Sziasztok!
Music challenge - Queen – Bohemian Rhapsody
Hónapok óta nem írtam, és
igazság szerint már az ékezetek használatát is elfelejtettem :'D Na mindegy...
Itt lenne erre az ikonikus dalra írt kis novellám. Igazából amint megkaptuk a
dalt én már tudtam, hogy mit fogok írni, csak ennek a gyakorlatba ültetése volt
nehéz... Szerintem ez az eredményen nagyon erősen meglátszik...
Leírásokban most igazán
szűkölködik a történet... Ezért bocsánat, de így tudtam kivitelezni. Oh és szeretném még az elején letisztázni, hogy én teljes mértékben az LGBTQ+ community mellett állok! Azt is, hogy fogalmam sincs, hogy mit élnek át az emberek, akik ezt a változást megtapasztalják, és csak remélni tudom, hogy a többség nem ezt.
Azért remélem legalább egy
picurkát élvezhető.
Minirigó xX
Puha ujjam bizonytalanul pihent a ravasz
érdes felületén, a pisztoly torkolata erősen feszült az előtte álló halántékához.
Azt hiszem… ennyi volt. A szívem
dobogása megtöltötte az üres, végtelen teret, ahogy próbáltam erősebben
rászorítani a ravaszra, de nem sikerült… Fenébe
is… miért ilyen nehéz kivégezni Őt?
Hiszen ő az az énem, akitől rettegek, akitől annyi
ember, férfi, nő és szülő retteg… Aki ha megjelenik fájdalmat és kirekesztést
hoz. Aki előtt majdnem mindenki úgy tesz, mintha semmi baj nem lenne vele, a
háta mögött pedig megvetik és elutasítják. Aki bármennyire is próbál
egyenlőséget és boldogságot hozni a világba, csak erőszakot és szomorúságot szül.
Szivárvány? Még mit nem… Ahol ő megjelenik, ott
minden fekete.
- Arra számítottál, hogy valakit megölni
annyira könnyű lesz? Ráadásul pont engem? – kérdezte cinikusan, festett körmeit
pásztázva, mintha untatnám.
Az én fejemben voltunk, mégis úgy viselkedett, mintha az ő kezében lenne az irányítás. Ettől átjárt a düh, ami elegendő löketet adott ahhoz, hogy megtegyem. Hát megtettem.
Az én fejemben voltunk, mégis úgy viselkedett, mintha az ő kezében lenne az irányítás. Ettől átjárt a düh, ami elegendő löketet adott ahhoz, hogy megtegyem. Hát megtettem.
Kezdeti megkönnyebbülés áradt szét a
porcikáim között, ahogy életem megrontója a földre hullott, saját vérének
tengerébe. Kezeimből eldobtam a fegyvert, majd elégedetten a hulla mellé
kuporodtam. Az elmém végre csak az enyém volt. Megöltem.
- Biztos vagy benne? – Pökhendi alak tűnt
fel a messzeségben, széket cipelt a kezében, háttal letette előttünk, terpeszben
ráült, és a támlájára támaszkodott.
- Mi van? – köptem a szavakat.
A mindent tudó énem… Az okoskodó… Csak egyszer
hagyna nyugodtan. De nem, mindig fel kell tűnnie a méregdrága öltönyében, a
lesimított hajával, szemüveggel és a már nevetségesen giccses órájával, amit
minden második pillanatban igazgat.
- Most úgy tűnik halott, de egy idő után
úgyis visszatér… Minket nem tudsz megölni. Ráadásul az életed épp elkezdődött
volna! – csóválta a fejét.
- Az életem?! Majdnem bűnbe estem! Ott
volt az a férfi, és én majdnem… - megráztam a fejem, hátha örökké elfelejtem az
emléket. - Biztos vagyok benne, hogy már így is egy külön szoba vár a pokolban,
személyes ördöggel, a gondolatok miatt, amit neki köszönhetek! – hevesen mutattam
a mellettem heverő testre.
- Miért félnél egy olyan helytől, aminek a
létezését semmi sem bizonyítja? Egyébként is, ezt te nem így akartad, nem
akartad a családod ilyen módon cserbenhagyni, de így alakult, el kell fogadnod.
Ők talán sose fognak téged, de neked el kell saját magad. Véget vetni a mérgező
környezetnek, hidd el, egy idő után, mintha mi sem történt volna, az életük megy majd tovább.
