek.
Annyira elmerülök a műveletben, hogy fel sem fogom, ahogy Taeyong és Aiden elhagyja az ugrálót, hogy nem kegyelmezve ránk támadjanak pár vízibombával. Sienna megilletődik, tudom, hogy most azt mérlegeli, hogy bőgjön-e, amiért elázott a még befejezetlen haja, vagy bosszút esküdjön a bátyja ellen, de nincs elég ideje, ugyanis Aiden felkapja és forgatni kezdi a levegőben, ami egy pillanat alatt űzi el az összes gondját.
Ezalatt én felhőtlen jókedvvel indulok meg az apjuk felé, és kapom el a derekánál, hogy bebizonyítsam, bizony rossz emberrel kezdett.
Tényleg… ennyi lenne?
Vannak sorsszerű dolgok az életben. Olyan dolgok, amik már a mindenség kezdetekor eldöntettek. Dolgok, amiket mi, egyszerű, apró emberek néha felfogni sem vagyunk képesek, nemhogy befolyásolni. Ilyen volt az én találkozásom is veled, ebben az életben.
Ha tudom, inkább elengedlek ez alkalommal, csak élhess. Ha tudom, inkább lassú, ráérős léptekkel közelítettem volna meg a buszmegállót, ahelyett, hogy rohantam elérni az épp bent álló járművet. Bal helyett jobbra mentem volna a hazafelé tartó úton, hogy beugorhassak a kisboltba a kedvenc fagyasztott sajttortámért, ahelyett, hogy beérem az otthon lévő, kevésbé kedvelt fajtával. Vagy egyszerűen tovább álltam volna a következő zebrához, ahelyett, hogy megcélzom a már zölden felvillanó lámpához tartozót.
De lehet ez sem lett volna elég. Mit kellett volna tennem, hogy most, ahogy a halálból visszatérve felpillantok a hideg, érdes úttestről, ne az autóban elcsukló, vérben ázott, halott, még idegen testedet kelljen látnom?
Mit kellett volna tennem, hogy ismét együtt legyünk, miközben megteremtjük magunknak a földi Mennyországot?
A remény, hogy te is visszatérsz, hogy a szemeid lassan felnyitódnak, majd összefűzöd boldogságot ígérő lélektükröd az enyémmel, elhalni látszik. A helyét nyers rettegés kezdi átvenni - kegyetlenül arról mesél, ebben az életben nekünk csak ennyi járt.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Van egy dokusori netflixen, az a cime, hogy surviving death és hát pár napja megnéztem az első és a hatodik részt, ami near-death experience és a reinkarnáció részek. Aztán megnéztem végre felirattal is a zenét, és hát ez született meg a doku és a zene hatására.
Egyébként ha valaki szereti az ilyen spirituális dolgokat, akkor menjen és nézze meg. Néhol konkrétan rázott a hideg, annyira durva *-*
Sziaa!
VálaszTörlésÉrdekes és tök komoly témát választottál, amiről sose lehet elég filmet nézni vagy történetet olvasni, mert mindig van valami új, amit kihoznak belőle, és ki tudja igazából, hogy mi az igazság. Én nem tudom, de tök érdekes volt ebből a szemszögből olvasni a novellát, hogy a világ talán két ellenkező pontján lévő emberek lelke kapcsolódott össze és cserélődött meg, ha jól értettem egy kis vízió idejére. Vagyis nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mindent jól értettem, mert már vagy ötször elolvastam, és amúgy még mindig nem tiszta. xD
Akkor, ha jól értettem, a néger palinkat elütötték, és ebben a tudattalan állapotban Jaeyhun testében ébredt a lelke és átélte azt a néhány évet, amit bemutattál, a házasságot, a gyerekeket, és aztán felébredt a saját testében, és akkor szembesült vele, hogy a balesetben az autó volánja mögött a saját szerelme, Dylan van (ő a szerelme vagy csak a barátja? XD), és a képek, amiket látott, akár a közös jövőjük is lehetett volna, ha nem történik a baleset. Ez a sokadik értelmezésem, amúgy totál rossz vágányon voltam elsőre, mert az eredeti koncepció–elméletem az ez.
