Music challenge 4.0 pt.4 - Destrose - Fade Out
„A külső szépség hamar megnyeri a rokonszenvet, de állandóvá csak a lélek szépsége teszi.” - Gyulai Pál
Hajnali két óra van, én pedig Jongin arcának éles, összetéveszthetetlen vonalait pásztázom a hold és a csillagok festői képet nyújtó félhomályában. A vonalakat, amiknek az istenítő körülírására napok óta nem érzem magam érdemesnek, amik most elvesznek a párnától összenyomott arcának pufiságában, ráadásul az édesen széttátott ajkai is hozzátesznek a töltött batyu hatáshoz. De még így is ő a leglélegzetelállítóbb, még baoziként* is, aminek az emberek szintén nem a külsejét, hanem főként a töltelékét értékelik.
De én miért nem vettem ezt eddig észre, akármikor életre keltettem a vásznamon? Miért nem tudtam megragadni a tölteléket? Miért csak az azt borító tésztára koncentráltam?
A kérdések és önmagam megvetése egymással harcolnak az első helyért a fejemben, ahogy újra és újra barátnőm szavai visszhangoznak bensőm sötétjében.
Shiah áhítattal pillant a legújabb kiállításom előttünk ékeskedő darabjaira, mire nagy, büszke mosoly terül el az arcomon. Egy pillanatra mégis átfut a fejemen, hogy ezt a tekintetet nemcsak saját magamnak és a kezem munkájának köszönhetem, hanem a múzsám adottságainak is köze van hozzá.
- Fenomenálisan, őrületesen zseniális vagy, Jennie! - trillázza izgatottan, ahogy közelebb lép az egyik festményhez, majd tisztes távolságot hagyva végighúzza mutatóujját a felfestett orr vonalain. Nyugodtan figyelem, ugyanis tudom, hogy Shiah sose fog ténylegesen hozzáérni.
- Az ilyen jelzőkkel mindig eléred, hogy zavarba jöjjek - motyogom, miközben érzem, hogy előtör a szégyenlős mosolyom, így inkább gyorsan ráharapok az alsó ajkamra.
- De… még sose gondoltál bele, hogy a férjed több, mint a külseje? - fordul felém, immár komoly hangnemben intézve hozzám a szavait.
Nagyra nyitom a szemeim, elveszettnek érzem magam a kérdésétől. Mégis mire céloz?
- T-tessék? - makogom, bal kezemmel jobb felkaromra simítva, egyfajta védekezésként.
- Hát… mindig szemet gyönyörködtetően tudod vászonra vinni Jongin testrészeit, szépségét, táncmozdulatait, de ő ennél sokkal több. Ő egy csodálatos ember, ezt te tudod a legjobban, mégis… mióta először modellt állt neked, azóta csak a felszíni adottságaival foglalkozol, ha a művészetedről van szó.
Shiah szavai taszítanak rajtam egyet - elég nagyot ahhoz, hogy hátráljak egy lépést. A szívem pattanásig feszül, majd egyszerűen felrobban a gyötrő érzéstől. Tényleg… igaza lenne?
- Shiah-yah! - kezdem játékosan, vagyis próbálom, de érzem, hogy a hangom megremeg. - Talán félnem kellene, hogy lecsapsz a férjemre?
Borzalmas személynek érzem magam, hálátlan lelki társnak és kiábrándító szerelemnek.
Előttem van, ahogy Jongin öt évvel ezelőtt besétál a műterem ajtaján. Az alkotásra éhes énem azonnal beleszeretett - minthogyha az én szemem álmodta volna meg minden porcikáját. Máskülönben hogyan létezhetett volna? Lehetetlen volt. Attól a pillanattól kezdve senki mást nem voltam hajlandó lefesteni, csakis őt. Mindenki mást hiábavaló lett volna, akár egy üres kéreg, amibe elfelejtettek életet ajándékozni.
Nem vártam, vagy inkább nem mertem remélni, de később a személyiségével bebizonyította, hogy őt nem csak a szemem álmodta meg, hanem a szívem és a lelkem is. Kim Jongin volt kívül és belül mindaz, amire a világ érdemtelen, amiről még csak ábrándozni sem mertem, de az élet mégis nekem szánta.
A gondolat, hogy azt a vakító fényt, ami beragyogja az egész lényemet még egyszer sem örökítettem meg, beköltözött a sejtjeimbe, hogy aztán lassan felfaljon belülről, majd mentálisan teljesen szétmarcangolva hagyjon. Olyan voltam, mint egy papír, ami lángra kapott, és már csak arra várt, hogy a szél kegyetlen helyekre repítse apró darabjait, miközben hamuvá lesz. Mert megérdemli.
Gyengéd, felhős puszit nyomok arcának tökéletlenül tökéletes bőrére, mielőtt a legnagyobb óvatossággal kibújok a takaró alól. Teste melegének hiánya azonnal megcsap, a szívem máris visszavágyik, de ellenállok a kísértésnek. Lábujjhegyen közelítem meg a hálószoba másik végében lévő kislámpát, aminek a fényerejét elkezdem növelni, de épp csak addig, hogy kellemes, még nem zavaró félhomályba vonja a szoba azon részét, ahová a hold és a csillagok már nem érnek el.
Mozgásomra Monggu rám emeli az ágy végéből édes, kutya tekintetét de nem mozdul, helyette kíváncsian nézi, ahogy elhagyom a szobát, majd visszatérek a műteremből egy festőállvánnyal, a következő kör után pedig egy üres vászonnal, legvégül pedig a szükséges eszközökkel és nagy mennyiségű színes festékkel.
Felállítom az ideiglenes alkotó sarkomat, pont úgy, hogy tökéletes rálátást kapjak Jongin ragyogó, ezüst szemcsékkel bevilágított arcára, rövid pilláira, amik lustán keretezik csukott szemeit, félrecsúszott, széttátott selymes ajkaira, a mindenére, az ő igazi, kitárt valójára.