- Ez nem ilyen egyszerű. Az emberek itt
szeretnek…
- Aki igazán szeret, az elfogad. Milyen
szeretet az, ahol bezárnak egy kalitkába, ebbe a kalitkába itt a fejedben, ahol
mindig próbálod megölni azt az éned, aki igazán vagy?
Utolsó szavai hallatán végigfutott a hideg
a hátamon. Aki igazán vagyok… Nem lehetek
ilyen… Hogyan is lehetnék?
- Én, én vagyok! – mutatóujjammal
mellkasomat böködtem -, Nem Ő, vagy Te - felháborodva ejtettem ki a szavakat.
- Mi – körkörös mozdulatokat csinált,
lassan, artikuláltan beszélt, mintha egy értetlen ovis lennék –, mi hárman
vagyunk Te, Lee MinHyuk. Ha tőlünk meg akarsz szabadulni, akkor saját magadtól
is meg kell.
Felállt a székről, ami abban a pillanatban
köddé vált, majd magabiztos léptekkel felém indult. Arra vártam, hogy megáll
előttem, de nem így lett. Ehelyett tovább ment, egészen a gyilkos fegyverig
sétált, leguggolt érte, majd megragadva azt elém lépett. Felrántott a földről,
és felém tartotta a pisztolyt.
- Gyerünk – noszogatott. – Tedd meg.
- Bolondnak tartasz?! – ordítottam torkom
szakadtából. - Igen, néha azt kívánom, hogy ilyen érzésekkel bár ne jöttem
volna erre a világra, de ez nem azt jelenti, hogy meg akarom magam ölni!
Szemeivel a bűnös énemre tekintett.
- Akkor őt miért ölted meg? – Mert nem én vagyok. Legalábbis szeretném,
hogy ne én legyek… - Nézd meg az árnyékunk. Az enyém óriási, míg a tiéd
apró, gyáva, tele szégyenérzettel. El kell fogadnod önmagad, minden pici
hibáddal együtt. Amit a világ meg is kövezne, akár szemen köpne, neked azt a
részed is szeretni kell, táplálni, gondoskodni róla. Akkor majd kiteljesedsz,
és az árnyékod is erős lesz, csak úgy, mint saját magad.
- Én mára végeztem itt. Csak hagyj menni… Kérlek…
- hangom kétségbeesett volt, már-már síráshoz hasonlított az ő félelmet nem
ismerő hangszíne mellett.
- Nem! Itt vagy a kapujában annak, hogy szembenézz magaddal, hogy elfogadd a másságod és a vágyaid.
- A vágyaim mindenki másban undort es
megvetést váltanak ki… Az emberek itt nem fogadják el azt, aki vagyok,
akármennyire is szeretnek. Hogyha őt élni hagyom, akkor a férfit ölöm meg, ezt
nem tehetem.
- Egyiket sem kell megölni. Egy férfi nem
attól lesz férfi, hogy a nők iránt vonzódik, hanem attól, ahogy a párjával
bánik, akármilyen nemű is legyen. Hiába szeretnek az emberek, hogyha a
szeretetük elnyomásban tart és megfullaszt.
Eltűnt. Egyedül maradtam az áldozatommal.
Szavai lassan ivódtak be a szívembe. A
megkönnyebbülés, amit a pisztoly elsütésekor éreztem rég tovaszállt. Az uralmat
átvette a jövőtől való rettegés és a kísértő múltból maradt megbánás. Nem saját
magamat kell feláldoznom, ez annál sokkal bonyolultabb… Az út hosszú, de nem
egyedül megyek.
A kihűlt test újra megtelt élettel, a
vértócsa köddé vált, ahogy Ő szépen lassan felállt a földről. Megtisztogatta
körmeit, majd elégedett, büszke mosollyal rám nézett.
- Na, vágjunk bele! – Ököllel az égbe
ütött, majd felém rohant, és a vállamat átkarolva a részemmé vált.
- Vágjunk bele – suttogtam, miközben
elindultam a sötét messzeségbe, az elmém legtávolabbi részeibe.
A lépteim nyomán pedig egyre csak nőtt az
árnyékom.