Taeyong szemszögében vagyunk a legelején, aztán történik a baleset, és a lelke Jaehyunba kerül át, akivel a jövőbeni lehetett volna emlékeiket éli meg. Aztán visszakerül a végén a saját testébe, és akkor azzal szembesül, hogy a volán mögött Jaehyun van, aki meghalt, akivel még talán nem is találkozott, de a jövöképek szerint közös jövő várt volna rájuk, ha nem történik ez a baleset sorozat. Ez amúgy aztán kiderült, hogy tényleg tök rossz irány volt, mert első olvasás után volt ez az elméletem, viszont elsiklottam a tény felett, hogy néger szemszög, csokibarna test, szóval ez egyértelmű volt, na meg hogy más nyelvet beszélnek, de ezt a figyelmetlenségemet betudom annak, hogy mínusz 10 fokban olvastam és lefagyott az agyam, bocsi XD
De tökre lehet, hogy más történt, minden olvasásra másra gondolok már, úgyhogy érdekelne a konkrét elképzelésed is. Azt viszont éreztem az írásodban, hogy vagy nem voltál nagyon benne, vagy nem tudom, de nem volt olyan szép fogalmazás és mélysége sem, amit a korábbi körök alatt kaptunk tőled. Emellett tök sok hibát is találtam benne. Ami leginkább kitűnt a fogalmazás részéből, azok a mondatok összetétele, elég hosszúak, sok tagmondatúak voltak, viszont mégse volt két egymást követő annyira összhangban egymással. Az E/1 meg az amerikaias néger stílus miatt is lehet, de darabosabbnak hatott és nem összeszedettnek, mintha te is kicsit csapongtál volna közben gondolatban. És akkor összeszedtem a legtöbb hibát, amit találtam, meg pár vessző ezen kívül lehet, hogy még hiányzik és elől, de szerintem ami biztos, azt megtaláltam:
"étcsokira halyazó" - a hajazó pontos j
"le tudjam a sajttorta vásárlást" - itt a letudjam az egyben van, mert nem igekötő szerkezet, hanem szimplán a letud az ige.
"zöldrevillanó lámpát" - szóköz kimaradt a zöldre villanó közül
"meg fogok hallni megtorpanásra késztet" - a halniba véletlen két l betű került és szerintem ide kell egy vessző rögtön a halni után.
"A világot ahol vagyok ő tölti ki - a szerelme, a szívének dobbanása, érintésének selyme körülölel." - itt az ahol vagyok elől és után is lemaradtak a vesszők.
"Megfullaszt mégis életben tart." - itt a megfullaszt után kell a vessző
"Itt minden, amire vágyunk csak a semmibe vész," - az amire vágyunk után is kell egy vessző szerintem
"sötét szőkére festett" - a sötétszőke szó egyben van
"hozzá sodorják" - ez is egyben van
"sőt biztos vagyok benne" - a sőt után kell a vessző
"mű hajat" - ezt is egybe kell
"de aztán akárcsak én" - akárcsak elé vesző kell
"Kitárom a karjaim, mire hezitálás nélkül beleolvad, fejét a nyakhajlatomba fúrva. Nem sokáig marad így, pár pillanattal később megfordul ölemben, figyelmét a trambulinban szórakozó srácokra irányítva." - ennek a két mondatnak az utolsó szavai, a fúrva és az irányítva szerintem jobban mutatna fúrja és irányítja szavakkal, legalábbis gördülékenyebben kapcsolódna a két mondat.