Leülök az állvány elé, a kezemmel gondolkodás nélkül kezdem el felrajzolni szerelmem legrejtettebb érzelmeinek tükrét. Egy másodpercre sem kell koncentrálnom, vagy gondolkodnom, ezek a mozdulatok már reflexként élnek bennem - a férjem szemének körvonalát vakon is le tudnám festeni, akárcsak minden porcikáját.
Kényelmetlen feszengés lesz úrrá rajtam, ahogy Jongin üres bal szeme köszön vissza rám az egész felületről, kérlelve, sírva, hogy töltsem meg mindazzal a jóval, ami az ágyban fekvő férfiban lakozik. Az első színbe merítem az ujjaim, a kezem remeg, megtorpan, mielőtt elérne a fehér ürességhez. Áttetsző rémület árasztja el a szívemet, ami a mellkasom helyett már a torkomban tombol, hiszen érzi, hogy a lehetetlenre készülök. Hogyan adhatnám át mindazt a varázslatot, ami Kim Jongin? Képtelen vagyok rá.
Monggu nagyot nyújtózkodva kel fel az ágyról, hagyja hátra hőn szeretett gazdáját, majd telepedik le mellém, bíztató kutyus szemeket küldve felém.
Igaza van, meg kell próbálnom. Jonginért… magamért… értünk.
◯
○
A végtelen vizek kékjével meghúzom az első ujjvonást. Az óceánok, tengerek és tavak biztonságot, otthont adnak az ott lévő élőlényeknek. Én is ezt kaptam tőled - egy egész világot, ahol lélegezhetek, akárcsak mindenki, akit valaha szerettél és szeretni fogsz.
Folytatom a beton szürkéjével, a szilárd biztonsággal, amit jelentesz az életemben. Tudom, bármi történjék is, rád és az érzéseidre mindig támaszkodhatom, ha mégis elesnék, te ott állsz majd felettem, gondoskodva arról, hogy idővel felállok.
Felviszem íriszednek csokoládéját, ami tündököl egész testeden és lelkeden. Az én medvém, aki meleget ad, ha fázom, karjaiba zár, ha fáj, és akárcsak egy anyamedve védi majd a Bocsunkat.
Majd jön a napsárga. Te, ahogy egyre vakítóbb fénnyel közelítesz felém, de mégsem hunyom le a szemem, nem akarom, egy pillanatra sem. Te, aki mindig képes emlékeztetni, a boldogság az apró dolgokban rejlik. Te, aki olyan gyönyörűen képes beszélni arról a hőn áhított dologról, amit mások csak kergetnek, de ő azzal a szívében született.
A fukszia rózsaszínje, ami emlékeztet rá, hogy a bölcs gondolataid és briliáns világszemléleted mellett sohasem felejtesz el játékos gyermek maradni. Hiszen megtanultad, a felnőttek bizony furcsák.
A fehérhez nyúlok, tudom, semmi sem képes úgy megmutatni lényed tisztaságát, mint ez a szín. Mindig adsz és adsz, ennek ellenére ez az ártatlanság örökké a részed marad, azért hogy továbbra is adhass.
A türkiz is csatlakozik a színek végtelen táncához. Jelképezi mindazt az inspirációt, amit tőled kapok - a késztetést, hogy minden nappal egy jobb ember legyek, hogy a gyönyörű, arra méltó valómmal öleljem körbe lelked, szíved és tested egyaránt.
Tűzpiros végű ujjam megérinti a vásznat, tüzed lángra kel - piruettezik a többi szín felszínén. Akárcsak te magad, ahogy mérhetetlen szenvedéllyel, szüntelenül táncolsz a szerelmünk színpadán.
Elhivatottságával csatlakozik a borostyán színed: sosem áll meg, nem fárad el, óriási szíve hajtja, egészen az utolsó lélegzetig. Halkan, rendíthetetlenül.
Harangvirág liláját látom magam előtt. Te, aki csendes, kissé visszahúzódó. Kezdeti szótlanságod ellenére mégis annyira egyszerű szeretni, hiszen amikor idejét érzed, akkor a legértékesebb szavakat ajándékozod.
Végül a fekete. Tudod, a múlton változtatni nem lehet, helyette elfogadod az élet folyását, szemeiddel töretlen előre tekintve. A fekete időtlen, akárcsak te, Kim Jongin.
○
◯
Jongin lélek-színe köszön vissza rám, kitöltve saját koreográfiájával bal szeme minden apró zugát. Az érzelmek fáradhatatlanul söpörnek végig rajtam. Napok óta először egy szabad lélegzetet veszek.
Lehunyom a szemeim, a lelkem messze száll, aztán megtalálja párját egy eldugott, önfeledt szigeten, ahogy Jongin erős karjai átölelinek hátulról, teste hátamhoz simul, álla pedig a fejem búbján pihen meg.
- Észre sem vettem, hogy felkeltél - lágyan ejtem ki szavaim, miközben kezeimmel ráfogok szerelmem alkarjára. Nem zavarja, hogy festékes lesz, állítása szerint ilyenkor rajta hagyok egy darabot magamból.
- Sose, ha alkotsz - mosolyodik el. - Sírsz - közli, mire nagyra nőnek a szemeim, azonnal az arcomhoz kapok, ami valóban könnyektől ázik.
- Tetszik? - kérdezem félve, az eredményről le nem véve a szemeim. Ő az egyetlen, akinek a véleménye számít. Főleg most, ennél a festménynél. Semmi más nem érdekel, csak ezt szeresse.
- Nini, hiszen ez én vagyok! - Jongin boldogan csattan fel mögöttem, amit egyszerűen nem tudok elhinni. - Ez a kedvencem.
- T-tessék?