Olyan mérges vagyok a világra, annyi rosszindulatú, rossz szándékú ember van, hogy mellettük eltörpülnek a jó emberek, és tényleg nem tehet valaki arról, hogy hogyan születik. Utálom, hogy bántják egy olyan dolog miatt az embert, amiről nem tehet. Minhyukie is keményen levívta saját magában ezt a harcot, mert a társadalom nem elég elfogadó. Ez amúgy emlékeztet egy kicsit a legjobb fiú barátomra, Ő is mindig el akarta nyomni azt az énjét, mert a tulajdon apja sem akarta elfogadni azt a tudatot, hogy a fia más legyen. Olyan szomorú, és olyan dühítő. És ahogy te is leírtad, Minhyuk konkrétan rettegett a másságától, nem akarta felszínre hozni. Amikor először olvastam a szivárvány-fekete ellentétet az nagyon megmaradt bennem, és még jobban kihangsúlyoztad, hogy mennyire is érzi magát rosszul a meleg énje. Milyen már egy olyan világban élni, ahol nem lehetsz önmagad... Belegondolni is rossz, hogy mennyien lehetnek így vele. Szerencsére azért már a világ egy fokkal elfogadóbb, de még mindig nem eléggé.
VálaszTörlésAz árnyék rész kiemelése tetszett, ahogyan a mindent tudó énje kihívóan ezt mondja, neki mennyire nagy, mennyire határozott; a legvégén ez egy nagyon jól kitalált lezárás, ahogyan Minhyuk egész árnyéka egyreinkább nő minden lépésével. Bennem azt a tudatot hintette el, hogy így az énjei most már egyenlő arányban lesznek, egyiket sem fogja elnyomni, legalábbis nem akarja. Egy kicsit amúgy disszociatív személyiségzavaros beütése volt, bár tudom, hogy csak az elméjében dulakodtak a személyiség jegyei egymás ellen - mert te mondtad el XD
Azért tudom, hogy te ettől tudsz jobban, szebben írni; de így comebackelni nem is rossz. Minden egységes, nincsenek benne kilendítő mondatok, és így azzal a tanácsolt egy szóval sokkal érthetőbb is, hogy mi zajlik a novellában. A téma mindennapi, bár az írók valahogy mégis kihagyják ezt a részét az egésznek, mintha természetes lenne hogy mindenki meleg, pedig saját maga elfogadása a legnehezebb egy embernek, amit te nagyon jól megragadtál, és jól szemléltetted. De ezzel csak azt akarom mondani, hogy habár számomra mindennapi, te mégis egy másik részét fogtad meg, adtál bele egy értékes pluszt, mondanivalóval.
Várom már, hogy gyökeresen visszatérj az írashoz, és megmutasd hogy mi rejlik benned 💝
Igen, en is utalom, hogy az emberek nem lehetnek ilyen téren nyugodtan azok akik szeretnének, és nem szerethetik azokat, akiket szeretnének :(
TörlésA szivarvany-fekete dolgot kesőbb raktam a történethez, de örülök neki, hog eszembe jutott! Főleg, hogy más is említette, hogy jól eltaláltam :3
Örülök, hogy az árnyékos is betalált :D És igen ezzel azt szerettem volna szemléletetni, hogy mostmár mindenki egy helyen van és Minhyuk egyre magabiztosabb, egyre önazonosabb, és egyre jobban szereti magát. Nem feltétlen baj, hogyha disszociatív szemelyiségzavaros érzést is keltett benned, ez a történet csak egy kis része egy nagy történetnek, amiben ki tudja mik történnek xD
Igyekszem majd vissza térni rendesen, de nem merek ígérni semmit :$ Köszönöm azt az egy szót! ♥ Igen, mindenki annyira könnyen ír yaoit, meg manapsag az emberek azt hiszik, hogy melegnek lenni kb divat meg hogy direkt teszik magukat stb... de azzal senki nem foglalkozik, hogy azelőtt hogy elfogadják magukat min mennek keresztül... Egyszer jobban utananéztem ennek a dalnak, és akkor olvastam, hogy Freddie lehet ezzel a dallal coming outolt, így tudtam, hogy ezt fogom feldolgozni a novellámban, és örülök neki hogy emellett döntöttem!
Legközelebb hátha sikerül az alap formámat hozni :'D
Köszönöm a véleményt ♥
Szia^^
VálaszTörlésHú…
Ennél többet nehezen tudok mondani a novellád után, de megpróbálom összeszedni magamXD
Mélyen érint engem ez a téma, mert tizenéves korom óta teljes mellszélességgel kiállok a meleg közösség mellett, és pontosan átérzem, amiket leírtál. A legjobb barátom meleg és vak egyben, szóval enyhén szólva többszörösen hátrányos helyzetű, mégis ő a világ egyik legszórakoztatóbb, legfelüdítőbb személyisége…
Na, de a lényegre térve… Nekem abszolút semmi gondom nem volt a fogalmazásoddal! Kicsit úgy érzem, túl nagy hangsúlyt kap a fennkölt megfogalmazás, pedig ha elolvasunk egy regényt, az sincs tele gyönyörű metaforákkal, stb… (vagy csak én olvasok gagyi regényeketXD) Mindenesetre számomra sokkal fontosabb az érzelmek átadása és a cselekmény a szépírásnál. Sőt, számomra a legtöbb esetben teljesen elveszik a történet mondanivalója a metaforák sokaságában, pedig nekem sokkal fontosabb, hogy érzelmileg hasson rám egy írás, minthogy elkápráztassanak a szebbnél szebb kifejezések…
Túl sokat fecsegek össze-vissza! A lényeg, hogy nagyon tetszett a novellád úgy, ahogy van.