Törlés"akkor felpottyanak a Mennyországba? - Fejét oldalra hajtja" "- Eláruljak valamit? - Halkabban beszélek," - ebben a két kiemelt szakaszban a kommentárt szeritnem kisbetűvel kellene kezdeni
"ott sooookkal jobb" - ez kommentárban szebben mutatott volna
"ránktámadjanak" - kimaradt a szóköz
"nem hogy befolyásolni" - itt a nemhogy egyben helyes
"Mit kellett volna tennem, hogy ismét együtt legyünk, miközben megteremtjük magunknak a földi Mennyországot." - itt pont helyett kérdőjelet használnék
Azt hiszem, ennyi lenne. ><
Egyébként én se voltam teljesen normális, amikor nem tudom hányadik olvasára azon akadtam fent, vagyis elgondolkodtam rajta, hogy hogyan lehet két koreainak szőke hajú gyereke, aztán leesett... XDDD
De a hibák mellett azért van, amit azért emelnék ki, mert a legjobban tetszett:
"A lelke már egyszer felejthetetlen táncot járt az enyémmel. Érzem, hogy szeretem, hogy szerelmes vagyok, úgy, mint még soha, hogy a karjaiban vagyok ott, ahol lennem kell, nem számít se tér, sem idő. A világot ahol vagyok ő tölti ki - a szerelme, a szívének dobbanása, érintésének selyme körülölel. Megfullaszt mégis életben tart. A pillanatok a végtelenségbe nyúlnak, a végtelenség pedig pillanatokká lesz." – szeritnem ez egy konkrét bekezdés, ezt annyira szépen írtad le, az érzéseket is itt éreztem a leginkább, meg abban az utolsó „Tényleg… ennyi lenne? gondolatban és a legutolsó mondatokban éreztem. „A remény, hogy te is visszatérsz, hogy a szemeid lassan felnyitódnak, majd összefűzöd boldogságot ígérő lélektükröd az enyémmel, elhalni látszik. A helyét nyers rettegés kezdi átvenni - kegyetlenül arról mesél, ebben az életben nekünk csak ennyi járt.” Ezekben ott van az a szeretet és törődés, a kapcsolat két lélek közt, akik a mindent jelentik egymás számára. És nem tudom, hogy valahol valóban létezett-e a Jaeyong világ, de nekem olyan érzésem volt a végén, hogy az tényleg egy másik jövő lett volna egy másik életben, amitől most elszakadtak, de benne van egy apró remény is, hogy ha nem ebben az életben, akkor egy következőben több jut nekik egymásból.
Keserédes befejezés volt, de azt sajnálom, hogy nem volt most olyan dinamikája és mélysége, amit bele szoktál tenni az egyszerű helyzetekbe és mondatokba is a gondolatok terén, hanem kicsit kapkodós volt. Tudsz te ezerszer jobbat is!
Az a néhány, amit kiemeltem, hogy a legjobban tetszett, viszont tényleg nagyon szépen lett leírva, és ott igazán belekerültem Jaeyong idilli, mégis valóságos világába. :3
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő novelláidat! ^^
Sziaaaa
TörlésOMG jesus christ mennyi hibám volt >< de hát amúgy nem csodálom, habár pedig amúgy átnéztem többször is, nem tudom hol lehettem fejben hogy ilyen batari hibákat vetettem meg ly - j betuket is geez XXxxD nevermind
Hát igazából sajnalom hogx nem erezted annyira dinamikusnak és melynek, de egyébként örülök hogy úgy gondolod általában az egyszerű helyzeteim és mondataim is olyanok. Egyébként esküszöm ha fegyvert szegeznenek a fejemhez se tudnám, hogy hogyan vagy mitől lesz dinamikusabb vagy mélyebb, akármi, amit írok LOL
A fejet oldalra hajtja meg halkabban beszeleknel, én úgy gondoltam hogy akkor kellene kis betűvel kezdenem, ha az lenne, hogy hajtja oldalra fejet vagy beszélek halkabban, de egyébként lehet igazad van és így is kicsivel kene kezdeni. A Ott sooookal jobb resznel meg nem pontosan értem hogy mire gondolsz azalatt, hogy jobb lenne kommentarnak :$
Hát igen, szőke kislányuk, meg fekete kisfiúk úgy lett, hogy ugye örökbe fogadtak őket :D
Na és a sztori XD Hát igazából ez a novella ez a reinkarnaciorol szól, a fekete férfi a novellaban, akit elütnek, az Jaehyun maga, vagyis hát ugye a lélek, aki pedig a Volán mögött van, az Taeyong vagyis Taeyong lelke, mert ugye egyiken se ugyanúgy néznek ki, mert a léleknek a hordozó teste nem feltétlen néz ki ugyanúgy.
