Sziasztok!
Music challenge - NCT 127 - Highway to Heaven
Most egy kicsit eltérek a normáltól... Ugyanis ez a One Shot végül egy, a még régebbi Music Challenge-re írt novellám folytatása lett. Tudom, ez így elég furán hangzik, és most mindenki kérdezheti, hogy ezt hogy lehet, mikor azt egyesek még nem is olvasták stb... De igyekeztem úgy írni, hogy azoknak is érthető legyen, akik nem olvasták a Doll Like-ot, amit ide kattintva el tudtok olvasni, hogyha szeretnétek. Szerintem nem egy hosszú One Shot egyébként, úgyhogy pik-pak el lehet olvasni.
Jó olvasást és szórakozást mindenkinek!
- Fenébe már! - morgom irritáltan, miközben a cookie darabkákat söprögetem a köpenyemről. Felpillantok, hogy lássam, ki volt az a szerencsétlen, akinek sikerült belém ütköznie, hogy tudjam, kinek az anyját küldhetem melegebb éghajlatra. Viszont meggondolom magam, ahogy megpillantom páratlan arcát. - Jól vagy? - intézem felé aggódva kérdésem.
A lány szemei az enyémbe vésődnek, semmit nem szól, csak néz, mintha tudná, ki vagyok, én pedig kezdem kényelmetlenül érezni magam. Talán… látott? Elszakítom a tekintetem, helyette arra koncentrálok, hogy felsegítsem a földről.
- Kim... - nyögdécseli. Folyékony cukorkának tetsző hangja remekül egészíti ki arcának vonásait és megjelenését. - Han...Bin - fejezi be a nevem kiolvasását lassan, makogva. Mi van ezzel a lánnyal?
Szemeivel ismét az enyémekben kutat, azonban mielőtt bármit is tehetnék, kiszakítja magát a szorításomból, és eltűnik a női mosdóban.
Zavarodottan csóválva a fejem indulok vissza a konyhába, hogy berakjak egy újabb adag cookie-t a sütőbe. Most emiatt a szédült nőszemély miatt kell újakat sütni, ennyi erővel fel is zabálhattam volna az összeset…
A nem túl tágas, letisztult cukrászda viszonylag csendes, egy-két vendégen kívül nincsenek emberek, így pár perccel később már a pult mögött támaszkodva figyelem Őt, mint egy célpontot. Mintha mindenét matematikai pontossággal mérték volna ki, a legapróbb hiba nélkül. Kerek arca, cseresznye szája, cukorka szemei, akár egy porcelánbaba, lenyűgöző. Feszesen összegumizott haja, a csattjai, kiegészítői, lila, flitteres ruhája… Úgy érzem, mintha az édes illat nem is a pultban lévő sütikből, hanem belőle áradna. Még a tartása is szögegyenes, pont, mint egy eladásra szánt termék, túl tökéletes. Megszökött volna a kirakatból?
Vagy elrabolták. Rohan át fejemen a gondolat, ahogy a vele szemben ülő férfit kezdem el vizslatni. Egy körülbelül ötvenes vén fasszal társalog - vagyis inkább csak hallgat -, aki egyértelműen nem az apja. Undorítóan vicsorog és pásztázza minden porcikáját, néha hozzáér, amitől akaratlanul is felmegy bennem a pumpa. Ő viszont meg se rezzen, ül ott, akár egy játék, miközben idegesítő lassúsággal eszi az epres fagyiját, amit szinte már inni lehetne.
Az öklöm egyre erősebben szorítom, érzem, ahogy a körmeim belevésődnek a bőrömbe, amikor a férfi feláll, összekulcsolja ujjait a lányéval, majd elhagyják az üzletet. Tudom, érzem, hogy valami nem stimmel… Bezáródik az ajtó, én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve az öltözőbe rohanok, felkapom a kabátom, és utánuk megyek.
Gyors mozdulattal ülök be az autóba, ellentétben velük, ugyanis a fószer még mindig Őfelsége ruháját és végtagjait igazgatja. A látvány túlságosan bizarr, nem tudom hova tenni, hiszen a lány ép és egészséges, legalábbis el tudott menni egyedül a mosdóba, akkor gondolom kényelembe is tudná magát helyezni… Mégis, ennek a lénynek ott fogdosnia és pakolgatnia kell.
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy nekem erre a lányra van szükségem, neki pedig rám.
Sokáig követem őket a városon át, azonban amikor kihaltabb területre érünk, egyre izgatottabb leszek. Fészkelődni kezdek az ülésben, a tükröt igazgatom, ujjaimmal pedig a kormányon dobolok. Már csak néhány családi ház keretezi a főutat, így inkább lelassítok, nehogy feltűnő legyen, hogy követem őket. Messziről látom, ahogy az autó felhajt az egyik garázs elé, én viszont nem állok meg, elhajtok előttük, az eszembe vésem a házszámot, majd a telefonom után nyúlok, hogy a térkép alkalmazásban elhelyezzek egy gombostűt. Hazafelé a fejemben ezerrel megy a munka, készítem a haditervet.
Másfél hét telt el azóta, hogy elkezdtem figyelni Porcelánt és VénFaszt. Utóbbi minden reggel tízkor elhagyja a házat, egyedül hagyva Porcelánt két kerek órára, pontosan délben visszatér. Ezután vagy továbbra is otthon vannak, vagy délután négykor elhagyják együtt a lakást. Ilyenkor Porcelán mindig feje búbjától a lábujjáig kikerázva lépi át a küszöböt, mint egy nemrég kicsomagolt prémium baba. A távozásra a “tulajdonosa” készíti fel, szó szerint. Megmosdatja, nőket megszégyenítő módon kisminkeli, ruhát ad rá, még a harisnyát és a bugyit is ő húzza fel neki... Pontosan úgy bánik vele, mint egy élő babával, akinek gondoskodásra van szüksége, mintha bármelyik pillanatban eltörhetne. Így a hölgy bármilyen angyali is kívülről, ez csak a kéreg, és ahogy látom, belül semmi sincs: VénFasz gondokosodott róla és kivájt mindent.
Mindennap más helyszínre mennek - valószínűleg azért, hogy ne tűnjön fel senkinek a szörnyű valóság -, de mindig fagyit vesz Porcelánnak, epreset, magának soha, ő folyamatosan beszél, az élő játéka pedig csak hallgat, egyetlen szó sem hagyja el a száját. Nagy ritkán grimaszba torzul az arca, ilyenkor az a szemétláda feldúlt lesz, a lány pedig eltipeg a mosdó felé. Valószínűleg ezért esett neki nehezére kiolvasni a nevemet, amikor felszedtem a földről.
Mindent összegezve VénFasz kiérdemelte a nevét, Porcelán pedig egy elnyomás alatt tartott fiatal lélek, aki arra vár, hogy megmentsék. Pont, mint én, én is a megmentőre vágyom, és ő fog megmenteni. Egymást fogjuk megmenteni.
A ház hátsó udvarán hallom, ahogy a vénember autójának ajtaja csapódik, pár pillanattal később pedig a motor is felbőg. Felállok a földről, majd kipillantok a nagy bokor mögül, így egy kis résen látom, ahogy a jármű kihajt az útra, majd eltűnik a messzeségben. Itt az én időm.