- Eddig mindig azt festetted le, amit mindenki más is lát. Viszont ezt itt, ezt csak te látod. Ez én vagyok a te szívedben.
- Annyira sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott - sírok fel, majd megfordulva a karjaiban, derekánál fogva húzom magamhoz mégközelebb, hogy arcom teljesen a pocakjába fúrjam, és szégyenemben eltűnjek a világ elől.
- Sshh, tudom.
Végigsimít a hajamon, kissé távolabb tol magától, épp annyira, hogy egy forró, mézédes csókot nyomjon az ajkaimra. Mutató ujjával letörli az egyik könnycseppem, aztán gyengéden a megfestett pupillára helyezi, ezzel megtöltve a festményünk a végső fénnyel, teljes életet adva neki.
- Így ni. Tudod, nélküled nem lennék ilyen.
„Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.” - Antoine de Saint-Exupéry
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Igazából elég vegyesek az érzéseim, mert rájöttem, hogy az írásaimban sohasem értékelem eléggé azt, ami a legfontosabb és a legcsodálatosabb Jonginban… ezzel a novellával szerettem volna ezt most megtenni, de nem vagyok benne biztos, hogy méltó-e. Volt, amit sikerült úgy megvalósítanom, ahogy terveztem, viszont vannak részek, amiket egyáltalán nem úgy sikerült leírnom, ahogy azt eredetileg akartam... nem tudtam még eldönteni, hogy ez jó-e vagy sem. Lehet holnap felkelek és utálni fogom magam, amiért megírtam ezt a novellát. Nem tudom...
A novellában több helyen is van olyan mondat, amit más műnek a tartalma valósított meg, ezek a művek: A kis herceg, Bang & Zelo Confession, Maktub To You My Light
*Baozi - kínai töltött táska
Szia ;;
VálaszTörlésOlyan kis csodát írtál, nem is tudom miért gondolod azt, hogy esetleg nem méltó-e, mert annyira szépen írtad le az egészet, hogy minden átjött belőle nekem. Teljes egészében ott volt benne Jongin, és nem csak külsőleg, hanem mindene, amit te is látsz benne, amit érzel felé, és ez a legfontosabb, annyira meghitten ragadtad meg ezt, hogy minden szavából érződött nekem a törődés és az a mély kötődés, amit felé érezhetsz. Tényleg csodálatos lett, és ez mindent, amit ezzel ki akartál fejezni, a legjobban azok érthetik meg, akiknek hasonlóképpen fontos helyen van Jongin a szívükben. Én csak a felszínét simogatom ezzel, mert látom mennyire csodálatos ember, de igazán sose voltam közel hozzá, de ha csak a ez a kicsi része is ennyire csodálatos és selymes, akkor el se tudom képzelni, milyen lehet a lelke igazából.
Nagyon tetszett benne, hogy a lánnyal, aki Jennie volt, ha jól értettem, vele már házasságban éltek. Szerintem van egy különleges romantika, plusz érzelem és más hangulat, egy bizonyos meghittség, ami csak ebben a kapcsolati viszonyban van benne, s ez egy különleges érzést adott neki számomra. Hogy ők már egymáséi, és nem szakíthatóak el. Épp ezért rendesen megijedtem, mikor feltételezte a barátnőről, hogy esetleg nem hajt-e rá, mondom jesszus, ne. De végül nem úgy alakult, hála a jó égnek.
A legeslegcsodálatosabb része az volt, amikor álomból felkelve elkezdte megfesteni Jongin szemét, s ahogy azt leírtad, hát kész. WOOOOW. Visszaolvastam, néztem, mondom hát ez annyira wow, hogy innen ki akarom emelni, ami a kedvencem volt, de igazából nem is tudnám megmondani, hogy melyik szín jelentése fogott meg legjobban, mert mindegyik annyira intim és különleges volt, hogy az egészet ki akarom ide másolni. Ahogy a színekhez kötötted a tulajdonságokat, pl. a szürkéhez a szilárdságot, hogy ilyen Jongin a lánynak, akkor a barnához a maciságát, meg a kék, a lila, a FUKSZIA RÓZSASZÍN, hát azt hittem félre olvastam, mondom de gyönyörű virágnév, és tényleg ezt írtad, és a gyermekiség, jaj, nagyon tetszett ez a megoldás, annyira szép és uw, ezt nagyon eltaláltad, nagyon tetszett. Hát csodálatos volt, tényleg. És a végén, még amikor Jongin odatette a lányka könnycseppjét, omg. ;;;; Mi ez, ha nem a szív és a lélek ezerszínű szeretete?
A két idézet is annyira keretbe fogta az egészet, ráadásul Kisherceg, hát az tényleg egy olyan mű, amit az embernek minden életszakaszban el kell olvasnia, mert mindig tanít valamit, mást ért meg, és ugyanannyira csodálatos, mint elsőre. Ideje nekem is ismét elővennem. ;;;
Voltak még szavak, ifejezések, amik nagyon tetszettek, a piruettező színek egymáson, meg hogy a táncot is belevontad a festés mellé, nagyon szép harmóniában volt a kettő művészet egymással, ahogy Jongin és Jennie is egymással.
Hát nekem ez nagyon tetszett, hirtelen nem is tudok többet mondani, mert már leírtál mindent a novelládban. xD
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következő novelládat is! ^^
Ui.: Kész vagyok amúgy, ennek a kommentnek is másodjára futottam neki, mert az elsőt direkt wordben kezdtem el, hogy mondom nehogy eltűntesse a blogger megint, erre tessék, vagy 6 mondat után elszállt az egész, valami hülye hiba miatt, mondom ezt nem hiszem el, olyan ideges lettem, hogy félretettem. XDD Már a word se megbízható, dik. Na de végre sikerült, úgyhogy remélem ez nem törlődik, mert megőrülök. XDD
És omg a fanartok, wow de gyönyörűek. ;;;
Sziaaa!
