Amikor nem mozdulok és becsukom a szemeim, tisztán érezlek - az illatod, a lélegzetvételed, egészen az apró mosolyokig.
Üresség. Sok ideje keringek itt, ebben az életeken, álmokon átgázoló ürességben. Az emberek sok mindentől félnek. Mióta elveszítettelek megtanultam, hogy a legfélelmetesebb dolog nem az, amit látunk, amit hallunk, vagy amit tapinthatunk, hanem az amikor meghalnál, csak azért, hogy végre érezz valamit.
Miután elengedtelek, hallani a hangod… Tudom csak az lenne képes átküzdeni az ordító ürességen. Holnap találkozunk végre? Holnap újra láthatlak-e? Az emlékeimben olyan vagy, mint egy álom, amit vissza akarok hozni. A kemény, rideg ágyon ülök, a takarónk ismét csak rám, az apró, összement testemre csavarodik, ahogy átölelted megfagyott lelkem. Az eget nézem, aznap veled együtt a csillagok is eltűntek. Vagy - akár a fájdalmad - már azt is képtelen vagyok észrevenni, ami ragyog? A sötét ég alatt, amikor semmit sem látni, elég bátor vagyok, hogy elmeneküljek bárhová.
Útra kelek. Minden nap hiányollak, míg el nem fáradok és álomba zuhanok, aztán a kíméletlen valóság felriaszt, és útra kelek. A takarót el nem eresztve bal kezem elkeseredett szorításából indulok el lassú, mégis biztos léptekkel feléd. Meztelen lábam hezitálás nélkül halad a hideg, nedves betonon. Ég a talpam, úgy, ahogy a közös jövőnk égett fel távozó alakod után. Azt hiszem, sőt tudom, megérdemlem a fájdalmat.
A távolságban közöttünk, ami nagyobbra nőtt, a hátramaradt emlékképben rólad, amit nem tudok kitörölni - tiszta és élénk álom, ma is akár egy őrült a szívem utánad rohan. Ne add fel a reményt, egy nap újra találkozunk.
Messze vagy. Az emberek olyan könnyedséggel mondják azt, hogy “Messze van.”, de hogyha belegondolsz, akkor a földön semmi sincs messze. Vannak távolságok, de az nem távolság, hogy sétálsz fél órát a boltba; az sem távolság, hogy beülsz a kocsiba, vezetsz pár órát, és ott vagy egy másik országban; az sem hogy felülsz a repülőre, és negyvennyolc óra alatt egy másik kontinensen találod magad.
Te messze vagy. Tényleg messze vagy. Remélem, hogy az őszinteségem utat nyit hozzád, s ha az út végén téged talállak, akkor közel volt. Ha rólad van szó, nincs messzeség, nincs távolság - csak utazás, ami megérte.
Megbánás. Újra és újra összetörtelek, téged, aki kinyújtottad a kezed felém, ki csak sebekkel volt teli. Visszaadtad a levegőt nekem, aki haldoklott. Viszonzásul én tétlenül néztem, ahogy az élet lassan elhagyja a törékeny, tiszta lelkedet. Te, aki újra megajándékoztál a világgal. Te, akit beborított a rettegett bánat, mert nem tudtam a világát elég boldoggá tenni. Te, aki egy olyan ajándékot adtál, amit nem tudok elengedni. Te, aki végül engem elengedve csak magára gondolt.
Mélység. Szemeimmel a horizontot kutatom, mindhiába - a fekete tenger teljesen magához ölelte a fénytelen eget. Eszembe jut, ahogy öleltelek: “A tenger gyermeke vagyok, egyszer hazamegyek hozzá.” bizonygattad mindig, én pedig az első pillanattól kezdve egy sekélyes jeligének tekintettem. Akkor még nem tudtam, hogy mélyebb volt, mint bármelyik tenger, mint bármelyik ösztön amivel az ember már találkozott.
Minden nap hiányzol, míg el nem érem a helyet, ahol megtalállak. A talpam elmerül a fagyos homokban, a takarónk lomhán csiszolódik a szemcsékhez, amik egyedül jelentéktelenek, de együtt valami legyűgözőt alkotnak. Olyanok voltunk, mint a homokszemcsék. Egyedül maradtam, mégha nem is vagy mellettem, hiszek abban, hogy együtt vagyunk. De bármilyen erősen is hiszek, az elképesztő érzés többé nem jön el. Ahogy te sem. Várj rám! Megtalállak. Akár egy csoda, megtalállak!