Felkapom a földön hagyott papírlapokat, majd Porcelán ablaka alá sietek. A ház hátuljában van a szobája, függönnyel ellátva, oldalt ablakfedőkkel, hogy szélről se lássanak be. Hiszen melyik elmebeteg akarná, hogy a szomszédok felfedezzék a kis titkát? Hogy lássák, ahogy egy fiatal nőnek a meztelen testét kenegeti és fésüli a haját? Semelyik. Még én sem. Azonban egy jobb objektív és bámm! Máris kiderült a titok. Fogvatartónk mégsem annyira okos és elővigyázatos, mint azt képzeli.
Odanyomtam az ablakhoz az első kis üzenetet, szabad kezemmel pedig megkocogtattam az üveget, hogy a bezárt madárkám rám figyeljen. Nem állíthattam csak úgy az ablaka elé, elővigyázatosnak kellett lennem, ezért találtam ki ezt a nyálas tervet a lapokkal.
“Szia! Ne ijedj meg, kopogj, ha segítséget szeretnél!” Áll az elsőn, tudom, nem a legjobb duma, de jobb nem jutott eszembe, nem emberek megmentésére szakosodtam.
Legalább öt perc telt el, idő kell neki, persze hogy idő kell… De mennyi?! Kezdem elveszíteni a türelmem, nem ehhez vagyok szokva, a gyors, tiszta munkát szeretem, ez viszont macerás. Azonban a nagy nyereményért meg kell dolgozni, a lány megszerzését jelentő kihívás pedig csak biztosított arról, hogy Ő az igazi.
A karom már kezdte feladni a harcot, amikor végre kopogást hallottam. Kicseréltem a szöveget. “Kim HanBin, a sütikkel, emlékszel? Kopogj, ha igen!”
Újabb őrületbe hajszoló percek teltek el. Ez a lány úgy pattogott az idegeimen amióta megismertem, mint egy kis bolha, amit lehetetlen lecsapni, pedig még nem is beszéltem vele normálisan. Ilyen lenne az, ha az emberre hatással van valaki? A többiekkel annyira egyszerű volt, egészen a mindent eldöntő pillanatig… Igaz, velük nem is működött.
Kopogás. “Segíteni szeretnék, bemehetek?”
Porcelán nem sieti el a dolgokat, az egyszer biztos. Ha így haladunk, a maradék idő arra sem lesz elég, hogy megtudjam a nevét. Biztosan őrültnek hisz. Habár a gazdájához képest én feleannyira sem vagyok elmebeteg. Amire Őt ítélte az az állat, még a halálnál is rosszabb. De ki is vagyok én, hogy ítélkezzem?
Az ablak nyikorogni kezd, egyre nagyobbra tárul, egészen addig, míg teljesen nyitva nincs. A várat sikeresen bevettem, már csak a hercegnőt kell megmenteni a gonosz sárkánytól.
Lassan egyenesedek fel, hogy a hirtelen mozdulatokkal ne ijesszem meg az ártatlan lelkét. Porcelán kíváncsi szemekkel bámul, reszketeg testét - amit csak egy vékony hálóing takar -, karjaival fonja körbe, ettől biztosan nagyobb biztonságban érzi magát. Édesem, én az vagyok, aki a Paradicsomba visz, nem az, akitől félni kell.
A szobája belsejére mutatok, várom a megerősítést, amit meg is kapok egy enyhe bólintás személyében. Gyakorlott mozdulattal nyomom fel magam az ablakpárkányon, és lendítem át rajta a testem, tornázva magam ülő pozícióba. Megszabadulok a cipőmtől, majd a fűbe dobom azt.
- Szia! - köszöntöm, miközben ezerwattos mosollyal integetek neki. Nem válaszol. - Nem igazán vagy a szavak embere, mi? - Megrázza a fejét. - Gondoltam… - sóhajtom lemondóan.
Továbbra sem engedi le a védelmét, ráadásul legalább három méter távolságra áll tőlem, az undorítóan kislányos, habos-babos, orrfacsaróan émelyítő szagú szobájának közepén. Ellököm magam az ablakpárkánytól, felé lépek egyet, mire ő hátrál kettőt.
- Az a férfi… Fogva tart? - kezdem el a kérdéssorozatom, bele a lecsóba. Porcelán ismét megrázza a fejét. Ch, méghogy nem, egy fenét. - Ez a babaházad? - Bólint. - Te… egy baba vagy?
Porcelán félig bólint, majd rázni kezdi a fejét, aztán mégis bólogat. Össze van zavarodva, VénFasz teljes agymosást végzett rajta.
- Tudod, nagyon sok babának ennél sokkal szebb élete van. Akár a Mennyország!
Utolsó szavamra szemeiben mintha megcsillanna valami. Kezeit leengedi, leül a mögötte lévő ágyra, majd bánatosan lehajtja a fejét. Közelebb megyek pár lépést, törökülésben helyet foglalok a padlón, a tekintete után kutatok, ami ide-oda cikázik.
- Ő… az apukád? - puhatolózom halkan, miközben köröket írok a szőnyegbe, hátha így, hogy én is lefelé tekintek, közelebb érzi hozzám magát. Felpillantok, hogy lássam néma válaszát, ám ismét csak egy nagy katyvaszt kapok. Ezek szerint nem az apja, de mégis úgy érzi. Valószínűleg fiatalon került ide. - Tudod, az én szüleim már nincsenek velem, engem elhagytak, viszont ők az utolsókig együtt voltak. Még mindig, az életen túl is együtt vannak.
Porcelán lecsúszik az ágy széléről, közelebb araszol, majd guggolva hallgat figyelmesen. Ezaz!
- Mindig is arra vágytam, hogy én is találjak valakit, akivel ugyanilyen életem lehet, akit ugyanennyire szerethetek. Akivel együtt élünk, majd meghalunk. Örökké együtt - mesélem izgatottan, el nem engedve gyönyörű szemeit. - Amikor megláttalak a cukrászdában - kezdem, miközben lassan mászni kezdek felé -, tudtam, hogy te leszel az.
Porcelán ajkai mosolyra húzódnak, arca egyszerűen felragyog ettől a kis görbülettől, amit nekem sikerült odavarázsolnom.
- YooA - nyekegi, mint egy zenedoboz, amit legalább húsz éve nem szólaltattak meg. - A… ne-ne... vem… YooA.
YooA és én a kanapén ülünk, én elterülve, ő szokásához híven guggolva, igen még a kanapén is. Rájöttem, hogy ez nála valami extra védekező, berögzült dolog, hiszen így olyan, mint egy kis tatu, aki épp összegömbölyödött, hogy senki se tudja bántani. Egyszer megkérdeztem, hogy tudja-e, melyik állatról beszélek, de mint sok más egyértelmű dolgot, úgy ezt sem tudta.
Néha néz ismeretterjesztő programokat a tévében, de főként a drámákért van oda. Ma is egy ilyen drámát nézünk épp. A terv az, hogy megismerjen, hogy teljesen megbízzon bennem, az érintésemben. A mindennapjai részévé kell váljak, hogyha arra kérem, szökjön meg velem, akkor azt a választ kapjam, amelyiket akarom.
- Iskola… létezik? - fordul felém kíváncsi szemekkel. Még mindig nyögvenyelősen megy neki a beszéd, ritkán gyakorolja, és akkor is csak nagyon alap dolgokat mond, a lehető legegyszerűbben.