TörlésAhhh úr isten nagyon köszönöm!
Egyébként nem tudom, Jongin számomra annyira megragadhatatlan mármint szavakat meg kifejezéseket illetően, mert annyira nem evilági, és hát nem is tudom... számomra ő mindennél is jobb. De a kommentjeitek, amiket irtatok segítettek átlendülni ezen, és már az egyik kedvenc novellám lett magamtól. Úgyhogy köszönöm! Az pedig, amikor azt irjatok, hogy érzitek a Jongin iránti szeretetem, vagy hogy az én Jongin novelláim a legjobbak, hát ennél jobb dolgot senki nem is írhatna!SELYMES! IGEN JONGIN SELYMES ÉS PUHA ÉS HBSGBDFJGBDFJK
Igen, Jennie volt :3 akartam egy családi, bensőséges légkört, ezért tettem bele a Monggut is! A barátnős megjegyzése pedig csak azért volt, mert támadást észlelt a legérzékenyebb pontján, és inkább visszatámadással hárított xD
Először csak színeket akartam, de mondom a szem a lélek tükre, meg akkor legyen ott nagyban Jonginah szeme, hogy mégis :D Igazából írjátok itt, hogy milyen ügyesen választottam a színeket, de egyébként ehhez vagy 20+ color emotion/ color psychology chartot megnéztem és kiválasztottam a Jongin általam ismert személyiségére passzolókat :'D Aztán ott voltak ilyen irányadó dolgok, mint pl a szürke szilárdság, meg hogy fukszia rózsaszin, stb és akkor azokat felhasználva tettem hozzá a többi jellemzést meg megjegyzést, hogy személyesebb legyen.
A könnycsepp pedig... hát az full random volt, mert eszembe jutott, hogy mindenki a körülötte lévő emberek miatt az, aki. És Jongin lelke is itt a novellában azért olyan, amilyen, mert Jennie ezt hozza ki belőle és ezért kellett őt is belevinni :D
Igeeen! A kisherceget nem hagyhattam ki, főleg mert tényleg ez a megbánás novellám, hogy Jonginah külseje mindig elvonja a figyelmem a belsejéről xD De már rájöttem, meg Vivi is ráébresztett, hogy oké, hogy nem szánok mondjuk külön paragrafusokat Jongin belső tulajdonságainak, de a szerepekben mindig ott van az ő lelke, meg az egész novellában, amiben érezni lehet. Egyébként a kisherceget kb évente kétszer elolvasom xD
A tánc meghát, hát azt se hagyhattam ki, hát a tánc maga Jongin. Muszáj volt! Nincs Jongin lélek tánc nélkül :3
Köszönöm, hogy írtál!
ui.: ÉN KÉT NAPJA ÍRTAM NEKED MISERY KOMMENT VÁLASZT ÉS HÁT NEM NEM KÜLDTE EL?! úgyhogy majd megint neki futok :$
Omo örülök, hogy tetszenek a fanartok *-* Rájuk tudsz lépni, és akkor az artist insta fiókjára visz és be lehet őket likeolni :3
Szia^^
VálaszTörlésVivi írta neked múltkor, hogy nálad jobban senki nem tud Jonginnal írni (nem szó szerint idéztem, de ez volt a lényegXD) És ez tényleg így van! Annyira bensőségesen írsz róla, mintha személyesen ismernéd, mintha te lennél az a lány, aki mindennap mellette ébred fel. Minden alkalommal olyan meghitten fogalmazol vele kapcsolatban, hogy csak nézek. Pedig tényleg én is imádom, de erre csak te vagy képes^^
A témaválasztás is nagyon betalált, és jó, hogy pont Jonginnal írtál erről, mert biztos, hogy sokan hajlamosak nála nem tovább látni a szépségén, meg azon, hogy eszméletlenül táncos. Aki csak fellépős meg klipes videókat néz róla, nem tudja, milyen tiszta lelke van. Milyen gyermekien ártatlan a mackó és a gyerek szeretete<3
Amúgy nekem pl. anyukám olyan, hogy ha néz egy tehetségkutatót, realityt, bármit, és mondja, hogy úgy szeretem XY-t, én meg kérdezem tőle, és mit szeretsz benne? Erre a válasza: hogy olyan szépXD Pedig hát ez önmagában oly keveset ér. Persze az szerencsés, ha valaki kívül, belül egyaránt szépXDD
Ez a tésztás és töltelékes hasonlat is nagyon tetszett! A kajánál is van, aki a minél szebben elkészített tálak látványát szereti, de hát ha az íze nem jó, akkor felőlem aztán tök mindegy, hogy néz kiXD
Jesszusom, amúgy ha tudnék festeni, tuti, hogy csomószor megörökíteném Jongint*.* És azon sem csodálkozom, hogy Jennie nem akar mást lefesteni, mióta megismerte.
Az is nagyon tetszett, hogy félhomályban, az ágyban fekve kezdte el lefesteni. Ez olyan bensőséges, meghitt, és teljesen átéreztem, hogy amint kimászott mellőle, legszívesebben rögtön visszabújt volna. Én valószínűleg hagytam volna a francba a festegetéstXDDD
Átéreztem a szenvedést, amiért attól félt, nem tudja megfelelően ábrázolni a képen, amit szeretne. Hisz ez szerintem minket is megtalál párszor. A történet megvan a fejünkben, de írás közben átadni azt, amit mi, belül érzünk, nem mindig olyan egyszerű.
A legeslegkedvencebb részem az volt, amikor a színekről írtál. Csodálatos volt, ahogyan végigvezetted, melyik szín mit jelent Jonginnal kapcsolatban. Nem is tudok mit kiemelni innen, mert úgy, ahogy van, lenyűgözött az egész!