A fekete Jaehyun ugye balesetbe kerül, és meghal, és halál közeli élménye lesz, mert pár másodpercig halott. Ez az élmény pedig az, hogy látja és ateli az előző élete fontos momentumait, ahogy Taeyonggal együtt élnek, ahogy elköltöznek hogy osszehazasodjanak és lehessen gyerekük, ahogy már az örökbe fogadott gyerekekkel vannak. Itt Taeyong is meghal ebben a balesetben és ő is ugyanezt a halál közeli élményt tapasztalja az előző életükről. Jaehyun ugye magához tér, mert az egész élmény meg a tudatalattija visszarantja a valóságba, hogy ott is együtt legyen Taeyonggal. Amikor felébred, akkor rögtön leesik neki, hogy aki a kormány mögött van az Taeyong bar a teste máshogy néz ki, de a lelket felismeri. De ugye Taeyong meg mindig halott és hát az én fejemben ő is magához tér, de amúgy mindenki eldöntheti magának :D
Dylan meg csak egy haverja, akit nem tudom miért nevesítettem, pláne hogy osszezavaro lett tőle ezek szerint a sztori X’D majd kiveszem a nevet LOOOOL
Mindenesetre remelem, hogy így most érthető a sztori XD Hogyha bármi kérdésed van meg, akkor írj nyugodtan! ^^
Köszönöm, hogy olvastad! *-*
Jajj és sajnalom, hogy ennyiszer el kellett olvasnod, amikor közel sem annyira jó, Ja meg hogy nem igazán lett méltó a Jaeyong csodalatossagahoz XD egyszer majd hátha sikerül őket megragadnom rendesebben, de már rájöttem, hogy felek Jonginon kívül massal írni rip
Hú, így már sokkal jobb, kitisztult a kép a történéseket illetően, arra nem gondoltam, hogy az előző életét éli át. De így olvasva világosabb, majd elolvasom ennek tudtában is újra. Igen, az örökbefogadás pár pillanat után leesett, mikor gondoltam, mondom okos vagy Vivien xD Szeritnem nekem azért nem volt olyan dinamikus, mert hirtelen váltottál cselekmények és tevékenységek közt, hogy még az egyiknél voltunk, aztán már a mondat másik fele gy másikba vitt át, és ez túl hirtelen volt, nekem legalábbis az elején volt ez főleg amikor hazafele készülődik a néger Jaehyun. "Irritáltan a vastag, telt ajkaimba harapok, ahogy elküldöm a céget egy hideg, fagyos tájra, amiért már megint éjszakákba nyúló meetingeken kellett részt vennem, aztán elhagyom a mosdót, hogy a cuccaim összeszedve végre távozzak az irodának becézett börtönből." itt például a szájba harapástól már hazaindulásig vittél, de például ha még egy mondatig elidőzöl az idegességén és a kiakadásán, akkor nem olyan hirtelen és gyors az esemény, és ideje is lesz az érzéseinek itt. Egyébként én se tudom, amikor nekem mondják, és nem részletezik, hogy akkor mi van, meg annyira tanácsot se tudok adni, csak azt tudom mondani, hogy innen nekem ez hiányzott kicsit, hogy egy két mondatban fejtsd ki az ellenérzéseket, minthogy több eseményt teszel egy mondatba.
TörlésA kommentárban ugy értettem, hogy jobban illene az a sooookkal rész, hogy odaírod, hogy elnyujtva aranyos vagy jétkos hangon mondja a fülébe és mondjuk cukiskodik még oda valamit, mert ugy ugyanugy meg van ez az elnyújtott hatása és még plusz kis képet is adhatsz mellé, mondjuk az arcába csíp, vagy ilyesmi. De lehet, ezt csak én gondolom így ><
Amúgy Dylan neve igen kicsit bezavart, de nem baj amugy, a magyarázatod után megértettem a történéseket is. Ennel tudtában durva, hgy mennyire felismere a lelkét, és hát ennyi jutott nekik csak ;;;
Nem bántam többször elolvasni, most azért fogom majd, hogy tényleg megértsem xD Nem tudom amugy, én is sokszor félek xy-nal írni, ugyhogy ebben nem tudok mit mondani, de ne félj XD minden írással jobb lesz, én se tudtam megragadni Markhyuckot ;;;
Írj még sokat, és hajrá a következő körhoz is!
Jaaa aham igen, vágom mire gondolsz így már msot, hogy hirtelen mentem egyikről a másikra meg egyik szituból a másikra, ja xD Igen, ismerős, de néha te aki mondod se igazán tudod részletezni, hogy mit hiányoltált, vagy hogy lenne jobb, csak érzed, hogy itt valami nem xD Úgyhogy jó kis csapda ez a helyzet.