- Igen, de te már valószínűleg lekéstél róla - közlöm vele, mire csalódottan a térdeire dönti a fejét. - Sajnálom.
- Tánc, lekéstem? - kukkant felém rejtekéből.
- Nem.
Felkelek a kanapéról, elé lépek, és kinyújtom felé a kezem. Bizonytalanul csúsztatja vékony ujjait óriási tenyerembe. Felhúzom, így mellkasomhoz préselődik, amitől halkan felkuncog, én pedig nem tudok ellenállni, a szám sarkai felfelé rohannak.
- Száguldunk a Mennyországba vezető autópályán, és alig várom, hogy egyedül szerethesselek - éneklem halkan a kis dalocskát, miközben elkezdem magunkat ringatni. - Te és én, úton a Mennyországba, együtt bárhol is legyünk, az olyan, mint a Mennyország.
YooA a tévére pillant, ahol épp a főszereplők csókjelenetét mutatják, az arca olyan piros lesz, mint amikor VénFasz felteszi rá a pirosítót. Mutatóujját a szájára teszi, majd tekintetével megtalálja az enyémet. Nem hiszem el ezt a lányt.
Mielőtt megkérdezhetné, hogy megcsókolni valakit igazi dolog-e, megmutatom neki, hogy igen, az emberek tényleg tudnak csókolózni. Ajkaim gyengéden az övére helyezem, óvatosan ízlelgetni kezdem őket, hagyom, had ismerkedjen az érzéssel. Egyértelmű, hogy szexuálisan nem volt zaklatva, ugyanis az első pillanatokban nem tudja mihez kezdjen.
Felbátorodva csatlakozik a játékba, viszont nem enged beljebb, még a nyelvem próbálkozása ellenére sem. De így is élvezem, kibaszottul élvezem. Jobb kezemmel közelebb húzom magamhoz a fenekénél fogva, mire felnyög, aztán pedig meglepetten válik el tőlem. Védekezően tartom magam elé a kezeim, ártatlan arckifejezésem láttán szórakozottan megrázza a fejét, majd összefűzi ujjainkat és a szobájába húz.
YooA leül a fésülködő asztala elé, kiengedi a laza copfban lévő haját, ami szelíd vízesésként hullik hátára. Kezeit a fésűjére simítja, szégyenlős mosollyal helyezi kezembe az antik, valószínűleg vagyonokat érő tárgyat. Elveszett vagyok, egészen addig, míg végig nem szántja ujjait a hajában. Azt akarja, hogy megfésüljem, tör rám a felismerés. Nem habozok, engedelmeskedem a kérésének.
Szerelmes tekintettel figyel a tükörből, beengedett, nekem adta magát. Mostantól az enyém vagy, YooA.
Egy elfogadható ruhát keresek YooA szekrényében, egy olyat, ami nem egy muffin hányására hasonlít, amiben normális lánynak nézik, nem egy sütibabának. El akarok tűnni a házból, a környékről és a városból, amint lehet. Nem mintha VénFasznak bármi esélye lenne ránktalálni, legalábbis csak remélni tudom, hogy semmilyen high-tech cuccot nem ültetett a lány testébe.
- Ne flitteres - mondja YooA már vagy hatvanhatodjára, amivel kezd felbosszantani.
Mondtam neki, hogy válasszon magának, de nem akar. Hát persze, hogy nem akar, az isten szerelmére! Ez a lány egész élete alatt egy döntést nem hozott meg egyedül, egészen addig, amíg nem találkozott velem, még jó, hogy azt akarja, én válasszak. Mégcsak hozzá sem ért ezekhez az átkozott ruhákhoz azelőtt, hogy rá kerültek volna.
Választásom egy fehér, rövid ujjú, bársonyruhára esik, mint az összesnek, ennek is fodros szoknyája van, a ruha szélei csipkével vannak szegve. Nem várok az egyetértésére, egyszerűen a kezébe nyomom, hogy vegye fel, azonban meg se mozdul.
Sóhajtok egyet, majd kapkodva elkezdem rá feladni a ruhát, nem foglalkozok olyanokkal, mint melltartó vagy harisnya, még az eleve rajta lévő hálóinget se vagyok hajlandó levenni. Egyszerűen csak ráhúzom az anyagot, gyorsan kifésülöm a haját, ráadok egy piros cipőt, és már tolom is az ajtó felé.
Nincs jól, kizökkentettem a rutinjából, remeg, sűrűn veszi a levegőt, az arca a szokásosnál is fehérebb, mint aki mindjárt elájul. Magamhoz húzom, a haját kezdem simogatni, hogy megnyugodjon. Amikor érzem rajta, hogy lassan felenged, eltolom magamtól.
- Készen állsz? - izgatottan kérdezem, kezeim közé véve puha arcát, majd apró csókot nyomok az ajkaira.
- Mennyország - válaszolja, szemeiben ezer csillag fénylik.
- Pontosan - helyeslem, kezemmel végigsimítva nyakán, majd karján, végül összekulcsolom ujjainkat.
Kitárom az ajtót, heves léptekkel indulok el az autó felé, azonban nem jutok messze, ugyanis YooA nem mozdul. Bíztatásképp szorítok egyet a kezén, majd elkezdem magam felé húzni, de még mindig semmi. Nincs erre időnk, így az ölembe kapom, bezárom az ajtót, és megindulok az autó felé. YooA a mellkasomba fúrja az arcát, a szorítása kellemetlenül erős, és folyamatosan azt hajkózza, hogy “Nem, nem, nem!”, viszont nem állok meg.
Ahogy behelyezem az autóba testét, mintha minden a helyére kerülne, egyszerre megnyugszik, gyorsan bekötöm, majd elfoglalom az ülést a volán mögött.
- Fagyi? - kérdezi reménykedve, kiskutya szemekkel.
- Ehetünk fagyit…. - adom be kelletlenül a derekam. Egy kis fagyiból csak nem lesz baj.
- Eper? - Homlokát az ablaknak támasztva néz kifelé, mutatóujjával epreket rajzol a leheletétől párás üvegre.
- Eper, kiwi, banán, csoki, bármit.
- Bármit - ismétli, majd egy smiley-val ékesíti az eddigi művét. - Te nem.
Fogalmam sincs mivel trénelte ezt a lányt az az állat, és mennyi ideig, de baszott jól csinálta. Viszont most rajtam a sor.
A hotelszobába érve YooA tátott szájjal pásztázza a város fényeit, láthatóan magába szippantja Szöul látványa, kezeit és ajkát is a hatalmas ablakra tapasztja, hogy minél közelebb legyen hozzá. Esze ágában sincsen másra figyelni, így nyugodtan pakolom ki a saját játékszereim az üvegasztalra. Végigtekintek a markolatokon, az éleken - könnyű menet lesz, nem kell túlzásokba esni a mérettel, elég lesz egy kisebb darab.
A szerencsés nyertest az asztalon hagyom, elteszek minden mást, vissza a táskába, majd leülök a kanapéra, karjaim a háttámlán pihentetve. Hagyom, Porcelán hadd élvezze a kilátást, ameddig szeretné. Az enyém is fantasztikus, magamba szívom a páratlan látványát, a teljes valóját. A jó dolgokra tényleg várni kell.