Jaj, aztán mikor Jongin karja festékes lesz, és úgy gondolja, ilyenkor a lány rajta hagy magából egy darabot^^ Ez olyan jonginos. Szerintem nem mindenki örülne, ha összemaszatolnák (én semXDDD)
És, hogy Jennie könnycseppjét is felviszi a festményre… Ahh, nekem ilyen nem jutott volna eszembe, de annyira különleges! Az egész jelenet olyan irigylésre méltó volt, ahogy egymással bántak, amiket egymásnak mondtak… Színtiszta szeretet sugárzott végig ebből a novellából^^
Az idézetek pedig teljesen passzoltak a témához, remekül kiegészítették a mondanivalódat.
És hip-hip hurrá, ezúttal abszolút happy eng lett a vége:-)))))))))))))))))))))))))))
Imádtam, és örülök, hogy annak ellenére végül megírtad, hogy sokáig nem tudtad magad rászánni.
Várlak nagyon a mostani körben is<3
Szia
TörlésFeljebb irtam Vivinek, de neked is leírom, hogy annál jobb bókot nem is kaphatnák, hogy tőlem a legjobbak a Nini irások! Ez olyan szinten jól esik a kis szívemnek, hogy áhhh, Jongin szinten! Ez a legjobb kifejezés rá, Jongin szinten jól esik *-* Bárcsak én ébrednék mellette, nem is kéne minden nap, elég lenne egyszer is :$ xDDDDDDDDDDDD
Hát Jongin lett, mert hát rosszul éreztem magam, hogy konkrét dolgokat nem írok a csodás lelkéről, hogy én is a fent említett hibába estem. Pedig hát igen, Jongin amilyen csodálatos kívül, olyan csodálatos belül, ha nem csodásabb *-*
Hát igen... sajnos sokszor én is, meg mindenki is elvesz a külsőségekben, és utána ismeri meg a belsőt, ami talán annyira nem is szép már. Viszont szerintem az csodálatos, amikor az ember iránt érzett szereteted megszépíti az embert :3 Pl Yonggukot nem mondanám a kifejezett szépségideálnak, de nekem annyira gyönyörű az az ember, és minél jobban szeretme esküszöm annál jóképűbb *-*
Gondoltam, hogy a baozis hasonlatot átírom, mert nem olyan szép, mint minden más a novellában, de hagytam xD Imádom a baozit xD
Ja, én is, ha tudnék rajzolni, tuti szinte mindig Jongint rajzolnám lol
Igen, ezzel a résszel pont azt fejeztem ki, hogy bennem is mennyi félelem és kétely van azzal kapcsolatban, hogy ebben a novellában megfelelően fogom-e tudni életrekelteni Jongin lelkét.
Jajj ez a festés közben ha festékes lesz az Jennie egyik darabja, és hogy ez Jonginos, HÁT TÉNYLEG! Tegnap live-olt és szagolgatta a kezét és mondja: srácok... néha... kiskutya illatú a kezem. ÉS AZ MONGGU ILLATA! JDSBGJKBSD NSDJKGN
Az pedig a könnycsepp azt fejezte ki, hogy Jongin lelkét Jennie teszi olyanná, amilyen :3 Örülök, hogy érezted a szeretetük, meg a szeretetet, emg hogy tetszettek az idézetek *-*
Igen, ez most nagyon happy és nagyon szerelem :3
Köszönöm, hogy írtál!
Szia!^^
VálaszTörlésHát szerintem egy kicsit se kéne aggódj azon, hogy méltó lett-e, mert nagyon is az! Annyira gyönyörűen írtad le Jongint, ahogy a lelkét Jennie megjelenítette a vásznon, wow, csodálatos volt.
Először kicsit furcsa volt olvasni, hogy házasok, és hogy Jennie mindig leragadt a külsőségeknél, mert hát pont ő kéne legyen az a személy, aki a legeslegjobban értékeli Jongin szívét-lelkét, de mindenesetre nagyon jó volt, ahogy rájött erre, és ráadásul fel is emésztette.
Olyan érdekes egyébként, hogy az én novellámban is megjelentek a színek, de pont negatívan, meg hát egy annyival másabb közegben, és most nálad is egy ilyen pozítiv és művészi környezetben, egy ember lelkét ábrázolva. És annyira tetszett, ahogy kiragadtad magát Jongint a festményben, meg hát a téma egyébként annyira reális szerintem, mert annyi helyzetben előfordul, hogy nem értékeljünk valakit eléggé, akár testvért, szülőt, barátot, és nem feltétlen gondolva ezzel a külsőségekre, hanem úgy amblokk. És hát ahogy a mondás is tartja, a külső megfog, a belső megtart. Egy szép külső az ember lelke nélkül semmit sem ért igazán.
Nekem is a kedvenc részem az volt, mikor a színeket írtad le Jonginként. Hát annyira csodálatos volt, ahogy minden színnek adtál egy kicsit Jonginból, vagy inkább ahogy Jongin lelkét ezekkel a színekkel és jelentésekkel írtad le. A kedvencem talán nem is tudom, mert mindegyik xd de talán a beton szürkéje volt, ahogy ezt a szilárd biztonsággal párosítottad, még szerintem sosem láttam/hallottam így sehol sem. A másik pedig a fukszia rózsaszín volt, amire nagyon felfigyeltem, úgy szeretem amikor az ilyen apró árnyalatbeli különbségek érzékeltetve vannak. És még az is, hogy írtad a feketénél, hogy Jongin időtlen, wow, annyira megérintett!
És hát az elején a töltött táskás hasonlat xd egy picit nekem furán hangzott, mert amúgy meg egy tök komoly téma, közben meg töltött táska xdd de egyébként meg végül passzolt szerintem a novellához, és tök jól elmondtad vele az üzenetét az egésznek.