Tetszett, hogy Minhyuk énjei harcot vívtak egymással; sokkal hatásosabb volt így, mintha simán leírtad volna a gondolatait.
„Szivárvány? Még mit nem… Ahol ő megjelenik, ott minden fekete.” Tökéletes hasonlat! (vagy mi a helyes megnevezése ennekXD) Sajnos van benne valami. Az én anyukám pl. tök elfogadó, ha valakiről kiderül, hogy meleg, csak ne a saját családtagja legyen az… De reméljük, hogy a kezdeti feketeség előbb-utóbb, még ha rögös és fájdalmakkal teli út is vezet el odáig, szivárvány színűre vált^^
A legeslegjobban az árnyékos példa tetszett!
Az is borzasztóan jó volt, hogy a végén a részévé vált az az énje is, amit meg akart ölni. Köszönöm, hogy nem halt meg végül!
És az utolsó mondattal tetted fel végérvényesen az i-re a pontot, az volt a hab a tortán:-) „A lépteim nyomán pedig egyre csak nőtt az árnyékom.” Szerintem egyszerűen zseniális!
Hát ennyire futotta ezúttal tőlem, remélem, legközelebb értelmesebb kommentet produkálok majd neked.
Várom a következőt!
Szia *-*
TörlésMikor elolvastam, hogy "Hú..." őszintén megmondom nagyon megijedtem, hogy mit fogok most kapni x'D
Geez :O Én is teljesen kiállok mellettük, és remélem a barátod megtudott ezzel barátozni, és a lehető legkevesebb attrocitás éri ezek miatt a mindennapokban!
Tényleg nem szoktunk olyan hú de lírai fogalmazásokat olvasni regényekben, én megis úgy érzem, hogy van egy alap léc - legyenek ezek mondjuk a mindennapos regények -, és vannak akik a léc felett, és vannak akik az alatt vannak. Nos én úgy érzem én a léc alatt vagyok... :( Nem akarok én a léc felett lenni, és tudom hogy sose tudnék úgy fogalmazni, mint mondjuk a Vivien, de legalább szeretnék egy picit javítani ezen, és közelebb kerülni ahhoz a léchez. Viszont nagyon jól esik, hogy neked az egyszerű fogalmazásom ellenére is tetszett a történet, és hogy te nem hiányoltad belőle a kacifántos mondatokat, hasonlatokat, metaforakat, megszemélyesitéseket xD De tudom, hogy az én erősségem inkább kreatív, furcsa dolgokban és az érzelmek átadásában van, de azért remélem a leírásaim és a költői képeim is fejlődni fognak majd a jövőben. Hiszen hogyha azok fejlődnek, akkor érzelmeket is jobban fogok majd tudni átadni.
Vivinek is leírtam és neked is leírom, hogy a szivárvány-fekete dolog az később került a történetbe. De örülök, hogy eszembe jutott, és pont ezért is, amit te írtál. Mindenki ezt mondja, jajj én elfogadom a melegeket stb... Aztan meg csak kibukik a szög a zsakból, hogy csak ne lassam őket, csak ne kelljen ezt hallani, csak ne ez, csak ne az... Akkor hol van itt az elfogadás? :( Én is őszintén remélem, hogy egyszer teljesen eltűnnek a megkülönböztetések, és mindenki egyenlő lesz.
Semmiképp sem akartam megölni véglegesen egyik énjét sem! Ahogy a történetben is céloztam rá, szerintem egy ember csak elnyomni tudja az énjeit, azt sem folyamatosan, megölni pedig csak akkor, hogyha a saját életét ontja ki. Plusz a történet lényege saját magunk elfogadása is volt nálam, kicsit féltem, hogy sokatoknak úg fog átjönni, hogy milyen gyorsan fordultak meg az érzelmek MinHyukban... De nem akartam úgymond már a semmit húzni fölöslegesen. Szerencsére, eddig egyiken se írtátok ezt :D
Mindig próbálok igyekezni, hogy az utolsó mondataim jól lezárják a történeteim, ennél tökéletesebb lezárást pedig én se tudtam volna elképzelni, és remélem más se xD
Ez a komment nagyon is jól esett, és felvillanyozta a kis lelkem :3 Köszönöm szépen a véleményed!