TörlésJajj, amugy ezeket en is ja mindig kommentárba irom, és nem szoktam igy kiirni a sok betűt, de most valahogy átvette az uralmat felettem az érzés, hogy na most ird ki xD Nem tudopm miért, mert amugy tényleg nem szokásom lol De ebben amugy egyetértek :D
Köszi :D Neked is hajrá más párosokhoz, emg emberekhez meg mindenhez! Köszi a segítséget :3
Szia^^
VálaszTörlésEz egy újabb csoda volt tőled, pedig most nem is Jonginnal írtálXD
Ez a lélekvándorlásos téma olyan izgalmas, bár persze ebben sem tudom, hogy hihetek-e, de azért jó eljátszani a gondolattal. Főleg úgy, hogy ráadásul nem csak, hogy újjászülettek egy másik testben, de még Jaehyun emlékezett is az előző életükre, amit közösen éltek… Vajon csupán a véletlen műve, hogy újra találkozhattak volna, vagy ilyenkor a két lélek annyira összefonódott, hogy automatikusan egymást keresik egy következő életben… (Na, eddig tartott a filozofálásomXD)
Az elején tökre azt hittem amúgy, hogy Jaehyun fog meghalni…
Jaj, annyira tetszett, amit a szivárványról írtál, és hogy végül az kezdett átalakulni a régi otthonukká. Imádtam a növénytengerrel borított zongorát, de még a szőnyeget is, amit ő utáltXDD Meg az egész mindenséget, ami ez után következett.
Még sosem hallotta a Taeyong nevet, mégis a mindent jelenti neki… OMG! A lelke feledhetetlen táncot járt az övével…
Nah, és ami ezután jött… Annyira mega-giga szuper-király, hogy adtál nekik gyerekeket^^ Nekem szívügyeim a szivárvány családok, meg az árva gyerekek, meg hogy miért ne nevelhetnének a melegek is gyereket, hisz a szexuális irányultságuktól függetlenül lehetnek apai ösztöneik… Na mindegy, most ebbe nem akarok belemenni, de nem sok olyan ficit olvasni, ahol ez megtörténik, úgyhogy én ennek nagyon örültem. És hát a spanyol nyelv meg a szívem egyik csücske, szóval külön öröm volt, hogy odamentekXDDD
A családos rész úgy, ahogy van, levett a lábamról. Az annyira megfogott a Három egy egésznél is, és eskü, szerintem nagyon jól ábrázolod az ilyen édes családi jeleneteket, úgyhogy én szívből kívánom, hogy egyszer saját bőrödön is megtapasztald azt a csodát, amit leírsz<3
Jaj, a felpottyanni szón jól szórakoztamXD Tényleg olyan vicces kifejezéseket tudnak kitalálni a kicsik; már alig várom, hogy Domi többet mondjon annál, hogy dádádáXDDDDDDDD (Bár az is nagyon cukiXD)
Kár, hogy nem lett sooooooooookkal hosszabb, és írhattál volna több előző életes emlékképet mindig más-más életből:-)
Jaj, és a vége… Hát azt gondoltam, hogy nem lesz happy end, mivel már az elején elkönyveltem, hogy Jaehyun most akkor meghal, erre te másképp intézted el, hogy fájjon értük a szívem.
Amikor kiderült, hogy mi is történt valójában, hát én majdnem földhöz vágtam a telefonom, pedig szenvedett el már egyébként is néhány esést… Uhh, hát szörnyű lehetett Jaehyunnak először ráébredni, hogy egy másik életből ismeri Taeyongot, illetve az ismeri elég enyhe kifejezés, aztán meg látja meghalni… És tényleg… Menyi minden múlik egyetlen egy döntésen. Akár annyiról legyen szó, hogy most balra fordulok, vagy jobbra. Én egy dologban nem hiszek egyáltalán: a véletlenekben. Amiben töretlenül hiszek az a sors, akárki is irányítsa. Mindennek megvan a maga oka, még ha egy csomó mindennek mi nem is értjük.