És külön imádtam, hogy Jenkaival írtad ezt meg, tényleg, ezért köszönet :D
Szóval szerintem nagyon jól sikerült ez a novellád, és ezzel te is eléggé értékelted Jonginnak a lelkét, mert hát méltó lett ez hozzá :D
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következőt!^^
Szia
TörlésÖrülök, nagyon, hogy tetszett! És azóta a sok sok pozitív vélemény már segített átfordítani ezeket a negativ érzéseim. Csak tényleg Jongin annyira nem evilági, és hát Jennie aggódása az én aggódásom is volt xD
Ugye a történetben próbálok utalni rá, hogy csak akkor maradt a külsőségeknél, amikor a festészetről volt szó. Ettől függetlenül a mindennapokban igenis értékelte Jongin lelkét is, csak konkrétan arról nem csinált festményt :(
Igen, nálad teljesen ellentétesek voltak a színek, de hát milyen zseniális volt! Egyébként igen, a belső nélkül a külső mit sem ér, és hát Jonginnak ez az arany lelke hát maga a legbiztosabb börtön xD
A színek sok color emotion/ psychology chartnak köszönhető :D Ott volt ez a betonszürke + szilárd kombinácio is meg még rengeteg és kiragadtam azokat, amik szerintem jellemzik Jongint, majd az én érzéseimmel meg kis Jonginos megjegyzésekkel párosítottam. Teljesen magamtól nem sikerült volna. De nagyon örülök, hogy ennyire szerettétek, mert nagyon bizonytalan voltam, hogy menni fog-e, vagy elég lesz-e. A feketénél is pl az időtlen volt, én meg mondom HÁT JONGIN MAGA A VÉGTELENSÉG AZ IDŐTLENSÉG AZ ÖRÖKKÉ MEG MINDEN, szóval ezt MUSZÁJ volt beletennem.
Jajj gondolkdotam, hogy a baozit kciseréljem-e, pont ezért mert, hogy amugy meg más stilus az egész novella, de annyira szeretek enni, meg annyira imádom a baozit, meg a gyozat meg a baot meg mindent ami kivulről béna de belül meg amugy tasyt af. Jó habár a bao az láttat magából valamit xD
Jajj hát szívesen! Én inkább a Kaistal felé húzok, de hát Vivien meg nagy Jenkai, és szeretem ha örül, úgyhogy Jenkai lett :3
Köszönöm, hogy írtál ^^
Szia!
VálaszTörlésNagyon komoly mondanivalót találtam az írásodban és teljesen igazat adok neked a novellád végére szánt kommentedet olvasva: sajnos nem mindig értékeljük eléggé azt, ammi a felszín alatt van.
Nagyon tetszett a novellád, ízig-vérig éreztem azt a szeretet és csodálatot, amit Jongin iránt táplálsz. Aki találkozott egy olyan személlyel, amit te most megírtál, akár még nem, szerintem teljes mértékben átérezheti és elgondolkoztathatja.
Nagyon tetszett az is, hogy festészettel kapcsoltad össze, számomra elképesztő, ahogy a festők a színekkel bánnak és életet tudnak csempészni az alkotásba. Kívéncsi voltam, hogy a karaktered ezt hogyan is fogja megoldani. A végére így azt gondolom, hogy saját magába kellett szállnia és így kicsit saját magából is adnia, hogy sikerüljön JOngin valódi énjének megfestése.
És a könnycseppes jelenet! Jaj, nagyon aranyos volt!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Sziaaa
TörlésIgen, nagyon rosszul éreztem magam, amikor ez így megfogalmazódott bennem, hogy Jongin belső értékeivel nem foglalkozok eleget a novelláimba. Sokszor annyira eltudunk merülni a külsőben, hogy a belső árnyékba kerül...
Istenem annyira örülök neki, amikor mások is átérzik mindazt, amit Jongin iránt érzek jdsbgjk
Igazából szerintem azok a fanartosok is, akik pl Jongint rajzolják táncolás közben vagy ilyesmi, azokban is mindben benne van a kis lelke, de én így írással inkább a színekkel tudtam konkrétabban megjeleníteni a dolgokat.
Gondolkodtam, hogy a könnycseppes nem-e lesz túl cheesy, de aztán hagytam xDDDD Mondom annyira csöpög a szeretettől, meg mindenkit más emberek tesznek azzá, aki.
Köszönöm, hogy írtál! :3
Hali^^
VálaszTörlésAzzzzigen..
Ez nekem nagyon tetszett!
Tényleg van olyan, hogy nem vesszük észre, mi is folyik a felszín alatt, és az annyira szomorú. Annak ellenére, hogy ez egy komoly téma, gyönyörűen megírtad.
Egyébkén honnan jött nektek erre a dalra, hogy most hirtelen mindenki festővé vált? xD Nekem ez az ötlet meg se fordult a fejembe xD
Apropó festés. Legjobban az tetszett, mikor leírtad a festés, és hogy melyik szín mit jelképez. Van erre egy speckó szó, de az istenért nem akar az eszmbe jutni xD
"Olyan voltam, mint egy papír, ami lángra kapott, és már csak arra várt, hogy a szél kegyetlen helyekre repítse apró darabjait, miközben hamuvá lesz." Ez a mondat olyan gyönyörűre sikeredett úristen
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következőben!^^
Helcsaaa
TörlésDe örülök neki *-* És köszönöm a dicséretet!
Nem tudom xDDDD De arra gondoltam, hogy hogyan kéne ezt interpretálni, és hát ez jutott eszembe LOOL De érdekes volt, hogy más is festett :D
Hát fogalmam sincs mi lehet az a szó xD A színek+személyiség kombók nem teljesen az én ötleteim voltak, én color psychologyt irtam be keresőbe, de nem tudom mennyire van köze ahhoz a szóhoz, amit te keresel :$
Köszönöm a kommentet, és örülök, hogy idézni is tudtál! *-*
Szia!