Igyekszem a következőt is legalább ennyire jól megírni és kitalálni!
Szia!
VálaszTörlésVégre elértem ide is, igazából már napokkal ezelőtt elolvastam az írásod, de végre eljutottam oda is, hogy kommenteljek.
Nagyon tetszett a kis novellád, csak egyet tudok veled érteni, hogy nagyon remélem, nem ilyen háború zajlódik le egy ember lelkében, aki felismeri másságát. Sajnos sokaknál lehet ilye, ha már csak azt vesszü alapul, mennyien szenvednek depresszióban vagy még rosszabb dolgoktól szenvednk csak azért, mert a környezetük nem foadják el őket az identitásukkal együtt. Szörnyű a világ, utálom, hogy ilyen. Az embernek legalább magában jó lenne, ha békességre tudna találni. Ez a vonala külön megragadott a történetedben, az érzelmi fejlődése Minhyuknak.
Nagyn jól szemléltetted egy ember belső vívódását önmagával, elsőre nekem is a több személyiséggel való vita jött a gondolatomba a képről, mintha a Kill me Heal me-t néztem volna, amikor oppa a tükörbe nézve vívódik a másik énjével. Az utolsó mondatod ütött a legjobban, nem is fejezhetném ki jobban magamat, mint az előttem lévő mondatban Szandi. Feltetted a pontot az i-re.
Élveztem olvasni, köszönöm az élményt és várom a következőt! ^^
Azt elflejtettem írni, hogy nagyn tetszik a blogod megjelenése, nagyon egyedi, hogy magad is ott állsz a szélén. Igazán tekintélytparancsoló és kreatív, látszik, hogy tödődsz a blogoddal! ^^
TörlésSzia :3
TörlésSemmi baj, nem kell rohanni, a lényeg, hogy végül sikerült kommentelni :D Tbh még én is kb csak egy történethez kommenteltem, vagy kettőhöz, és a többit még el se olvastam, de majd most fürdés után félreteszem a simset aztan nekiesek a one shotoknak XD
A világot szörnyűvé teszik az emberek... Sajnálom, hogy nem mindenki tud olyan környezetben élni/felnőni, ami támogatja és építi, ahelyett hogy visszatartaná. És igen ez az adott személytől is függ, mert mindehonnan ki lehet törni, és saját környezetet kialakítani, de ezt megvalósítani nagyon nehéz is lehet :(
Féltem, hogy túl gyorsnak találjátok majd az érzelmi fejlődést, de nem akartam hogy oldalaon keresztül győzödjem MinHyukot, hogy ember szeresd magad, mert ez emg az XD Örülök, hogy pozitívan jött át a történet.
Jajj a Kill me heal me, de jó dorama is volt! Itt most inkább csak arra mentem rá, hogy attol hogy az ember nem szenved személyiségzavarban, még igenis mindenkinek vannak különböző szemyélyiségei, amit különböző helyzetekben húz elő, elnyom, vagy épp kiemel. Plusz akkor is, ha akárcsak egy felső megvételéről, vagy bármi apró dologról kell dönteni, akkor is saját magunkkal vivódunk a fejünkben, nem még egy ilyen szituációban, mint amiben MinHyuk volt.
Imádom, hogy ennyire eltaláltam az utolsó mondatom! Mindig próbálok valami ütőset tenni a végére, és most ez nagyon is sikerült a visszajelzéseitek alapján :3
Én köszönöm a véleményt! :$
Jajj XD igen saját magam is oda tettem, mert ez egy ilyen mindenes blognak indult, csak aztán az életemről sose írtam semmit xDDDDDD Szeretek szép blogspot fejléceket, meg kinézeteket alkotni a blogjaimnak. Ha eszembe jut valami történet már az első dolgom megcsinálni neki a blogot, és egy csomó blogom már készen áll, amihez a történetet sose kezdtem el és nem is fogom xD Plusz néha nem minden képernyőn ugyan olyan a méret :( Nekem most pl mindent kitölt itt oldalt a fejléc, de ha nagyobb képernyőn nézem, akkor nem feltétlen... Na mindegy, semmi sem lehet tökéletes :D De örülök, hogy tetszik, nagyon jól esik, hogy ezt is megemlítetted! *-*
Szia!