Hát szerintem nem mondok újdonságot azzal, hogy engem megint lenyűgöztél^^ (És ezer bocs, hogy a Miseryhez még mindig nem írtam véleményt, de olyan ritkán van lehetőségem írni, és akkor a challenge-re kell komiznom, mert az elsőbbséget élvez, meg novellát írni… De majd 1x remélhetőleg arra is sort tudok keríteni^^)
Köszönöm, hogy olvashattam!<3
Most olvastam a Vivinek írt kommented, amiben azt írtad, hogy a fejedben magához tért Taeyong is… Akkor az enyémben is!!!!!!!!!!!!!!!!!! JeahXDDD
TörlésEgyébként én nem éreztem csapongónak, de hát én a sajátomon sem szoktam észrevenni, ha nem jól sikerül, úgyhogy nem vagyok ebben kompetensXD
Szia!^^
VálaszTörlésHűha, hát ezt egy párszor elolvastam, mire leesett mi történik xdd De még így is nagy segítség volt, hogy elolvastam a Vivinek írt kommentedet, hogy mi is történt pontosan. Egyébként nekem eszméletlenül tetszik ez a témaválasztás, ez egy olyan dolog, amibe annyiszor belegondol az ember, hogy vajon mi is lesz a halál után, hány életünk van stb. és tök jól felhoztad bennem ezeket a gondolatokat :D
Nekem az egészről a Goblin jutott eszembe egyébként xdd és abban volt ugye, hogy egy léleknek négy élete van, nem is tudom pontosan hogy volt, de talán az első az ültetés, a második az öntözés, a harmadik a virágzás, nem tudom a negyedik mi volt, de nekem tökre ez ugrott be xdd de a Goblinban ugye ugyanabba a testbe tértek vissza, legalábbis a végén, régen láttam már, úgyhogy nem emlékszek pontosan xdd
Először olyan furcsa volt, hogy néger testbe raktad őket, annyira nem értettem, hogy miért, aztán nem is lett ennek különösebb oka, csak én kerestem xd
Hát nekem volt egy csomó kedvenc részem belőle, szerintem nem fogom mindet kiemelni xd de ezt azért igen:
"A pillanatok a végtelenségbe nyúlnak, a végtelenség pedig pillanatokká lesz." ugyan az az egész bekezdés úgy ahogy van csodálatos, de a legjobban nekem az utolsó mondat tetszett. Én úgy szeretem, mikor ugyanazokat a szavak ellentétként lesznek állítva, vagy nem is tudom hogy mondjam, azt ami itt van xd
Hát én ott olvadoztam, mikor a gyerekekkel játszottak^^ Olyan ritka manapság szerintem, hogy valakinek tényleg ilyen csodás apuka jusson és tényleg egy kerek családban tudjon felnőni. Engem ez tényleg tökre meghatott, mert én se voltam sose jóba az apukámmal, és ilyenkor mindig ezért bennem van, hogy milyen jó lett volna ha egy olyan apukával felnőni, mint ahogy itt Jaeyongot ábrázoltad.
Én is egyébként a felpottyanni szón annyit nevettem xdd tényleg olyan gyermekies volt, és valóságos is egyben, én úgy imádom mikor a gyerekek ilyen aranyos butaságokat mondanak :D És aztán még ahogy Jaehyun mondta, hogy sokkal jobb a szeretteiddel lenni itt, mint a mennyországban, hát jajj, imádtam. De közben meg bennem volt, hogy igazából a mindannyian a mennyországba kerülnek, szóval ott is együtt lennének :D Bár ha ugye reinkarnálódnak, akkor nem, de hát kitudja hányszor születünk újjá.
Én egyébként tökre hiszek abban, hogy ha valaki neked van teremtve, akkor az máskor is neked lesz, ergo más életekbe is, és itt olyan szép volt, hogy emlékeztek egymásra az előző életükből, és közbe fájdalmas, mert ebben az életben csupán az emlék jutott nekik.
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következőt!^^
Hali^^
VálaszTörlésÚristen xD
A témaválasztás nagyon tetszett, és tök jó olvasni, hogy mások hogy gondolnak erre :D Mármint, mikor én írtam a halálról, meg se fordult a fejembe a lélekvándorlás xD
A story kissé homályos volt nekem is, de amint elolvastam a Vivinek írt kommented, egyből kitisztult.
Egyébként érdekes belegondolni, mennyi pillanat mentheti meg az életed. Mármint ahelyett, hogy ott lennél egy baleset helyszínén, helyett mondjuk véletlen bent felejted a telefonod, ezért visszamész érte, vagyis 5 perccel később indulsz el. Jajj ez nagyon megcsavartam, de remélem érthető xDD
Az a pillanat, mikor a kislánnyal beszélgetett az annyira édes volt *-* Teljesen elképzeltem, hogy ott fonogatta a szőke haját, majd bumm, egy vízibomba xD Illetve a felpottyanni-n is jót mosolyogtam xD
Tetszett, hogy beszélgettek a mennyországról ketten, majd ugyanezt elmondta a lánykának is :D
A sorozatot/filmet, ami erről szól, azt mindenképp meg szeretném majd nézni, eléggé felkeltette az érdeklődésemet :D
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következőben!^^
(bocsi az össze-vissza kommentért xD)
Szia!