Nézem őt, a város milliónyi fénylő pontja felett, akár az életem állomásai, amik most összemosódnak és YooA ragyogó alakját festik elém. Minden egyes pont ide vezetett, hozzá, vele. Elégedettséggel tölt el a gondolat, hogy célba értem, hogy többé nem kell azon agyalnom, mi legyen a következő lépésem, végre megpihenhetek.
Megindul felém, majd leül a szemben lévő fotelba. Érdeklődve előredől, kezével végigsimít a vékony, fém testen, a kezébe veszi, forgatni kezdi, tanulmányozza. Megijed, amikor a markolat kettényílik, és majdnem megvágja magát az előbukkanó pengével.
A pillangókés mellett döntöttem, hiszen YooA olyan, akár egy hernyó, aki eddig egy bábba volt zárva, túlságosan is sokáig, de nemsokára pillangóvá változik. Hamarosan repülni fog.
- Mi ez? - érdeklődik, amikor elveszem a kezéből és játszani kezdek vele.
- Ez a Mennyországba vezető autópálya - válaszolok sejtetőn, majd pajkos mosolyra húzom a szám.
YooA értetlenül billenti oldalra a fejét, ártatlanul pislog párat, majd nemes egyszerűséggel kijelenti:
- Nem autópálya.
- Nem, tényleg nem. Legalábbis nem szó szerint.
Felállok, megragadom a kezét, visszavezetem az ablakhoz, aminek én háttal állok, hogy Ő továbbra is a fényeket láthassa, hiszen megérdemli.
- Emlékszel, amikor a szüleimről beszéltem? - elevenítem fel az emlékeit, mire bólint. - Nagyon sok lánnyal próbáltam már a nyomdokaikba lépni, de egyik sem volt felkészülve arra, hogy örökké velem legyen. Túl gyengék voltak, nem szerettek igazán… - A fájó emlékek elöntik az elmém. A választottak rettegéstől eltorzult arca, a sikolyok, a küzdelem, a sok seb, amit a testemen és a szívemen ejtettek. A sok hiába ontott vér, ahogy életet lehel az elhagyatott helyszínek poros padlójába. - De te, YooA... Neked szükséged volt rám, arra, hogy a Mennyországba kerülj. Te igazán szeretsz. Én is szeretlek.
Kezemet a lány arcára simítom, ő pedig boldogan bújik tenyerem melegébe.
- Szeretlek - mondja lágyan, mintha fehér forró csokoládé folyna. Végigsimít az arcomon, megpihen rajta, majd önként veszi birtokba az ajkaim.
Elmélyítem a csókot, ő pedig késségesen hagyja, a hetek alatt tényleg sokat fejlődött. Karjait átfonja a hátamon, közelebb húz magához. Bal kezemmel a hajába túrok, jobb kezemmel kinyitom a pillangót, majd egy apró szúrással vért serkentek a nyakán, mire felszisszen. Elválik tőlem, én azonban továbbra is bőrén tartom a pengét. Tekintetében a félelem tengere hullámzik, vörös csík díszíti fehér, porcelán nyakát, eléri bársony ruhájánk szegélyét. Bőrén csak úgy ragyog a vörös folyadék, mintha mindig is a babához tartozó kiegészítő lett volna, amit elfelejtettek ráfesteni. Az utolsó simítás.
- A Mennyországba vezető út rögös, de jó szándékkal van kikövezve - mondom, mintegy búcsúzóul.
Gyors, határozott mozdulattal vetek véget az életének. A vér azonnal megindul a hosszú sebből, teste erőtlenül borul a vállamra. A városban gyönyörködik, viszont már nem innen, hiszen megmentettem.
A szívem átjárja a melegség, életemben talán először, de igazán boldog vagyok. Nevetés hagyja el ajkaim. Most már nem vagyok egyedül. Csodálatos életünk volt, együtt, most pedig a túlvilágon is együtt leszünk. YooA és én, örökké. Pont, mint apa és anya.
Nem hagyhatom őt sokáig egyedül, biztosan fél.
Felordítok, erőt véve az utolsóhoz, majd a pengével végigszántom a saját torkomat is.
Megérkeztünk.
 |
| "Szeretni olyan, mintha bepillantást kapnánk a Mennyországba." - Karen Sunde |
----------------------------------------------------------------------------------
Amikor Vivien beküldte a zenét, akkor kétségbeestem, hogy te jó ég, erről csak smutot lehet írni. Aztán szerencsére eszembe jutott, hogy van egy ilyen történetem, mint a Doll Like, és hogy ezzel a dallal tökéletesen tudnám folytatni. Elsőként úgy gondoltam, hogy egy boldog befejezést adok a történetnek, de aztan rájöttem, hogy ez a betegebb megoldás közelebb áll hozzám. Még ígyis, hogy nem igazán tudok gyilkolós jeleneteket írni, vagyis szerintem ez is eléggé béna lett, de nem baj xD
Nehéz volt HanBint ekkora köcsöggé tenni, jobb lett volna a szívemnek, hogyha tényleg megmenti YooA-t, és boldogan elautókáznak a naplementébe... De az élet nem ilyen... És szerettem volna bemutatni a történetemben, hogy az ember hiába menekül meg egy fos szituació elől, attól még az élet nem feltétlen lesz móka és kacagás.
02/21/20 - Pár napja az utamba került egy zene, River of Tears címen, és volt benne egy ilyen szöveg részlet, amit muszáj itt hagynom.
“I realize that sometimes love brings you flowers then it builds you coffins.”
“Rájöttem, hogy a szerelem olykor virágot hoz, aztán koporsót épít.”
Baszki!
VálaszTörlésBocsánat, hogy lemaradt a köszönés, de ez volt az első szó, ami eszembe jutottXD (meg a második is)
Megmondom őszintén, már akkor megnyomtam a szívecskét a Facebookon, amikor még el sem olvastam, mert úgy gondoltam, ha te írtad, biztosan jó, és olvasás után egyáltalán nem bántam meg, hogy elhamarkodottan cselekedtem. Egyszerűen IMÁDTAM!
Elolvastam az első részt is, és már az megalapozta a hangulatot. Ez a babás megoldás borzasztóan tetszett. Mert az egy dolog, hogy az a vén fószer fogva tartotta a lányt, de ez attól lett egyedi, hogy ezt a kis tényt belecsempészted. Nekem is megfordult a fejemben valami babás, babaházas történet, mert szeretem a babákat, de ennél tovább nem jutottamXD
Az első rész végén olyan jó volt olvasni, hogy YooA első látásra beleszeretett az ismeretlen fiúba, hogy végre megjelent valami reménysugár az életében... Akkor persze még fene se gondolta, hogy mi lesz ennek a vége...
Imádtam, hogy Hanbin porcelánnak hívta a lányt, és ahogy lefestetted, hogy néz ki, hogy öltözteti fel mindennap az a beteg ember.
Bevallom a "kikerázva" szónál fennakadtam kicsitXD Meg kellett állnom, hogy újra olvassam, mert azt hittem, valamit félreértelmeztem, de nemXD Hát fura egy szó volt, de ennél nagyobb "hibát" nem tudok neked felróni:-)
Érdekes volt, ahogy Hanbin üzeneteket "küldött" a lánynak. Kíváncsi voltam rá, hogy miként fog rá reagálni, vagy, hogy egyáltalán reagál-e, de szerencsére megtörtént a nagy találka.