VálaszTörlésCsatlakozom a többiekhez, én sem értem, miért gondolod nem méltónak ezt a novellát, szerintem elképesztően gyönyörűen írtad le Jongint ;-; Teljesen áradt a sorok közül az, hogy te is mennyire szereted és csodálod Jongint és ez annyira szépen megjelent ;-;
Szerintem nagyon gyakori ez egyébként, hogy a külsőségek azok, amik megragadnak, hiába vagyunk magunk mélyén tisztában azzal, hogy a szeretteink, barátaink, ismerőseink mennyire csodálatos emberek, sokszor a fejünkben élő kép sokkal inkább egy külső kép, mint egy belső.
Fhu, nagyon átéreztem, mikor Jennie nem tudta elsőre, hogy hogyan ábrázolja, mert ez velem is annyiszor előfordul. Tudom, mit kéne rajzolnom/írnom, de csak bámulok ki a fejemből, hogy hogyan, hogyan lehetne úgy átadni az érzéseimet és a gondolataimat, hogy ne vesszenek el a vászon és a megtekintője között?
Nekem is a festős rész volt a kedvencem, az annyira csodálatos ;-;
"Te, aki olyan gyönyörűen képes beszélni arról a hőn áhított dologról, amit mások csak kergetnek, de ő azzal a szívében született." Ez volt a kedvencem ;-;
Uuu, igazából nem tudok mást mondani, ne legyenek kétségeid felőle, tényleg csodálatos lett ez a novella és woow ;; Köszönöm szépen, hogy olvashattam és várlak a következő körben is!♥
Szia :3
TörlésTényleg csak hálálkodni tudok, hogy ennyire átjött a szeretetem és ennyire tetszett nektek a novella, és hogy úgy gondoljátok méltó hozzá TT__TT És egyébként hát Jongin annyira ethereal, hogy olyan képtelenségnek tűnik nekem megragadni az ő valóját. És oké kívülről is csodás, de emberi, földi keretek között, akkor vajon ha nem lennének ilyen korlátok, hogy nézne ki?! jbsdjkgblsd
A külsöség az ami megfog, ez biztos, senki nem a belsőt nézi először, az idővel jön csak. Én sajnos könyveket is mindig bórító alapján választok (szörnyű vagyok, tudom xD). Persze hiába választok ki valakit azért, mert 10/11, ha utána meg rohad belülről :'D De viszont ha valakit napról napra megismer az ember és amúgy csak 10/6, akkor előbb utóbb a szeretet és a belső miatt egyre szebb és szebb lesz :3
Jennie érzései azok pontosan az én érzéseim voltak lol Én is csak ültem itt a gép előtt, hogy oké Jongin lelke, de hogyan... vajon képes leszek rá? Vajon elég lesz? Vajon érezni fogjátok? ÉS igen, te is, és mind voltunk már így, meg leszünk is, de próbálkozunk és ez a fontos! Neked pedig nagyon jól megy!
Jongin mindig olyan csodálatosan beszél a boldogságról, minden interjúja után ámulok, hogy hogyan tud ilyeneket mondani. És bár már vallotta be, hogy neki is nehéz, de mindig megtalálja magában azt a kis boldogság szikrát, ez pedig csodálatos *-*
Köszönöm, hogy írtál ♥
Szia~~ ^^
VálaszTörlésNem értem, miért gondoltad azt, hogy nem méltó a novellád, mert valami csodaszépen írtad le JongInt. Fuh, amit eddig tőled olvastam, talán ez a novella lett a kedvencem. Látszik, hogy benne van szíved, lelked! A saját gondolataid írtad bele, legalábbis úgy érzem ><
Amikor Jennie nem tudta, hogy elsőre hogyan is ábrázolja JongInt, azt szinte teljesen átéreztem, mert amikor épp írok, vagy rajzolok, tudom, hogy mit szeretnék, de hirtelen ötletem sincs, hogy hogyan is kezdjek neki. Pontosan mit szeretnék leírni/rajzolni, hogyan szeretném ábrázolni azt, amit elképzeltem. Talán néha emiatt aggódom leginkább, amikor írok, hogy nem tudom úgy leírni, ahogy szerettem volna, nem úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem.
Amikor Jennie neki állt lefesteni JongInt azt meseszépen leírtad. Imádtam, ahogy a színekhez gondolatokat, érzelmeket, tulajdonságokat kötöttél. Ha valamit ki kéne emelnem, hogy imádtam, akkor azt az egész részt írnám. Tényleg gyönyörűen írtad le, úgyhogy végképp nem értem, hogy miért érzed nem méltónak a novellád ><
Remélem, sikerült érthetően fogalmaznom, így a vasárnap esti órákban...
Köszönöm, hogy olvashattam! Nem kétséges, hogy szerintem ez egy elképesztően csodálatos novella lett, és ahogy a többiek reakcióit olvastam, ezzel nem vagyok egyedül! Várlak a következő körben! ^^
Sziaaa
TörlésA KEDVENCED?! AZTTAAAAAAA tt__tt lemme cry
Jól érzed, ezek teljesen a saját szeretet érzéseim Jonginah íránt :3
Igen, Jennie érzései az enyémek voltak ezzel a novellával kapcsolatban, meg valahol mindannyiunké is, mert mindennyian éreztünk már így szerintem, mint hobbi írók. De a lényeg, hogy a félelmek és kétségek ellenére is próbálkozunk és fejlődünk!