VálaszTörlésRólam tudni kell, hogy a tűrőhatárom jóformán végtelen, nagyon nehéz kiakasztani, na de ha valamit gyűlölök, az az igazságtalanság, amit a társadalom tanúsít a "más" emberek felé. Már azt sem értem, hogy másokat, kívülállókat miért zaklat az, ha valaki nem az ellenkező neméhez vonzódik, hanem a sajátjához?! Mit vesz ez el az ő életükből?! Semmit. Úgy csinálnak, mintha ez döntés kérdése lenne, vagy ami még rosszabb, hogy ez egy betegség, miközben semmit nem tudnak az egészről. Kiakasztó.
Szegény Minhyukie. :( Viszont nagyon jól ábrázoltad a vívódásait, nem kell aggódnod a fogalmazásod miatt, szerintem semmi baj sincsen vele, nem tudok belekötni. :D Én amúgy is az egyszerűség híve vagyok, így is ugyanolyan jól át lehet adni az érzelmeket, nem feltétlen kell cifra hasonlatokkal, metaforákkal és szóképekkel teletűzfelni. Szerintem így volt tökéletes, ahogy volt. ^^
Tetszett az üzenet, miszerint akik szeretnek, azok úgy szeretnek, ahogy vagy és nem akarnak megváltoztatni. Ez így is van, ha valaki a saját kedve szerint akar formálni, azt ki kell penderíteni az ember életéből, aztán rávágni az ajtót. :D
Összességében, nekem tetszett, örülök, hogy olvashattam. ^^ Várom a következő körös megoldásod is! ^^
Szia!
TörlésNa, ez az, amit én sem értek. Tényleg miért nem mindegy xy-nak, hogy az utcán két fiú vagy egy fiú meg egy lány, vagy két lány fogja egymás ezét, meg csókolózi vagy akarmi? Nézzen más irányba akkor xD A betegséges rész meg egyenesen felháborító... pláne, hogy régen milyen módszerekkel próbálták ezt helyre hozni egy emberben...
Oh, köszönöm, örülök neki, hogy így is átjött, amit át szerettem volna adni! Azért próbálkozom folyamatosan fejlődni ebben is, én se szeretnék annyira túlzásba esni, de fejlődni sosem árt :D
Szerintem senki és semmi sem ér annyit, hogy saját magad, azt aki vagy feladd. Hogyha valakiért változnod kell, az már régen rossz.
Igyekszem legalább ilyen jó novellát írni legközelebb is!
Köszönöm a véleményt! :3
Szia!
VálaszTörlésNekem nagyon tetszett a történeted, ami szoros összhangban volt a dallal. Néhányan úgy oldották meg a dal feldolgozását, hogy valamennyire elrugaszkodtak az eredeti tartalomtól, esetleg új jelentéstartalommal ruházták fel, de szerintem ez a történet képezi le leginkább az eredeti tartalmat, amiben szintén saját maga egy részét öli meg a férfi, aki próbál más lenni, mint akinek született. Szépen átültetted a dalszöveg mondanivalóját egy novellába, ami segített a dalt is még jobban átélhetővé tenni.
Szerintem nagyon jó stílust kaptál el, a mindenttudó énje kellően racionalizált hangnemben beszélt, jól átjött az "én"-jei közötti különbség.
Nagyon könnyed stílusban fogalmaztál, ami szintén megtámogatta a novella letisztultságát. Könnyen követhető volt és nem maradtak bennem megválaszolatlan kérdések. Bízom benne, hogy Minhyuk a végére elfogadta az énje azon részét, akit addig nem. :)
Apróbb hibákat találtam csak benne, de ezek száma elenyésző volt, így nem pazarolnék rá nyomdafestéket, hogy ilyen képzavarral éljek.
Azt gondolom, hogy rád oda kell figyeljek a jövőben, mert látszólag könnyedén tudsz magadból előhozni ilyen remek kis történeteket. :D
Kíváncsian várom a következő írásodat!
HH.
Szia!
TörlésIstenem! Ha tudnád mennyire örülök, hogy észrevetted az összhangot! Régen eléggé utánna néztem ennek a dalnak, és a jelentésének, vagyis hogy mit jelenthet stb... Ez pedig most nagyon kifizetődött, mert rögtön tudtam, hogy miről kell írnom. Ráadásul ez a téma hozzám közel áll olyan szempontból, hogy én nagyon védem az lgbtq+ közösséget. Ezen felül gyűlölöm, hogyha a társadalom valakit kiutál vagy kinéz bármiért is, ami nem "lefogadott" és "normális".