Jól félrevezettél! Mert végig azt hittem, Hanbin az igazit keresi. A lányt, akivel végre boldogan élhet (lényeg az élni szócskánXD). Meg amikor a többi lányról írtál, akkor is azt hittem, hogy velük csak randizott, de unalmasak voltak, nem volt köztük kémia, stb.
És hát még akkor sem gyanakodtam, amikor a szüleiről mesélt, mert hát én naiv, azt gondoltam, szépen meg akar öregedni a lánnyal, aztán majd életük végén együtt meghalni, hisz mindenki erre vágyik, aki megtalálta a szerelmet... Vele megöregedni, stb.
Aranyos volt, ahogy táncoltak, és hogy Hanbin még énekelt is, de főleg a csókjelenet. Hogy YooA-nak a sorozat miatt jutott eszébe a csók.
Durva volt, hogy arra kérte Hanbint, fésülje meg, ugyanakkor érthető is. Hiszen ehhez volt hozzászokva, azt hitte, ez a normális. De az egész jelenet annyira bizarr nekemXD
Aztán azt hittem, a vénember fog rajtuk ütni, bár persze az eléggé klisés lett volna, te annál többre vagy képes:-) Azt egy percig sem gondoltam, hogy happy end lesz, de akárhogy is törtem a fejem, nem sikerült rájönnöm, milyen véget szántál neki.
Na, a hoteles jelenet kezdetén már elkezdtem borzongani. Azt hittem, a thriller rész kimerül abban, hogy az a barom fogva tartotta a lányt, de ennél sokkal jobb lett. Rögtön eszembe jutott a Lepkevadász, amit imádtam, és érdeklődve haladtam tovább.
Fú, annyira jól leírtad, hogy végre megpihenhet a sok keresgélés után. Hogy miként járt el a keresés közben...
Ez tökre pszichopatás, és az, hogy ez nekem tetszik, talán azt jelenti, hogy bennem is megbújt egy kis őrült énXD
TörlésEz volt a kedvenc mondatom: "Bőrén csak úgy ragyog a vörös folyadék, mintha mindig is a babához tartozó kiegészítő lett volna, amit elfelejtettek ráfesteni."
Szerintem nincs okod az aggodalomra; teljesen jó volt a gyilkolós jelenet. A hideg futkosott a hátamon, szinte hallottam Hanbin hangját a fülemben, éreztem a megnyugvást, ami eluralkodott rajta, és hogy ő ezt teljesen természetesnek gondolja.
Amúgy sokkal jobban szeretem az ilyen beteg dolgokat az angstnél, ahol mindenki csak szenved és szomorkodik. Filmek terén is 90%-ban thrillert nézek; ha van két film, ami közül az egyik thriller, a másik akármilyen műfajú, tutira az előzőt választom.
A lányt ettől függetlenül nagyon sajnáltam, mert egyik elmebetegtől a másikhoz került. Ő tényleg azt hitte, ettől kezdve normális élete lehet, vagy ha ennyire nem is gondolt bele, élvezte a változást, aztán bumm...
Mivel a saját írásaim terén happy end függő vagyok, valószínűleg én megsajnáltam volna őket, és elautókáztattam volna őket a naplementébe, de még szerencse, hogy nem én írtam, mert ez így százszor jobb volt!
És fordulat függő is vagyok, amit totálisan megkaptam ezzel a csavarral a végén. Tényleg egyáltalán nem számítottam rá, és imádok meglepődniXD
Szóval az elejétől fogva lenyűgüztél, de a végével meg egyenesen lesokkoltál, a jó értelembe véve. (Sokkolódni is szeretekXD)
Fantasztikus volt! Köszönöm, és nagyon remélem, hogy nem fogsz többet skipelni^^
Nagyon várom a következőt!<3
Sziaa! Jajjj, de sajnalom, hogy csak most irok neked vissza! Mar napok ota tervezem, de mindig volt valami TT
TörlésNem baj, hogy lemaradt a koszones, mert akkor elertem nalad, amit szerettem volna *-* UR ISTEN, ha en irtam biztosan jo????!!! Ezt biztosan nekem akartad irni??? :O OMG koszonom szepen, ezt angoyn jol esik olvasni :3
Oh, de cuki vagy, hogy elolvastad az elsot is uwu Megmondom oszinten, azt hittem senki nem fogja elolvasni :`D Volt egy alapotletem, es teosm valamit beszolt hozza, es talan ugy jott az, hogy akkor teljesen olyan legyen, mint egy baba, vagy nem tudom mar pontosan, de az biztos, hogy tesom is seg\tett benne. Egyszer hatha jon majd valami nagy ihlet, es akkor majd megtudod irni a sajat babas torteneted! :D
Igyekeztem odafigyelni, hogy jol leirjam a doglokat, es egyertelmu legyen mindenkinek, anelkul is hogy az elso reszt olvastak volna. Orulok, hogy tetszett!
Jajjj, a kikerazva szot nem hagyhattam ki xD Meg ugy gondoltam, hogy igazabol egy fiu fejeben vagyunk, ugyhogy miert ne :`D Sajnalom, hogy ez kizokkentett, amugy gondolkodtam rajta, hogy lecserelem masik szora, de nem akartam xD
Eloszor nem tudtam, hogy is kozeledjen fele, mondom ha random betor a hazba az tul sok lenne a lanynak, aztan erre az uzenetes megoldasra gondoltam, habar ez is eleg wtf.
Probaltam ugy irni, hogy kicsit ketertelmu legyen, hogy azert benne legyen az ember fejeben, hogy hat Hanbin nem szazas, de azert arra is gondoljon, hogy csak randizott azokkal a lanyokkal, meg ilyesmi. Orulok, hogy sikerult meglepnem :D
Mikor a csokos jelenet eszembe jutott, akkor annak nagyon orultem, mert ahogy elkepzeltem annyira aranyos volt!
Igen, erre is probaltam utalasokat hagyni, hogy azert YooA fejeben a kotodes, meg a szeretet kicsit furcsa, es hogy a szokasok, amiket belenevelt az a ven ember azok megmaradnak.
Baratnom javasolta, hogy a vegen talaljon rajuk a venember, aztan hogy Hanbin is legyen egy baba, ami amugy kurva jo otlet, de elvetettem, mert nehany helyen elmeletben elbukott volna a dolog. Ugyhogy maradtam az eredeti otletnel :D Ja meg olyan otlet is volt, hogy Hanbin nekrofil is lesz, de azt is elvetettem, mert mondom az mar tul durva xD
Nem hallottma meg a lepkevadaszrol, de majd most utana nezek mindenkepp ;)
A veget megirtma, aztan ujra kellett irnom, mert nem lett jo, es valami nagyon hianyzott belole... Lehet meg mindig lehetne jobb, sot biztos, de mar csak ennyire jutottam. De mivel neked tetszett, mar ezert is erdemes volt ujra irni a hoteles jelenetet!
