Sziasztok!
Music challenge round 3. - Ghost - Cirice
Igazából egy ilyesmi ötlet egy ideje érlelődött bennem, de ez a dal most megadta a végső löketet. Amint meghallgattam rögtön tudtam, hogy ennek az ötletnek fogok teret adni. Mást nagyon nem tudok most hozzáfűzni ehhez a rövidke íráshoz. Csak annyit, hogy remélem ezzel is sikerül elérnem azokat, amiket az előző kettővel. Jó olvasást mindenkinek! ^^
Minirigó xX
Alámerültem.
A sötétség gond nélkül olvasztott magába, ahogy testem elernyedt érezve a
matrac közelségét. Végtagjaim nehezedtek, majd egy tollpihe könnyedségével
lebegtek tovább. Egyre lejjebb ereszkedtem, pillanatok kérdése volt, hogy
találkozzam a célállomással. Három, kettő…
Semmi sem
történt, nem éreztem az ütközést a sötét kút aljával, helyette tovább zuhantam.
Az idő telt, én pedig változatlanul lebegtem, a feszültség egyre csak nőtt a
lelkemben. Tudtam, hogy el fog jönni. Bármit is teszek, bárhol is vagyok,
bármilyen szobában, bármilyen kényszerzubbonyban… Mindig megtalál.
Megérkezett. A jelenléte tagadhatatlan volt.
Ha maga a földkerekség ura mondta volna, hogy nem létezik, akkor sem hittem
volna el. Próbáltam ellenállni az érzésnek, mint minden alkalommal, de ismét
alul maradtam a józan ésszel vívott csatában. Védekező mechanizmusom beindult,
összekuporodtam, akár egy magzat, lábaim szigorúan védett területre húztam. A
takaróm áttörhetetlen burka alatt rejtőztem, épp mint az anyaméhben.
A
mennydörgés végighasított félelemmel megtelt szívemen, a hideg vízcseppek
érzése libabőrt váltott ki testem minden pontján, ahogy lassan elterítették azt.
A takaróm eltűnt, csak a meztelen testem maradt a keskeny, immár víztől
áztatott ágy közepén. Dideregtem, mint egy hátrahagyott kutya egy hideg,
viharos őszi estén, az ágy alól előbukkanó lehelet csak rontott a helyzetemen.
Ő is fázott.
Arcra kirajzolódott az eltűnni nem akaró felhőcskében. Túl régóta, túl jól
ismertem, ettől pedig a frász is belém költözött. Térdeim a lehetetlennél is
közelebb húztam mellkasomhoz, a karjaimon dagadó erek nem tudták elkerülni a
figyelmem. Körmeim erősen vésődtek húsomba, éreztem ahogy a vér elönti az apró réseket.
Saját
démonom komótosan bújt elő menedéke alól. Úgy tűnt őt nem zavarja a felettünk
hadban álló felhők és villámok rengetege, amik könnyeikkel megállás nélkül
áztatták kettőnk világát. Ahogy ő megindult azzal együtt az én testem is
mozgásba kezdett. Akaratom ellenére vettem fel csillag pozíciót, mintha
kifeszítettek volna. Ő egyre közelebb ért hozzám, menekültem, ordítottam volna,
de egyik sem ment. Már nem az én világomban voltunk, itt nem irányíthattam, még
magamat sem.
Felém
térdelt, kezeivel fejem mellett támaszkodott, fekete világtalan szemeit
összefűzte az enyémmel. A halált láttam, az életeken át tartó kínt és szenvedést, minden egyes tekintetet, melyből kioltottam a fényt.
Ahogy füstszerű karját elemelte jobbomról a pulzusszámom az egekbe szökött, hangos
sóhajaim önelégült vigyort festettek arcára. Ujjaival a mellkasomhoz ért, lassan
csúsztatta belém a kezét, elültetve bennem rideg valóját, éreztem, ahogy a
jéghideg lelke lassan megtölti testemet.
Nem volt
idegen, a saját valóságom volt. Én voltam.
Hirtelen pattantak fel a szemhéjaim, zihálásom betöltötte az idegen, steril szobát. Könnyeim és izzadtságom eláztatta a tisztítószer szagú takarót, de nem érdekelt, egyenesen az orrom alá rántottam, kikandikáló lábfejem pedig azonnal alá húztam.
A takaró alatt biztonságban vagyok.
Igazából még most is olyan bűnbánó a tekintetem ha látnád, szerintem még úgy sem hinnéd el. Sajnálom, hogy nem értettem meg azt, ami benned lejátszódott.
VálaszTörlésDe igazság szerint... szerintem nem kell mindig az olvasónak azt elgondolnia, vagy elképzelnie, amit te megálmodtál és leírtál. Mint mondjuk egy könyvnél, amit filmesítettek. Te máshogy képzelted el a fejedben a házat, aztán a filmben egy teljesen más képet látsz, ami nem minden esetben rossz.