VálaszTörlésNekem is neki kellett fussak párszor, de miután elolvastam a Vivinek írt kommented, már tiszta volt. :D Egyébként én először azt hittem, hogy több párhuzamos idősíkon játszódik egyszerre az esemény, és hogy a több idősíkon, máshogy néznek ki, de a lelkük ugyanaz, de így belegondolva ennek nincs is semmi értelme. XD
Juuj, amúgy nagyon tetszik ez a téma, bele is nézek majd abba a dokuba, amit említettél most már, engem nagyon érdekel az ilyesmi, a novellád is nagyon tetszett, mégha ezek szerint nem is fogtam fel jól, hogy mi történik benne. xD Nekem is vannak olyan emberek az életembe, akikkel remélem, hogy a következő életemben is tudok találkozni (már ha újjászületek, ugyebár), és itt is annyira tetszett, hogy egy adott pillanatban annyira összefonódott a lelkük, hogy utána a kövi életükben is jelen voltak egymás mellett. Nagyon tetszett, hogy milyen apró kis jellemvonásokkal ruháztad fel őket, mint pl. a szőnyeg, vagy a sajttorta (fhu, most ennék egy kis sajttortát XD), amiktől jobban megismertük őket.
Amúgy az az elmélet jutott eszembe erről a történetről, hogy minden egyes döntéssel létrejön egy másik idősík, ahol máshogy döntöttünk és máshogy alakultak emiatt a dolgaink, ebbe is tök érdekes belegondolni.
Én nem éreztem úgy, hogy ne lenne dinamikus, én tök könnyen végigolvastam minden alkalommal :D Köszönöm szépen, hogy olvashattam, várlak a kövi körben is! uwu♥
Haliii
TörlésJajj sajnálom, hogy ennyire érthetetlen lett most nektek xD De legalább a magyarázat kisegített mindnekit! Oooo, amit te mondasz elég érdekes, de már kissé túlgondoltad azt, amit én kigondoltam xD De egyébként ez egy jó ötlet!
De legalább összességében akkor élvezted és ez a lényeg! Remélem a dokut is éklvezni fogjátok ha már így beajánlottam itt mindenkinek lol
Igeeeen, nekem is vannak ilyen emberek! És ugye lehet hogy most x kapcsolatotok van, de a következő életben meg lehet, hogy y féle kapcsolatotok lesz, és ez szerintem annyira érdekes!
Uh, egy jó sjattortát én is, angliában a tescoban lehet venni egy nagyon fasza fagyasztott, egész kerek sajttortát, talán 1 font xD ugyhogy képzelheted milyen minőség, de mégis annyira jóóó xDDDDD
uuuu az az elmélet nagyon para és bonyolult és érdekes! Egyszer erről Chirstian Yu is beszélt az egyik livejában és annyira érdekes volt, ahh imádom azt az ember *-* Egyébként szerintem az is annyira király, amikor valaki úgy ír történetet, hogy az olvasók döntik el, hogy mit választ a főszerpelő és akkor az író utána ketté, majd négy majd nyolc felé szedi a történetet és több végkifejletet ír meg ilyenek. Kár, hogy én ehhez kevés vagyok lol
Minden alkalommal?! :O Hányszor olvastad el omg TT ♥ Köszönöm, hogy írtál!
Szia~~ ^^
VálaszTörlésÁh, de szeretem ezt a témát, pedig azért ennek is vannak ám nehézségei, és igazán komoly téma is. Reinkarnáció... Elgondolkodtató, mint az, hogy halálunk után vajon a mennybe kerülünk-e. Annak ellenére, milyen komplikált téma, szerintem nagyon jól megírtad ezt a novellát. Ki tudja, milyen lehet a halál... Mindenki mást hisz, képzel erről, de az azutáni életről is. Menny? Pokol? Esetleg a lelkünk szellemként marad a földön? Vagy halálunk után szertefoszlik? Vagy ugye itt a reinkarnáció, hogy egy másik testbe vándorol a lelkünk.
Valaki említette előttem a Goblint. Nekem is az jutott eszembe hirtelen, de mégis különbözik attól, amit írtál.