Jajjj, akkor bennem nagyon angy lehet az orult en, mert annyi ilyen beteg dolog van a fejemben :`D De imadom amikor ideznek a novellambooool, hogy ez es ez volt a kedvencuk *-* sanfksdngksdgnklsdg
En nem tudom ezeket a kategoriakat besorolni amugy xD Nekem minden amiben halal vna, vagy sozmoru az angst es kesz xD Minden mas meg fluff meg fantasy vagy nem is tudom xD Nekem a siros filmek a kedvenceim, imadok sirni, es kb mindenen tudok sirni ><
En is eloszor happy endet szerettem volna YooA-nak, foleg, hogy a dal is azert happy, de aztan a kisordog megygozott a vallamon.
Uristen, nagyon szepen koszonom ezt a kommentet, es ezt a rengeteg dicsero szot, es pozitiv erzelmet, amit sikerult kivaltanom beloled! *-*
(sorry az ekezetek miatt, es ha elirtam valamit, csak melobol irok xD)
Szia! ^^
VálaszTörlésKhm... MI A JÓ ÉLET
Najó XD Szóval... xD Nem értettem, hogy mire fel beszéltétek a csoportban, hogy thriller, egészen a végéig xD De az olyan istenes arcon csapás volt, hogy csak na xD A poén az, hogy éreztem, hogy valami nem kóser Hanbinnel, mondom valami nem oké, túl megszállottan ragaszkodik ahhoz, hogy "megmentse", valami nekem itt bűzlik, de átmentem optimistába, mondom biztos csak behaluzom. xD Aha, hát nem. xD
Ajjj, ammúgyyy nagyooon tetszett, nagyon szeretem a hasonló témákat, én élvezem a horror / thriller témájú írásokat (nem véletlen van vagy két sornyi Stephen Kingem), szóval hurray, i loved it.
Durva belegondolni amúgy az ilyenbe, nagyon szépen levezetted, hogy YooA mennyire sosem döntött semmiben egyedül és hogy emiatt mennyire "életképtelen" egyedül. Annyira örültem neki, mikor Hanbin megmentette, és annyira nagyon nagyon sajnálom, hogy ez lett a vége, mert annyira megesett YooA-n a szívem és:(( (Jajj meg amúgy is imádom YooA-t tehát na xD Mondjuk Hanbint is, de itt nem, itt csúnya Hanbin, gonosz Hanbin:(( [[#f*ckYG]])
Lényegében jó kis csattanóval rukkoltál elő, ez aztán plot twist volt a javából, állam a földön, olyan istenesen b*zdmegeltem egy homlokcsapás közepette, hogy csak na xD
Amúúúgy amikor megkaptuk a dalt én is bepánikoltam, hogy basszus ezzel csak smutot lehet írni, mi a jó életet fogok én ezzel kezdeni, de arra nem számítottam, hogy valaki előrukkol egy ennyire jó thrillerrel. Szóval kalapom emelem, szép munka uwu
Köszönöm szépen, hogy olvashattam, naggyon tetszett! uwu
Szia :D
TörlésNeeem, nem halucináció volt! Direkt odafigyeltem, hogy több utalást is tegyek arra, hogy Hanbin nem komplett :D Igazából nem az volt a célom, hogy csak a legvégén derüljön ki, mégis sokatoknak csak akkor esett le, de így utólag már örülök neki, mert mindnekit annyira megdöbbentettem még ígyis :D
Enynire tetszett??? :O Ez nagy megkönnyebülés, mert általában nem írok ilyen témában és féltem, hogy béna lesz, nem fog annyira átjönni.
Lényegesnek éreztem levezetni YooA életét, hiszen tudtam, hogy nem mindneki olvasta az első részét ennek a novellának, és nem tudtam ki lesz az, aki úgydönt elolvassa még ez előtt. Örülök, hogy ígyis átjött milyen élete is volt, mit miért tett.
Az első ötletem nekem is az volt, hogy csak megmenti őt Hanbin és a boldogság miatt mennek madj a mennyországba. Bármennyire is szerettem volna az előző novellának boldog befejezést, rá kellett jönnöm, hogy az nem én vagyok, és hogy ez így sokkal meghökkentőbb, úgyhogy ezzel folytattam tovább :D
Köszönöm szépen ezeket a szavakat, mind nagyon jólesett!
Szia!
VálaszTörlésHuuuuuh olvasás közben konkrétan egy érzelmi hullámvasúton ültem. Egyszer fent egyszer lent, csak kapkodtam a fejemet, hogy most mi van, mi miért történik, a végén meg összeállt a kép, és az agyam felrobbant.:))
Azonnal el is olvastam a korábbi írásodat, ami ehhez kapcsolódik, ami szintén nagyon tetszett, bár személy szerint a folytatását jobban kedveltem!
YooA szerepválasztása egyszerűen tökéletes volt, tényleg olyan a csajszi, mint egy baba, olyan tökéletes az arca, a haja, az alakja, a magassága, mindene, még a hangja is olyan babás lol. Szóval teljesen el tudtam képzelni a történetben, ráadásul Hanbinnal is találnak (legalábbis az elmémben).
Röviden megjegyzem, hogy különösebb hibát nem találtam benne, talán a kikerázva szó volt az, amin megakadt olvasás közben a szemem. (egyáltalán létezik ez a szó, vagy csak a drága Loca Pantera úrnő szótárából folyt át a köznyelvbe?)
Nagyon nagyon szeretem az ilyen es ehhez hasonló krimi történeteket, a könyveim nyolcvan százaléka krimi műfajú, csak én hülye vagyok az írásához, de mennyire örülök, hogy neked ilyen szuperül összejött. Végig bennem volt a "itt valami nem stimmel" érzés, de nem tudtam konkrétan rátenni a kezem, hogy mi volt a kis bibi. Hanbin gondolatai, esetleges felszólalásai többértelműek is lehetnek, ezért végig ott volt az orrom előtt, mégsem esett le, hogy vigyázni kellene a sráccal, mert szó szerint veszélyes. Szegény naiv YooA, vegre valaki megmenti, aztán elvágják a torkát. De imádtam!