Féltem attól, hogy kellően meglesz-e a személyiségek egyénisége, úgyhogy örülök, hogy szerinted ezeket jól eltaláltam.
Általában így fogalmazok, mert a kacifántos, tele íróképekkel fogalmazás nem az erősségem :( Egyszer hátha ebben is fejlődök majd.
Igen, Minhyuk összeolvadt mindenkivel, és az árnyéka ezért is nőtt, mert minden lépéssel egyre önazonosabb lett :D
Igen, apróbb hibáim biztosan vannak, mert például a vesszőkkel néha meggyűlik a bajom, meg bele tudok szaladni egy-két elírásba. Igyekszem ezen is javítani!
Hogyha oda fogsz rám figyyelni, akkor mostmár muszáj leszek ténylegesen ilyen remek kis történetekkel előrukkolni! xD Nagyrészt egyébként maga a dal is sokban befolyásolja, hogy milyen ötlettel tudok előállni. Plusz mindig szeretnék valami kreatívval, meghökkentővel, valami olyannal elő állni, amire nem számít senki. Büszkeség öntött el az utolsó mondatod miatt, hiszen ez azt jelenti, hogy eddig nagyjából sikerült ezt elérnem.
Köszönöm szépen a kommented, nagyon jól esett minden szava!
Szia!
VálaszTörlésAnnyi minden van a fejemben, hogy hirtelen azt sem tudom, mivel kezdjem. Először is szerintem ez volt az a novella, ami a legszorosabb kapcsolatban van a dalszöveggel (és annak a mögöttes tartalmával). Látszik, hogy utánaolvastál, és nagy hangsúlyt fektettél rá!
A szivárványos mondatod nagyon tetszett! "Szivárvány? Még mit nem… Ahol ő megjelenik, ott minden fekete." Rengeteg olyan személy van, aki a mai napig csak rettentő nehezen tudja elfogadni a "másságát", a szülői háttér, vallásosság, vagy bármilyen más okokból kifolyólag, és ez a hasonlat szépen utal rá.
Nekem még szivárványos tetoválásom is van... szóval bizony közel áll hozzám a téma.
Nagyon tetszett az árnyékos megoldás, és ahogy az "Én" meg "Te" szavak lassan összeforrtak, és a végére "Mi" alakult belőle. Sehol sem éreztem erőltetettnek, vagy túlmagyarázva a témát. Minhyuk karaktere indokoltan érzett fájdalmat, megvetést, és félelmet az árnyéka iránt, nem éreztem ok nélküli agóniát. Tetszett az a mondatod is, hogy " Aki előtt majdnem mindenki úgy tesz, mintha semmi baj nem lenne vele, a háta mögött pedig megvetik és elutasítják. " A mai világban már nincs az a hatalmas elutasítás, az ember szemébe könnyű szépeket mondani, de bizony rengeteg olyan ember van, aki a másik háta mögött elítéli, lenézi a másságot, és nem veszi figyelembe, hogy milyen nehéz az ilyen személyek élete a megkülönböztetés miatt.
A novella vége mosolyt csalt az arcomra, jól esett olvasni, ahogy Minhyuk végre elfogadta magát, és így indult el az élete útján, engedve hogy az a bizonyos árnyék nagyobbra nőjön.
Kiváncsian várom a következő novelládat, jó volt tőled olvasni, és remélem hogy a további fordulókban nem fogsz skippelni!
Szia!
TörlésNagyon orultem amikor kiderult, hogy ez a dalunk, mert meg regebben egyszer nagyon beleastam magam, hogy mirol is szol ez a dal. Ennek koszonhetoen rogton emgvolt mirol fogok irni :D
Igen, en is ugy erzem, hogy a szivarvanyos mondattal jol kitudtam fejezni azt, amin nagyon sok lgbtq-snak at kell mennie.
Nem szerettem volna nagyon sokaig elhuzni az egymas gyozkodeset a tortenetben, sot attol feltem, hogy emg tul hamar le is zartam. Szerencsere eddig senki nem irta, hogy Minhyuk tul gyorsan gondolta volna meg magat, ugyhogy sikerult elernem, amit szerettem volna :3
Igen, nagyon sokan ketszinuek, es amikor epp nincs ott olyan illeto, akkor mindenfele jelzoket meg teoriakat kitalalnak, hogy hat ez betegseg meg ezert meg azert nem jo... Szerintem ez undorito dolog.