Amikor arról beszéltek, hogy itt sokkal jobb lenni, mint a mennyországban. Hát wow. Nagyon tetszett ez, főleg, hogy visszamondta ezt a lányuknak. Aranyosabb pillanat nem is lehetett volna. Előtte, ahogy a kislány kérdezi, hogy felpottyannak. Jajj, ezeket imádom. Most a családban van két kis 3-4 éves gyerek, és ők is hasonlókkal jönnek, és komolyan mondom, nagyon kis aranyosak, főleg amilyen komolyan mondják a magukét.
Ha már itt vagyok, akkor ez a jelenet, amikor a család együtt volt, játszottak, illetve fonogatta a lányka haját nagyon megható volt. Elolvadtam. Áh, nem is tudom rendesen leírni, amit gondolok... ><
Nekem tetszett! Sőt, egyenesen imádtam. Hiába sötét téma, hiába volt kicsit olyan keserédes a vége, akkor is. Köszönöm, hogy olvashattam! Várlak a következő körben is! ^^
Sziaa :3
TörlésÉn is nagyon szeretem :3 a reinkarnáció az egyik kedvencem, imádom az ilyen történeteket, emg mindent. Menny pokol, no waaay, reinkarnáció :D
Jajjj a Goblin, annyira nem éltem azt a doramát, de a főszerpelő lánynak a foldon bőgő jelenete, amikor elindul Ailee ostja, hát az örökre belém égett, azért megérte megnézni!
Igen ezt a kis beszélgetés szösszenetet szerettem volna visszahozni :3 Örülök, hogy tetszett az a jelenet, meg hogy jól tudtam megjeleníteni a kisgyerekek bóhókásságát.
Köszönöm, hogy írtál! Örülök, hogy a kuszaság ellenére is élvezted és tetszett!
Hilihalihalihó! ^^
VálaszTörlésVáltozatlanul imádom, ahogy írsz, de tényleg. És fejet hajtok, amiért megint egy új oldalad mutattad meg nekünk, bár ahogy mondtad, nincs saját stílusod, mégis megtaláltalak ebben a novellában is!
A Vivinek írt magyarázatod nekem is sokat segített, és pár perc ülepedés után csak kinyögtem egy WOW-ot és jöttem kommentet írni xD
"A lelke már egyszer felejthetetlen táncot járt az enyémmel." - ez szerelem.
Ha letudtam a körömet, ránézek én arra a dokura, úgy is néznivaló után keerestem.
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
heyheyhey :D
TörlésAhhhwwww uwu Megint egy új oldalam, tényleg ennyire más lenne mindig? xD Már majd csak a végére érek az oldalaknak lol Szerintem fantasyban még nem írtam a challenge során, habár az nem annyira az én asztalom egy pár éve xD
Oooo tényleg megtalálsz? o.O De érdekes, ez tisztára feldobott :D
Hát igen, most kellett az a magyarázat xD Számomra olyan egyértelmű volt, hogy ez így érthető, aztán mégsem, de szerencsére mindenki megtalálta a magyarázatot!
Az idézett rész amúgy utalás volt arra, hogy az előző életükben ugye szerelmesek voltak :D
Mindenkit ráuszítottam a dokura, remélem tetszeni fog nektek is *szem eltakaró emoji*
Köszönöm, hogy írtál :3
Szia!
VálaszTörlésAmúgy nem tudom, miért, de akárkivel írsz, én mindig Kait képzelem el, mert ott vigyorog a képernyőm bal oldalán, és beslisszan a fejembe, hogy átvegye a karakter felett a hatalmat XD
Elég érdekes volt a történet, a balesetig mindent értettem, utána elvesztettem a fonalat, és nem tudtam hova tenni, hogy akkor most meghaltak?? Vagy nem?? De utána olvastam a magyarázatod, és minden a helyére került, el is olvastam még egyszer, és így már minden világos volt. És ez a rádöbbenés, hogy felismered azt a lelket, amit soha nem akartál elfelejteni, hátborzongató lehet! Nagyon érdekes volt az egész szituáció, és második olvasatra azt tudom mondani, hogy szépen összehoztad. Engem érdekelnek az ilyen témák, de félek belekezdeni az ajánlásodba XD
HUh, nem is tudom, mit mondjak még, ami nem hangzott el, összességében tetszett, én a hibákat nem is figyeltem - lehet hogy javítottad azóta.
Köszönöm, hogy olvashattam!