Bátorság. A jéghideg víz körülöleli átfagyott lábfejem. Merre vagy? Én itt vagyok. Újra találkozunk majd. Az élethez kitartás kell, ahhoz hogy elvedd magadtól pedig gyávaság. Mondják az emberek. Te bátor voltál. Tudom, mert én gyáva vagyok - percekig hagyom, hogy a víz mardosson, a testem, a lelkem. Egészen addig, míg ezernyi tű szúrását nem érzem. Bátor leszek, mint ahogy te is voltál. Ha nem, az üresség öl meg, lassan, sanyargatva minden lélegzetvételem. Így vagy úgy, nélküled az út végén ugyanaz vár.
Lépek egyet, majd még egyet és még egyet. Egészen addig, míg a takarónk csücskével együtt az öklöm is a vízbe nem ér. Nem állok meg, Ígérem. Összeszorítom a fogaim, mozdulatlan vagyok, behunyom a szemem és ismét téged látlak. Egyszer, nem számít hol vagy, mindenképp megtalállak. Érzem az illatod, a sós szabadság illatát, ahogy ölelted az átfagyott énemet. Mindenképp úgy ölellek majd, ahogy te is tetted.
Az emléked erőt ad, egyre beljebb megyek, egyre közelebb megyek. Olyan közel, hogy látom álombeli alakod kirajzolódni a távolban, minél közelebb, annál élesebben. Élesen, pont mint az álmaimban.
Elengedem a takarót, ami fuldokló emberként tör utat magának a hullámok között, egészen a víz felszínéig, ahol az éltető levegő után kap. Én kinyújtom a karom, érted nyúlok, te pedig gyengéden, kissé hezitálva csúsztatod folyékony ujjaid a tenyerembe. Mostantól vigyázok rád, így nem leszel magányos.
A bátorságnak hála, amit tőled kaptam átszelem a messzeséget. Átölellek, úgy, ahogy kellett volna - mélyen, legbelül, a lelkedet is. Az út végén már nincs üresség, hűs, simogató hangod szele megtölti egész lényemet.
Engeded, hogy egy örök álomban éljek, ami te vagy?
Én teljesen megrendültem, amikor elolvastam ezt a novelládat, baromi erős lett. Nem tudtam másra gondolni utána, csak arra, mennyire csodálatosan szépre és hatásosra írtad meg. Elképesztő, hogy egy dalszöveg kapcsán fogalmazódott meg ez benned, olyan összhang van a gondolataid és a szöveg közt, hogy wow. Nagyon tetszett, hogy szakaszokra osztottad, ezzel is növelted a feszültséget és a hangvételét az írásodnak, minden mondata egy ütéssel ért fel, az igazságéval és a mély mondanivalójával. A legjobban ez a gondolatod fogott meg és gondolkodtatott el nagyon: "Az eget nézem, aznap veled együtt a csillagok is eltűntek. Vagy - akár a fájdalmad - már azt is képtelen vagok észrevenni, ami ragyog?"
VálaszTörlésMennyiszer van az, hogy nem veszünk észre valamit? Főleg, ami épp az orrunk előtt van, hogy totál egyértelmű, de mégse? Vagy a másiknak a fájdalmát? Vagy csak természetes önmagában a másik embert. Az ilyen üzeneteket mindig igyekszem eltenni magamban.
Gyönyörűen írtál. "A fekete tenger teljesen magához ölelte a fénytelen eget." Odavagyok az ilyen képekért. Van bennük valami mély, valami művészi, mint afféle önkifejezés. Nekem nem egy éjfekete és és sötét víz képe jelent meg a szemem előtt - de különleges is volt Görögországban, amikor a vaksötét éjszakában a tengerparton csak a víz morajlása és a sós levegő emlékeztetett arra, hogy hol is vagyok -, hanem egy impresszionista képet/rajzot/festményt, ahol a tenger alakja megöleli az ég feketeségét mint ember az embert. Nagyra értékelem az ilyen képeket az írásokban, bár többen csak tovább siklanak felette, mert nem kedvelik a tájleírásokat, de én nagyon szeretem, amikor ilyeneket láttat velem egy írás.