Azért többszöri olvasásra érződik, bár én még így is belelátom a haláltXD XD
Egyébként most fogalmaztál a legszebben. Nem is tudom, hogy olvastam-e tőled ilyen szép fogalmazást. Látod, bármire képes vagy.
Köszönöm, hogy megírtad ezt! Ne könyveld el kudarcnak, mert én nem látom annak. Csupán többet képzeltem bele, ami nem baj.
Semmi baj :D A lényeg az, hogy tetszett! Valahol ezert is erdekes ez az íras, hogy kibol mit vált ki az, amit te elképzelsz. A halál is benne volt vegulis.
TörlésBárcsak tényleg bármire képes lennék! >< Igyekeztem oda figyelni nagyon a gofalmazasra, ugyhogy örülök, hogy nem hiaba tettem :3
Sziaa!
VálaszTörlésNa, hogy kicsit lejöttem a sokkról, most már talán írni is tudok valamit.
Szóval.... egyszerűen váó! Nem hazudok ha azt mondom ez egyike a legszebb leírásoknak amiket valaha olvastam, pláne azoknak amiket mostanában olvastam. Körülbelül most megnyugodtam, hogy ilyen emberek mellett, mint te, még nem veszett ügy a minőségi fanficitonök világa.
Annyira eltaláltad a témát, annyira illett a számhoz, a hangulathoz, szerintem kreatív is, mármint szinte nincs is magyar történet ilyen álom-alvás témával. Nekem baromira tetszett, pláne, hogy idén az egyetlen résztanagyag ami érdekelt, az az álmok és az alvás paralízis voltak xd
Odaírtad, hogy Leo a főszereplő, de mivel nem írtál bele a történetbe konkrét nevet/neveket, így gyakorlatilag bárki, bármelyik fandomból, bármelyik taggal élvezheti :D
Köszönöm az élményt, alig várom a következő munkád!
- MinBekka♠
Amiket valaha?? Azért ezt erős túlzásnak tartom, viszont büszkeséggel tölt el, hogy így gondolod! A leírások nem igazán mennek nekem, de most nagyon igyekeztem, hogy valami olyat írjak, amit egyébként nem szoktam. Nagyon örülök neki, hogy életben tartom benned a reményt, de rajtam kívül még biztosan sokan vannak, csak ők lehet mar inkább nem írnak, vagy nem osztják meg.
TörlésAkkor a téma választásba beletrafáltam szerencsére :D Igen, bárkivel el lehet képzelni ezt a kis sztorit, én Leoval tettem, ezért őt raktam bele.
Hát, amint észrevetted a következő munkám nagyon várat magára... Ezt pedig nagyon sajnálom... Azt pedig megjobban, hogy valószínűleg nem lesz valami kiemelkedő :\ De igyekszem!
Köszönöm szépen ezeket a csodás szavakat :3
Szia!
VálaszTörlésHű. Nagyon nehéz szavakat találnom, ezért nem írtam neked, de az a lesújtó igazság, hogy most sem tudom értelmes mondatokba szőni a gondolataimat. Nem lenne egyszerűbb, ha kiolvasnád a fejemben tekergődző gondolatokat?
Hihetetlen volt. Már maga a beszúrt kép is lenyűgözött, nagyon tetszik :D Igaz, nem erre kell most koncentrálni.
Leo küzd a saját démonjával. Aki ő maga? Saját magától fél? Komolyan, nem tudok mit írni, ne haragudj :D Magával ragadott és beszippantott ez az írás. Nagyon szépen megírtad, láttam magam előtt mindent, csak úgy játszottál a szavakkal!
" A takaró alatt biztonságban vagyok." Ezen a részen jót mosolyogtam. Hiszen minden gyerek fél a sötétségben és naivan azt hiszik/hisszük, hogy majd a takaró megvéd. De ugyan mitől és hogyan?
Köszönöm, hogy olvashattam! Hű! :p
Szia!
TörlésBiztos egyszerűbb lenne! Nagyon sokszor sajnos én sem tudom kifejezni magam úgy, ahogy azt szeretném... Jajj mikor elkezdtem írni, már rögtön ez a kép volt a fejemben, annyira jó :D
IGEEEENN! Pontosan így van! Saját magától fél, kicsit skizofrén. Nagyon rajta voltam, hogy szebben fogalmazzak, mint szoktam, és hála az égnek sikerült!
Igen, a takarós téveszmét nem hagyhattam ki, ezzel akartam megmutatni, hogy a felnőttek és még az ilyen emberek is tudnak gyerekek lenni.
Örülök, hogy tetszett! Köszönöm a kommented :3