Hű hát ezután még nagyobb elvárásokat és reményeket fűzök a következő írásaidhoz!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia ^^
TörlésFelrobbant? Uh, az nagyon király, ha ez történt *-*
De érdekes, hogy utána olvastad el, habár valahol megértem, az ember lusta, meghát spórol az idejével. De ezt ettől függetlenül jól esik ovlasni, mert ez talán a legnagyobb elismerés, mert tényleg sikerült oylat alkotnom, ami rávett, hogy egy másikat is elolvass :D Köszönöm! :3 Szeritnem én is jobban kedvelem ezt, mint az előzőt, ez betegebb XD
Igen, Yooa az első pillanattól a fejemben volt erre a szerepre, ahopgy eszembe jutott az első rész. Hanbin pedig csak azért lett az előző novella végébe becsempészve, mert Vivien shippeli őket, ugyanis az egyik weekly idol vagy melyik részben az iKON valami klipet néz Yooáról, és Hanbin oda meg vissza van a lánytól :D Habár nem hibáztatom xD
Nem biztos, hogy hülye lennél megírni egy ilyet! Én se szoktam ilyeneket írni, és rettegtem tőle, hogy béna lesz, de szerencsére pozitív visszajelzéseket kaptam. Mindenképp próbáld meg! Szerintem menne neked is, én szeretem, ahogy írsz, biztos ezzel is megbírkóznál ;)
Szerintem ezt a szót egyedül Loca Panterának köszönhetjük, legalábbis én nagyon hálás vagyok érte :'D xD
Az utolsó megjegyzéseddel, hogy nagy elvárásaid vannak felém, igazán nagy terhet tettél rám, és teljesen beparáztam, hogy mi lesz velem, úgyse tudom mindig hozni a szintet... Erre baszki nem tényleg a léc alatt végezte az új novellám? XD Legalábbis szerintem xD Azért remélem megbocsátasz xDDDDDD
Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy ennyire tetszett *-*
Egek. Mi az anyám. XD
VálaszTörlésJóhiszeműen kezdtem bele, még emlékeztem, hogy krimi vagy thriller volt kiírva, mondom jó, biztos nem lesz vérmentes, de bíztam az általános "jó" győzelmében. Nesze nekem. Azt hittem amúgy, Hanbin tök ártatlan, ő a nyomozó, titkos kém vagy detektív, aki megmenti az áldozatokat. Bejött ez a személyisége, rendesen szórakozottan olvastam végig az egész novellát, annyira beetetett magával, stílusával, hogy még azt is komikusan fogtam fel, hogy kiválasztja a gyilkos eszközt. (nyugi, nem vagyok elmebeteg xD)
Alapvetően nem szeretek káromkodásokat meg egyéb vulgáris dolgokat olvasni történetekben, de itt kifejezetten kellett, emelte a furcsa, groteszk komikusságát az egésznek. Komoyan, VénFsz? Agyam eldobom XD
Láttam, hogy ez egy korábbi történetednek a folytatása, szándékomban áll azt is elolvasni, hogy teljes legyen a kép. Meg amúgy nem tudom, de eskü, még azt is bele tudtam képzelni, hogy ez a lány konkrétan tényleg egy baba. Szóval egyszerre volt bizarr is az egész, miközben olvastam meg egyszerre érdekes is, hogy ha mégsem az, akkor hogy lehet ilyen szintű alfát elérni egy embernél, hogy konkrétan holdkóros lesz, ez tök érdekes szerintem és beteg is egyszerre.
Amúgy nem akarok kötekedni, csaak az összképet nézve, semmi hibát nem találtam benne, csak itt egy aprócska elírást: "Nézem őt, a város milliónyi fénylő pontja felett, akár az életem állomásia, amik most összemosódnak, és YooA ragyogó alakját festik elém." - az életem állomásai-ban az ia felcserélődött.
És az is megdöbbentő, hogy milyen jól kapcsolódik a dalhoz, konkrétan a szöges ellentéte a hangulatnak, bár mégis, hasonlót teremtettél meg benne érzetre, de témájában pont ellenkezőleg, míg az felhőtlen boldogság szerintem, itt gyilkos szerelem. De nagyon jól elkaptad azt, amire szükséged volt, néztem is, hogy milyen hamar megírtad, ez egyáltalán hogy lehetséges. Szóval külön elismerés ezért, amiért elsők között is első voltál.
És a végén az idézet is nagyon találó, nagyon tetszik, ahogy az egész novella is a maga furcsa kettősségével - talán ezt hívják tragikomédiának?
Nagyon tetszett nekem, pedig nem nagyon szeretem a durva brutalitást, de te szép gyümölcságyon tálaltad, így teljesen más volt olvasni, pozitív értelemben.
Köszönöm, hogy megírtad, alig várom a következőt!^^
Vivi
Egek, egek, ugye???? xD Kb én is így reagáltam, amikor jött az ötlet, de muszájvolt így megírnom!
TörlésNálam nem lehet az általános jó győzelmében bízni, mert én imádom a depiendeket xD Habár manapság eléggé a boldogság felé mentem el végeg tekintetében, ezt bevallom xD
Próbáltam Hanbin személyiségét kedvelhetőre, kissé viccesre, de azért titokzatosra és furára formálni. Utalásokat hagyni mindenhol, hogy valami nem stimmel vele :Dű
A vénfaszt először beleírtam, aztán bizonytalan lettem, hogy lehet túllövök vele a célon sok embernél - mégha magam miatt benne is hagynám -, ha többször is használom. Aztán Vivien meggyőzött, hogy igenis maradjon :D
Igen, van egy novellám, amit még egy korábbi music challenge alkalmával írtam, és folytatható véget hagytam neki, belefűztam Hanbint Vivien kedvéért. Annyira örülök, hogy úgy lett vége, mert tökéletes volt arra, hogy folytassam, méghozzá így. Keserű volt Hanbint így megírni, és Yooának ilyen sorsot andi, ahelyett, hogy tényleg megmentettem volna... De így volt igazán meghökkentő és kerek a sztori.
Yooánál próbáltam többször is utlani arra, hogy hiába menti meg bárki is, már egyszerűen benne van az, hogy hogyan kell viselkednie, és hogy sok dologtól nem tud megszabadulni. Hogy nem tudja rendesen behatárolni hogyan kéne kifejeznie az érzéseit stb, pl hogy Hanbinnal megfésültette a haját.
Köszi, hogy szóltál az elírásról :3
Igen, nagyon igyekeztem, hogy a dalt jól vissza adja annak elelnére is, hogy ez a fekete oldala a dal fehér részének :D Könnyű volt hamar megírni, mert annyira izgatott lettem, amint eszembe jutott, hogyan fordíthatnám az előnyömre ezt a dalt, amiről csak a szexre gondolok xD És az, hogy egy egyébként is nagyon szeretett novellámnak a folytatását találtam ki, csak mégjobban hajtott :D
Hálás vagyok minden egyes szócskáért, amit itt leírtál! :3
Szia!
VálaszTörlésHűű, hát ez egy érdekes történet volt. :D
Nagyon olvastatta magát, és bevallom, hogy engem a fordulat is meglepett, annak ellenére is, hogy én már menet közben arra gondoltam, hogy a srác sokkal betegebbül viselkedik, mint a VénFasz, csak épp ő megideologizálja, hogy mit miért tesz, de külső szemlélőként igenis beteg dolgokat tesz. És nem is véletlenül, hiszen jön a végén a fordulat, és kiderül, hogy az eddig szimpatikusnak vélt főhős valójában egy beteg állat. :D
Érdekes volt ezt ebből a szemszögből végigélni, talán a tettei ellenére mégis azért lehetett meglepő a fordulat, mert belelátva a fejébe a gondolatai nem támasztották alá ezt a fajta elborult gondolkodásmódot.
Összességében ez egy emlékezetes kis történet volt, egyedi a maga nemében, hiszen nem találkozni ilyen történettel túl gyakran.
Köszönöm, hogy olvashattam! :D
HH.
Szia :3
TörlésIgen, direkt utaltam többször is a történet több részén is arra, hogy Hanbin nem komplett, hogy valami baj van vele :D Örülök, hogy mégis sikerült sokatokat meglepnem a végén!
Örülök nagyon hogy átjött Hanbin furcsa, kissé beteges személyisége, próbáltam úgy megírni, hogy ennek ellenére is szerethető legyen. Örülök, hogy tényleg szimpatikus volt a furcsaságai ellenére is :D
Nem akartam konkrétan olyan gondolatokat adni neki, amik egyértelműen elárulják... Lehet ez nem tipikus pszichopata gondolkodásmód xD De remélem nem sokat rontott az élményen.