(Igyekszem figyelni arra, hogy amikor megjegyzést írok történethez, akkor ne szálljon el velem az elfogult pozitívság és ha valami nem tetszik, akkor azt is leírjam, de megmondom őszintén, rohadt jót írtál, egy árva betű elírást se találtam benne, még véletlenül sem a többi pedig eleve tárgytalan. xD)
Szóval imádtam. ;;;
Sziaaa :3
TörlésBocsánat, hogy ilyen későn válaszolok, ha minden igaz tudod az okát, lehet valamikor megint le fog majd kerülni ez a novella az oldalról, de mindenképp vissza akartam neked írni, mert annyira jól esett, hogy írtál nekem, ráadásul ilyen szépeket! :3
Annyira hihetetlen volt még számomra is, hogy ennyire megtalált ez a dal. Már ugye nagyon régen jött ki, de valamiért én csak most néztem meg a dalszöveget, és hát ekkora hatással volt rám. Már csak azért is egy csoda az egész, mert nekem általában nagyon kell koncentrálnom és igyekeznem, hogy így tudjak írni, de most annyira egyszerűen jött az egész, és pár óra alatt megvoltam vele. Nagyon örülök neki, hogy ennyire megérintett téged ez a novella, ennél nagyobb elismerés nem is kell :3
Igazából ez a szakaszos dolog az elején egyáltalán nem volt szándékos, valahol a közepe felé vettem észre, hogy eléggé részekre van bontva az első mondatokkal/szavakkal, és utána már direkt figyeltem, hogy ez végigkísárje az egészet. Örülök, hogy észrvetted :3
Ahh görögország, én is de szeretem! Bárcsak lehetne ismét utazni... ahhh, na majd hátha már jövőre.
Köszönöm, hogy idézted a kedvenc részeid! Most újraolvasva is olyan hihetetlen, hogy ezt én írtam lol
Egyébként nekem az pl fel sem tűnt, de barátnőm elolvasta és mondta, hogy neki az is tetszett, hogy az ölelést is külön még beleszőttem az egészbe, és te is pont az öleléses részt idézted :3
Jajjj, annyira köszönöm! Annyira örülök, hogy tetszett, de tényleg! Amikor olvastam a kommented, eskü majdnem elsírtam magam, annyira jól esett, úgyhogy KÖSZÖNÖM!
Érdekes amugy, sokszor en is tok keson nezem meg a lyrics videokat, pedig egy dalban az egyik leglenyegesebb dolog a szoveg, sot, elsosorban az. Mert az igazan arrol szol, aki irja, mintha a naplojat olvasnank valakinek, mikozben a zenejet hallgatjuk.
TörlésKöszönöm, hogy valaszoltal, amugy tokre megijdetem, hogy hova tunt, mert meg el akartam olvansi. Igen, tudom az okát, de amugy mi a helyzet vele meg mi ez az egész dolog, csak úgy veletlen rabukkantal? Nagyon kivancsi lennek, szorítok neked!! 💪🏻😊
Hát sokszor igen, de amugy megmondom őszintén, azoknak a daloknak, ami egy hatvanhatezredik pop szerelmes dal, már kb sose nézem meg a szövegét... xD Régen sokkal több lyrics videót néztem, mint most XD Meg igazából akkor tényleg sokkal jobb, amikor maga az előadó írja, mert akkor tényleg személyes, ahogy te is írod.
TörlésMostmár nyugodtan olvasgathatod! :3 Egyébként lehet az egyik bekezdésen még fogok alakítani, pláne, hogyha újra beadom valahová. Mert tesóm is mondta, hogy van egy bekezdés, ami gyengébb, és hogy szerintem melyik az, és mondtam neki, hogy szerintem arra gondol, mert szerintem is az gyengébb, és ugyanarra gondoltunk. Ez a messze vagyos bekezdés egyébként :D
és hát direktbe kerestem novella pályázatokat, mert ugy éreztem ez a novellám elég erős lett ,ahhoz hogy megpróbáljam,és hihetetlenül büszke is vagyok rá, annyira hihetetlen, hogy ezt én írtam. Bár nem értem el helyezést, de örülök, hogy nekifutottam. És igazából egyáltalán nem szegte kedvem, a későbbiekben is fogok még próbálkozni :3