Altalaban a depi endeket reszesitem elonyben, de hat neha kell egy kis boldogsag is, meg egy kis remeny. Plusz szeretnem, hogyha az lgbtq kozossegnek is boldog befejezese lenne.
Orulok neki, hogy tetszett, remelem a tovabbiakban is sikerul ezt elernem!
Koszonom, hogy irtal! :3
Szia^^
VálaszTörlésA novellád eszméletlenül jól sikerült. Nagyon tetszett az ötlet. Kicsit a visszatükröződött benne a harcosok klubja és mivel imádom a filmet, ezt sem hagyhattam szívlelés nélkül. Remek választás volt ez a szituáció, tetszett, hogy kb. 2 másodpercnyi eseményt dolgoztál fel. A stílusod is remekül illet ehhez a történethez. A karaktereid kellően kontrasztosak voltak, szépen megtaláltad a két fél ellenpontját, és örülök neki, hogy nem árnyalatosabban vázoltad őket. Nagyon tetszett az írásod, remélem még sok ilyet olvashatok tőled.
Köszönöm, hogy olvashattam!
J.T Wolfe
Szia!
TörlésUr isten nagyon szepen koszonom! *-* A harcosok klubbja? Meg nem lattam azt a filmet, de mindenkepp megszeretnem majd nezni egyszer.
Hihetetlenul orulok neki, hogy ilyen pozitiv dolgokat irtal a novellamrol, nagyon jol esik! Igyekszem majd a jovoben is ehhez hasonloakat alkotni, remelem menni fog.
Koszonom, hogy irtal! :3
Szia!
VálaszTörlésWow, ez maga volt az egész Love Yourself era egyetlen novellában. Nagyon tetszettek a személyiségek, mint motívumok és az általuk megtestesített, elválasztott érzelemvilágok. Egyszerű volt a történetvezetés, nem kellett harmincszor elolvasnom minden sort; értetően fogalmaztál, mellette pedig szépen. A részleges-öngyilkosság pedig baromi ötletes volt szerintem.
Csak így tovább! Köszönöm, hogy olvashattam!
Pakkson
Szia!
TörlésWoah, hát igen, Love Yourself! Örülök hogy így gondolod, hiszen tényleg ezt is próbáltam átadni, hogy igenis az embernek szeretnie kell minden apró részt magában.
Egyszerűen fogalmazok mindig, mert nem tudok kacifántosabban >< Azt nem mondanám, hogy szépen is, de jól esik, hogy így gondolod!
Köszönöm szépen a pozitív szavakat!
Szia!
VálaszTörlésNe haragudj, hogy csak most tudtam neked írni!
Először nem értettem, hogy most öngyilkos akar lenni, vagy mást akar megölni, de utána világossá vált minden. Kicsit sajnáltam, hogy konkrétan leírtad, hogy a "fejemben vagyunk", mert szerintem úgyis rájöttünk volna, de megmaradt volna az a sejtetés a részedről. Ezt leszámítva nekem nem volt problémám az írásoddal, értettem, hogy mikor ki beszél, és nagyon erős témát fogtál meg. Mert saját magunk elfogadása nehéz, főleg ha valaki "mássággal" küzd és ezt a környezete nem tudja elfogadni, ezzel az illetőt is még nehezebb helyzetbe hozva.
Szerintem tökéletes ábrázoltad a vívódást. Hányszor hallani azt, hogy elnyomta valódi énjét, csakhogy megfeleljen a társadalomnak! És persze ott van az az aprócska, de igen erős hang, amely dacol a világgal és próbál kiállni önmagáért. Eszméletlen eltaláltad!
Nagyon tetszett a befejezés is, szerintem nem volt klisés, vagy elhamarkodott, mert nem tudjuk, hogy mennyi idő telt el, mire újból "életre kelt a halott". Ez a valóságban akár napokig vagy hetekig, esetleg tovább is eltarthat, mire úgy dönt, hogy elfogadja önmagát és vállalja a következményeket. Ez az árnyékos példázódás is nagyon ide illő volt.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
TörlésSemmi baj, én meg csak most vettem észre ><
Igen? Pedig, amikor elolvastattam barátnőmmel nem volt benne biztos, hogy a fejeben történnek a dolgok XD Nem akartam, hogy az emberek ne értsék, úgyhogy inkább világosabbá tettem :’D
Örülök neki, hogy tetszett a történet, hogy sikerült jól atadnom az érzéseket! Köszönöm a pozitív szavakat is!