Köszönöm, hogy írtál!
Szia!
VálaszTörlésHuha... Nem is tudom mit mondjak, vagyis írjak.
Miután elolvastam értetlenség ült ki az arvomra. No nem azért, mert nem fogtam volna fel a sztorit. Miért?? Ez az egy szó jut eszembe.. Semmi több A sztori jó volt, a fordulat tetszett, és azért mert nem számítottam rá.
A fura flegma stílus vagy nem is tudom, hogy is fogalmazzam meg, az elején értetlenül álltam hozzá, de aztán rájöttem, hogy ha a szereplő pozitív lenne nem biztos hogy ilyen lenne a szóhasználata.
A fordulat tetszett a legjobban!
Köszönöm, hogy olvashattam :)
J. W.
Sziaa!
TörlésAzért, mert boldog véget akartam Yooa életének, de rájöttem, hogy az túl semmilyen, ez pedig így meghökkentő és brutálsi és bemutatja, hogy az embernek néha nincs kiút :D
Nem akartam Hanbint sem túl egyértelmű pszichopataként, sem túl bohókás pozitív személyiségnek, ezért lett ilyen furcsa :D
Én köszönöm, hogy írtál és örülök, hogy tetszett :3
Sziaa.~
VálaszTörlésHuh, hát mikor először elolvastam, eskü több hibát vettem észre, mint most, de lehet, csak úgy éreztem utólag :D A lényeg nem ezen van... NAGYON örültem neki, mikor megnyitottam és láttam, hogy egy korábbi írásod folytatása, mégpedig egy olyannak, amit még én is olvastam előzőleg! Az a történeted nagyon magával ragadott már akkor is, most újraolvasva, plusz ezzel a folytatással még inkább szeretem. Hozzátenném: örültem, hogy Hanbin szemszögéből íródott, a stílusa miatt még inkább. Olvastatta magát, nem volt unalmas, sőt helyenként még humorosra is sikeredett.
Nekem amúgy már korábban is, de most a folytatás még inkább Melanie Tag, you're it számát elevenítette fel (akkor is és most is meg kellett ennek köszönhetően hallgatnom), bár ott nincs plusz egy beteg elme a dalban.
Tetszettek az utalások a végkifejletre, nekem elég korán kirajzolódott a fejemben, hogy szegény lánynak nemhogy boldogabb élete lesz Hanbinnak hála, hanem inkább semmilyen. "Mostantól az enyém vagy, YooA." Ez a kijelentés kifejezetten betegre sikerült emiatt xD
Volt két mondat, ami nagyon tetszett:
1. "YooA leül a fésülködő asztala elé, kiengedi a laza copfban lévő haját, ami szelíd vízesésként hullik hátára."
2. "A sok hiába ontott vér, ahogy életet lehel az elhagyatott helyszínek poros padlójába."
Bár tagadod, igenis nagyon szép költői képeket tudsz alkalmazni.
Nem igazán tudok többet mondani, így is tudod te is, mennyire nehezen sikerült eljutnom a komizásig :D Köszönöm, hogy olvashattam, élveztem minden sorát!
Sumire
Sziaaa :3
TörlésIgen? Akkor örülök neki, hogy még sincs benne annyi hiba, mert azért így is elég sok volt xD
OMO! Tényleg, te olvastad az előzőt, még akkor a challenge részeként *-* Igazából nekem az előző Yooás novella az egyik kedvencem saját magamtól, és egyet kell értenem veled, így ezzel együtt pedig még jobban szeretem!
Próbáltam belevinni egy kis humort, Hanbin személyiségét úgy megírni, hogy furcsa, kissé vicces, szerethető legyen, de azért az ember érezze, hogy valami nincs rendben. Akartam a csattanót, de azért többször is utaltam arra, hogy mi lesz itt a végén. Akartma, hogy tudjátok Hanbin nem teljesen okés.
Persze, hogy tagadom, mert annyira ritkán történik meg! A challengeben pedig annyian írtok szép költői képeket, hogy teljesen kiakadok nekem nem megy. Viszont motivál, és ilyenkor amikor írom a novelláim a challengre, és az aktuális ötletem miatt tele vagyok tűzzel és izgalommal, mindig próbálok jobb és jobb képekkel előrukkolni. Jót tesz nekem, mert pár éve még a mostaninál is bénább voltam. Viszont írom a folytatásos Jongin ficim, és ott se megy annyira xD Habár úgy vagyok vele, hogy egy folytatásosba, annyira nem is elengedhetetléen, mint ezekben a novellákban. Legalábbis ezzel próbálom vigasztalni magam xDDDDDDD
Igen, tudom, mennyire szenvedsz te is ezzel xD Örülök, hogy sikerült idáig eljutnod, és hogy tetszett, hogy méltó befejezésnek találod az előzőhöz :3
Köszönöm!
Megjöttem, igazából el is felejtettem hogy én ide nem kommenteltem, de rendesen nehéz egy olyan olvasmányra, amihez tudod hogy valamilyen szinten valamelyik részéhez köze van az embernek XD Nagyon imádom, hogy ezt Hanbinnal írtad és téged is imádlak, hogy ez miattam van, ilyenkor annyira meghatódom hogy elakadnak a szavaim és nem tudom összeszedni összefüggő mondatokba. Viszont! Ha te írsz egy számomra fontos emberrel, az felér egy doramával! ♡
VálaszTörlésNa de, látom Vivi leírta az elírásod és még mindig nem javítottad ki te lusta! Jó mondjuk én is, ha már kész van valami olyan nehezen veszem rá magam, hogy még többször átnézzem meg minden, de azért egyszer tedd meg ezt, hogy hibátlan legyen ez a novella.
Imádom az ötleteid. Én igazából szeretek ilyet olvasni, csak a kibelezős hülyeségeket nem szeretem, de egy ilyet bármikor szívesen elolvasok, főleg ha ilyen jól van kivitelezve. Nem tudom mi játszódhat le a kis cuki fejedben, hogy ilyen király ötleteket találsz ki, de áldom az eget. Szerintem a challengeben te vagy a legkreatívabb, mert mindig valami elrugaszkodott témát hozol, amin mindenki meglepődik és csak ámul-bámul.
Nem tudom mit csináltál a végével, azt tudom hogy először mondtam hogy gyengébb mint az eleje, viszont most mégegyszer elolvasva ez is ütött! És most, hogy lecsengett bennem ez a szomorú érzés Hanbinék halálát illetően, még az is tetszett!XD Belegondolva nagyon fura lett volna Hanbin beteg elméjét tekintve, ha nem halnak meg.
A kedvenc részem az, ahol Yooa kérdezősködik, hogy milyen dolgokat késett le, aztán Hanbin végül táncra csábítja és meg is csókolja ;; Olyan aranyos és nem győzöm elmondani, mennyire imádom kettejüket együtt, túl sok lehetetlen párost szeretek, de ők a kedvenceim hahaha.
Már alig várom, legközelebb melyik kedvencem fogod kinyírni! (Csak vicceltem!!!!)
Hát ne haragudj, hogy eddig tartott idáig eljutnom, valószínűleg soha nem is írtam volna, ha tegnap nem figyelmeztetsz XD
Maradj mindig ilyen király! ♡