A színes részhez nagyon sok szín pszichológiai táblázatot néztem meg, hogy megtaláljam a Jonginhoz passzolóakat, úgyhogy nem teljesen az én érdemem. A táblázatok nélkül nem ment volna :'D Valamiért úgy éreztem, hogy többet kéne írnom, vagy ez kevés lesz... de szerencsére ez már elmúlt :3
Köszönöm, hogy írtál! :3
Hát igen, ahogy Szandi is írja fentebb, pontosan ezért szeretek tőled a legjobban Jonginnal olvasni, mert kihozod belőle a legjobbat, ahogy ő is kihozza belőled, már csak a gondolataidra is értve. Annyira csodas dolgokat tudsz írni róla és olyan felemelő olvasni, hogy ennyire szereted és tiszteled, annyira tisztán és egyszerűen atjon minden sorodbol, hogy hihetetlen.
VálaszTörlésAz tetszett a legjobban, hogy Jennie szerint mindig csak a külsejét ragadta meg Jonginnak, és azt hiszed hogy te is, pedig annyi csodálatos dolgot írtál már vele, és most a novellaban Jennie is hiába hiszi ezt, meg ez a barátnő is hiába mondja neki, attól még szerintem ez nem így van. Mert egy olyan emberbe, akit már szeretsz nem csak a külsejét és a felszínt fogod látni, hanem attól sokkal többet. Mint például én is írtam annak idején Taeyonggal, hát olyan semmilyen lett, mondtad is hogy elég unalmas lett, meg semmitmondo, de ma már érzelemmel írok róla, mert azóta rengeteg videót láttam, meg közelebb került hozzám az egész valoja ;;
A másik ami nagyon tetszett, hogy nem is tudom melyiküknek, talán Jennienek csak Jongin véleménye számított, legalábbis az övé a legjobban. És nekem is gyakran csak egy ember véleménye szamit a legjobban, meg sokan vagyunk így, akiknek persze fontos a vélemény, de attól az egy embertől várja igazán meg ilyenek. Úgyhogy imádtam, hogy ez Jennie számára Jongin ;;
Nem tudom amúgy mikor tanultál meg ilyen gyönyörűen fogalmazni, de csodálatos lett minden mondatod. Nagyon nagy fejlődésen mentél keresztül te is, és bemasolhatnam ide az egészet, ugyanis mindegyik a kedvencem lett. Szerintem ahol a színeket elemzed az lett a tetofok, és annyira örültem, hogy még itt is beleszotted Jongin maci imádatát.
Hát és végül az, hogy Jongin Jennie könnyeit használja a végén... ;; gyönyörű gondolat, gyönyörű kivitelezés, meg is könnyeztem. Ezért nem is értem miért nem Jenkai a cím, ha már Jennie nélkül nem lenne ilyen, de ez már csak az én gyokersegem haha. Azért annak nagyon örülök, hogy mégis Jenniet választottad leánykának, így a csodálatosból még csodálatosabb lett ;;
Ja, és nagyon tetszett ez a kis herceg idézet, annyira keretbe foglalja az egészet, meg szerintem az a közös kedvenc könyvünk meg a horizont, aztán remélem a szív ritmusa is az lesz majd valamelyik egyszer, egy távoli jövőben :D
ÉN NINIBŐL A LEGJOBBAT?! MEG Ő IS BELŐLEM?! HÁT MI LENNE AKKOR HA ISMERNÉNK EGYMÁST HAHAHAHAHAHAHAH XD Na majd, soha napján egyszer hátha :$ xD *álmodik a nyomor*
TörlésAzzal, hogy itt leirtad, hogy igenis írtam már a lelkével is nagyon sokat segítettél, mert elgondolkodtam, és rájöttem, hogy igazad van. Attól, hogy konkrét dolgokat nem írtam a lelkéről, még belefűztem a lényét a novellákba, amit például te is éreztél már máskor is. Én valahogy efelett mégis elsiklottam, mintha az nem lett volna elég, de már most tudom, hogy ez nem így van. Úgyhogy köszönöm szépen ♥ Jonginban mindent is látok és mindent is szeretek, amit a rajongóknak mutat, úgyhogy remélem a továbbiakban is fogok tudni hozni csodás Nini novellákat neked ♥ Te meg láss el jó sok csodás Taeyongie novellával meg ficivel, hogy ne száradjak ki *-*
Igen! Jennienek csak Jongin számít, senki más, mert ő a legfontosabb és ő a műveinek a középpontja, ezért ha neki tetszik, akkor más már nem számít. Örülök, hogy ez így megragadta a figyelmed, mert amúgy más ezt nem említette, de pontosan ezt is akartam vele, amit te is éreztél.
ÉN SE TUDOM OMG Hihetetlen, hogy ezeket én írom, és amúgy nem is emlékszem rájuk aztán visszaolvasom és DAMN! xD Ezt tényleg én írtam?! xD De hosszútávon még nem megy, a Misery ehhez sehol sincs lol De ebben a fejlődésben neked is nagyon sokat köszönhetek, mint itt, ahogy Jongin Jennie nelkül nem lenne ilyen, úgy nélküled én se tudnék így írni ♥
JONGIN MACIIMADATA LIFE
Sorry a Jenkai miatt, de ez csak Jonginé, ezt neki akartam, és hát először neutrális lány lett volna, de mondom oké legyen Jennie, mert akkor boldog leszel :$ xD
A kis herceget nem hagyhattam ki hahaha Köszönöm, hogy írtál ♥
Sziaa
VálaszTörlésTetszett, hogy Kai a történet főszereplője,imadok róla szóló sztorikat olvasni. Nagyon szépen fogalmazol, jól játszol a karakterekkel. Gyönyörű gondolatokat teszel a novelládba, látszik hogy már régóta írsz. Bár komoly téma volt, szinte olvasta magát a történet😆 Tetszett ahogy a festészetet belevontad a történetbe, köszönöm hogy olvashattam!
Sziaaa,
TörlésSzeretek Jonginnal irni, úgyhogy mg biztos lesz több Jongin is xDD
Hát régóta, de az első pár kb négy évet inkább letagadnám xDD
Köszi, hogy irtal!